Közel 60 éve lángol Centralia városa: szellemváros lett az egykor kedves településből
Centralia városa egykor virágzó település volt, ám egy közel 60 éve történt hiba kísértetvárossá alakította.

centralia városa
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Egy évszázaddal ezelőtt az amerikai Centralia városa egy nyüzsgő, boltokkal, lakóházakkal teli aranyos település volt, ahol nagyban folytak a bányászati munkálatok. A helyi szénbányák szolgáltattak tüzelőanyagot a közösségnek, mindenki boldogan tette a dolgát.

Ma már elképzelni is nehéz, hogy valaha ilyen élet volt a Pennsylvaniában található szellemvárosban. Az utcák üresen konganak, a fennmaradt épületek magányosan merednek a fák között, és itt-ott füst hömpölyög a graffitikkel telefirkált, elhagyatott útszakasz körül. Nyomós oka volt a lakóknak arra, hogy otthagyják szeretett városukat, és még mindig nem ért véget a baj - már közel 60 éve megállás nélkül pusztít a felszín alatt húzódó bányatűz.

Centralia pusztulásának oka

A szénbányában keletkező tüzek nem ritkák, de Centralia városában az Egyesült Államok legrosszabb kimenetelű, és a világtörténelem legpusztítóbb felszín alatti lángja lobbant fel. Maga a tűzvész 1962-ben kezdődött abban a városkában, ami már egy évszázada bányászati központként funkcionált. 

Teljesen épen maradt a város temploma, ahová a mai napig járnak a régi lakosok időnként imádkozni.
Teljesen épen maradt a város temploma, ahová a mai napig járnak a régi lakosok időnként imádkozni.

A települlést 1850-ben alapítottak, és 1890-re már több mint 2700-an lakták, többségében a bányászok és családjaik. 1911-ben még egy templomot is felhúztak, ami ma is ugyanott megcsodálható, sőt, a hajdani lakosság egy része időnként vissza-vissza jár imádkozni az épületbe. Ugyan a tőzsde összeomlása, és az 1930-as nagy gazdasági világválság erős csapást mért a centraliai széniparra, több százan elhagyták otthonaikat, de nélkülük is sikeresen talpon maradt a város.

A strapabíró település hanyatlásához ennél több kellett, ami be is következett. A probléma abban gyökeredzett, hogy Centraliában egy elhagyatott bányagödröt illegális szemétlerakóként használtak, ami 1962-re egy hatalmas szemétdombbá nőtte ki magát. A hulladékkezelés nagy hiányossága volt a városnak, és a vezetőség már egyre égetőbb problémának látta, igyekezett védekezni a bűz és a patkányok ellen. 

Éppen ezért, 1962 májusában a Városi Tanács bejelentette, hogy eltüntetik a szemetet a Centralia Emlékezet nap alkalmából. Elsőre még egészen logikusnak is hangozhat a nemes terv, csakhogy úgy próbálták megsemmisíteni a felhalmozott hulladékot, hogy egyszerűen felgyújtották, bár a hivatalos álláspont szerint máig nem egyértelmű az oka. Akár dolgozók gyújtogathattak a szemétdombon, vagy egy sokkal korábbi, 1930-as bányarobbantásnak is lehetett ilyen eredménye, mely csak évtizedekkel később csúcsosodott ki. 

1982-ben készült kép.
1982-ben készült kép.

Bárhogy is legyen, legtöbben a szemétdomb égetésében hisznek. Akár direkt, vagy véletlen volt a hulladéklerakó egészen a bányagödör mélyébe nyúlt, és sokkal nagyobb lánggal kezdett el égni a vártál - méghozzá a föld alatt. A tűz szó szerint futótűzként terjedt a szénbánya termeiben, miközben az egészségre veszélyes szénmonoxidot juttatott a levegőbe, így a helyi bányákat mind be kellett zárni. Igyekeztek eloltani a tüzet, de minden próbálkozás kudarcba fulladt.

Mindez köszönhető annak, hogy már egy kész labirintus lapult a város alatt, tele elhagyatott csatornákkal, termekkel, amik gyakorlatilag az egész város területét átszőtték, így az égés feltárása, és eloltása túlságosan költséges feladatnak bizonyult. Nem beszélve arról, hogy sokáig a lakosság azt hitte, hogy valójában nem is ég a talpuk alatt a föld.

A cikk az ajánló után folytatódik

Ahogy teltek múltak az évek, a város talaja egyre melegedett, egyes helyeken már 480 fokot mértek, a legmagasabb talajmenti hőmérséklet pedig meghaladta a 732 fokot is. A mérgező füst idővel egyre több helyről tört fel, víznyelőkből, pincékből, a helyi lakosság az egészségügyi ellátóhelyekre sorra jelentkezett be különböző új egészségügyi problémákkal. 

- Még a halottak sem tudnak békében nyugodni - nyilatkozott Greg Walter, egykori lakó az 1981-es People magazinban - A város két temetőjének sírjai feltehetően már rég a tűz martalékává váltak. Egy évvel korábban pedig egy 12 éves fiú esett bele egy hirtelen keletkezett, több tíz méteres víznyelőbe, amit a szénbánya tüze okozott, épp hogy sikerült kimásznia onnan. 

Olyan forró levegő jön ki a lyukakból, hogy akár tojást is lehet sütni rajtuk.
Olyan forró levegő jön ki a lyukakból, hogy akár tojást is lehet sütni rajtuk.

Idővel a Kongresszus döntést hozott, és inkább felvásárolták a lakóktól ingatlanaikat és áttelepítették őket, 1992-re mindenki elhagyta a Centraliát, az irányítószámát is törölték a rendszerből. Akik ellenálltak, azoknak elkobozták a lakásukat, és a legtöbbet megsemmisítették.

Mindössze 7 kitartó lakos, köztük a polgármester maradhatott a településen a bírósági döntések alapján, de megtiltották számukra, hogy eladják vagy tovább örökítsek birtokukat. Közülük a legutolsó jelentések szerint már csak 5-en tartózkodnak ott, mindegyik háztartásban van szénmonoxidmérő. A katasztrófaturisták kedvenc helyét, a graffitis utat pedig 2020-ban földdel fedték le, hogy minél kevesebben látogassanak a veszélyes területre.

GettyImages-871763198

Jelenleg is folyamatosan ég a bánya Centralia alatt, és szakértők szerint akár még száz évig lángolhat, ha felügyelet nélkül marad. Különböző módszerekkel, izolálással, a talajtakaró javításával, hűtéssel próbálják csillapítani a tüzet a mai napig.

Megmutatjuk Centralia mindkét arcát

David DeKok 1976 óta dokumentálja a lángoló város történetét. A férfi több mint ötszáz cikket írt, és rengeteg fotót készített. A képek közül néhányat egy blogger, Emily Moser kinyomtatott, majd visszatért velük Centraliába, hogy megmutassa, mennyi minden változott a katasztrófa óta eltelt évtizedekben.

(Képek forrása: Craven570 / Wikipedia CC BY-SA 3.0, Getty Images Hungary, borítókép forrása: Getty Images Hungary)

Ezt is szeretjük