Jason deCaires Taylor, brit szobrász alighanem örökre beírta magát a világtörténelembe, ugyanis létrehozott egy világot, mely első ránézésre akár Atlantika, a sellőbirodalom is lehetne, ám valójában sokkal több annál.
A Coralarium névre keresztelt, víz alatti múzeum a maga nemében egyedülálló és első a világon. A létesítmény a Maldív-szigeteken várja látogatóit különféle kiállításokkal és szoborgyűjteménnyel - közel harminc szoborral. Az árapálymúzeum ugyanakkor nemcsak érdekfeszítő látnivaló, hanem menedékhely is a tenger élőlényeinek.
Az óceán első árapálymúzeuma
Kilenc hónapnyi kemény munka után a projekt végre-valahára életre kelt: a múzeum külső burka áteresztő, rozsdamentes acélszerkezetből készült, a tetejére pedig vízálló betonból készült szobrokat állítottak. Taylor a múzeumról szóló kisfilmben elmondta, hogy idővel a tengeri élőlények beborítják majd a létesítményt, de a felállításával voltaképp már elkezdődött a veszélyeztetett korallzátonyok és más organizmusok megmentése. Összeállításunkban megismerkedhetsz a múzeummal, melynek szépségét szavakkal szinte lehetetlen megfogalmazni. Sajnos nem maradt így, mert a kormány vallási okokra hivatkozva leszedte a szoborkat róla, az iszlámban ugyanis tilos az emberábrázolás.

- A Coralariumot, mondhatni, egy fordított állatkertnek terveztem, ahol a tengeri élőlények rácsodálkozhatnak a rácsok mögött lévő turistákra.

Belépéskor a látogatóknak egy kijelölt ösvényen kell haladniuk a partról, ahol felfedezhetik a tengeri életet a part mentén, mielőtt betérnek a múzeumba.

Három szintre telepítettek szobrokat, ezzel érzékeltetve a bolygó elemei közötti összefüggést: a tetőn fekete sziluettes alakok találhatók.

A középső rész szobrai az árapály függvényében lehetnek a víz alatt és felett is. Míg a legalsó szint alkotásai nonstop víz alatt vannak, magyarán folyamatosan érintkeznek az élőlényekkel.

Ahogy idővel a korallok benövik őket, úgy változik majd a szobrok szerkezete, amit a fényviszonyok állandó változása még szebbé tesz.

Taylor szándékosan döntött a rozsdamentes acél mellett, ami egyrészt visszatükrözi környezetét, másrészt a Coralarium így jóformán teljesen egybeolvad a vizek élővilágával.

Bár a szobrok többségét hibrid formára tervezték, egyeseket a Maldív-szigetek lakóiról és a szigeten őshonos növényekről mintáztak. Mégis, a legfontosabb, hogy a művész ily módon szeretné elősegíteni a korallzátonyok helyreállítását.

Taylor ugyanakkor tisztában van vele, hogy a folyamat akár évtizedekig eltarthat, mivel a korallzátonyok nagyon érzékenyen reagálnak az óceán hőmérsékletének változására, ha pedig a stresszhatás elhúzódik, a korall kifehéredik - és fehér is marad -, míg végül elpusztul.

A főépületet pedig szándékosan tervezték lyukacsosra, hogy a nagyobb halak is kényelmesen beférjenek, illetve menedéket biztosítson azoknak az élőlényeknek, akik átmeneti vagy végső otthont keresnek.

A Maldív-szigeteken korábban még nem volt példa hasonló rekreációs program elindítására, így most az egész világ feszült figyelemmel követi, és szívből reméli, hogy a projekt idővel sikeres lesz.
Képek: underwatersculpture.com.