Mit csinálnak a pucér nők a zöld fürdőben? 100 éves rejtély övezi a kéziratot

Wilfrid Michael Voynich, az Amerikai Egyesült Államokban élő lengyel antikvárius 1912-ben az olaszországi Villa Mondragonéban egy olyan középkori kéziratra bukkant, ami a mai napig izgatja a kriptográfusok, nyelvészek, titkosírás-szakértők fantáziáját.

A 15. századi kódexet, melynek száz év alatt csak egy-egy mondatát fejtették meg a tudósok, végül róla nevezték el Voynich-kéziratnak.

A titokzatos Voynich-kézirat

A kódex meghökkentő ábrákat tartalmaz pucér nőkről a zöld fürdőben, sárkányokról, ismeretlen növényekről, sosem látott asztronómiai együttállásokról. A szövege pedig még ennél is zavarba ejtőbb, hiszen a mai napig kétséges, hogy milyen nyelven is íródott.

2018-ban már felröppent a hír, hogy az Albertai Egyetem két számítógépes beszédfeldolgozás-szakértőjének, Greg Kondraknak és Bradley Hauernek sikerült megfejtenie a kézirat első mondatát. Algoritmusokkal dolgoztatták fel a 380 nyelvre lefordított Emberi jogok nyilatkozatát, majd egy újabb algoritmus segítségével - mely azon a feltevésen alapult, hogy a szöveg alfagrammákból áll - arra az eredményre jutottak, hogy a szöveg héberül íródott. Az első mondat pedig a következőképpen hangzik:

- A nő ajánlásokat tett a papnak, a ház urának, nekem és az embereknek. 

Balról jobbra íródott

A biztató kezdést követően azonban ennél tovább nem jutottak. Ráadásul ez az eredmény sem tavalyi, hanem 2016-os, csupán egy 2018-as konferencián ismertették, majd ezt követően kapta fel a sajtó a hírt. Valójában évente felröppennek hírek arról, hogy megfejtették a titokzatos Voynich-kéziratot, ám az igazság az, hogy a tudósok mindössze abban értenek egyet, hogy a szöveg balról jobbra íródott.

A kódex nyelve sem egyértelmű, a mai napig számításba jön a latin, az olasz, az azték és az arab is. A kritikák szerint ugyanis a két kanadai kutató a szövegértelmező algoritmust mai, modern nyelvekkel ismertette meg, melyeknek teljesen más a nyelvtanuk, írásmódjuk, szókincsük, mint a középkorban használt nyelveké volt.

Az egész csak halandzsa?

A több mint kétszáz oldalas kéziratot jelenleg a Yale Egyetem Beinecke-könyvtárában őrzik elzártan. Néhány évvel ezelőtt azonban egy Siloe nevű, régi kéziratokra szakosodott spanyol kiadó megszerezte a kódex sokszorosításának jogát. Ennek előnye, hogy így még több emberhez juthat el a rejtélyes, 15. századi kézirat, melynek megfejtésére egyszer talán sor kerül. Bár szkeptikusok szerint az is előfordulhat, hogy egész egyszerűen halandzsanyelven íródott - erre utal, hogy a kódexben egyáltalán nincsenek elírásra utaló jelek. Egyes feltevések szerint a kódexet Edward Kelley angol kriptográfus, kalandor készítette a könnyű pénzszerzés reményében, és adta el II. Rudolf császárnak, aki gyakran vásárolt régiségeket, és érdeklődött az alkímia iránt.

Rejtélyes archeológiai leletek

Nemcsak a Voynich-kézirat ejti zavarba a kutatókat, mutatunk néhány fosszíliát, melyekről az archeológusok csak találgatják, mik lehetnek.

• kód
• rejtély
• középkor
• Terasz