A viktoriánus korszak másik arca a palotákon túl: ilyen volt az élet a londoni nyomornegyedekben
A viktoriánus kor nyomornegyedei a pokolhoz hasonlítottak.
Sóbors
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Mi jut eszedbe a viktoriánus korról? Gyönyörű ruhák, bálok, és szigorú erkölcsi normák, amikor a nők legfőbb gondja az volt, ki ne látszódjon a bokájuk? Mindez legfeljebb egy szűk réteget érintett. A lakosság nagy részének, különösen a londoni nyomornegyedek lakóinak a valósága nem is állhatott volna távolabb az előkelők fényűző világától.
Élet a viktoriánus korszak londoni nyomornegyedeiben
A 18. században, az iparosodás beindulásával óriási tömegek zúdultak Londonba megélhetést keresve. A gyárak rosszul fizettek, a lakhatási költségek az egekben voltak, így a szegényeknek nem maradt más választásuk, mint valamelyik rossz hírű, zsúfolt nyomornegyedben meghúzni magukat.
A lakók kezdetben angol parasztok voltak, majd csatlakoztak hozzájuk előbb az ír, a 19. század végén pedig a kelet-európai bevándorlók, főleg lengyel, orosz és német zsidók.
A költözés a legritkább esetben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A családok egyszobás, szellőzés nélküli lyukakban éltek egy rakáson, ahol megszokottá vált a bűnözés, a családon belüli erőszak és a gyermekek elhanyagolása. Az utcákat bűnbandák uralták, a prostitúció a mindennapok részévé vált.
Az illatok terápiás ereje
Már megvásárolható a Femina első könyve:
A láthatatlan gyógyító
Molnár Éva kötete egy különleges utazásra hív az illatok gyógyító világába — az ókori füstölőktől egészen a modern olfaktív terápiáig.
Hogyan hatnak ránk az illatok? Miért kapcsolódik össze ennyire mélyen az emlékezet, a lélek és a szaglás? És hogyan segíthetnek az illatok a testi-lelki harmónia megtalálásában?
Promóció
A higiéniás körülmények borzasztóak voltak: csatornarendszer híján az emberi ürülék hömpölygött az utcákon, rettenetes bűzt árasztva. Mindez a túlzsúfoltsággal párosulva melegágya volt a különböző betegségeknek: mindennapos volt a tífusz és a skarlát, majd ezeket követte egy ponton a kolera, amely egész negyedeket tizedelt meg.
A nyomornegyedek felszámolása
London lakossága a korszak végére elérte a négymilliót, és becslések szerint egyharmaduk élt ezekben a hírhedt városrészekben. A nyomornegyedek többsége a város keleti részén, az East End-en feküdt, a jobb módú polgárok pedig vagy igyekeztek tudomást sem venni a létezésükről, vagy a lakókat hibáztatták a nyomorúságos sorsukért: úgy gondolták a bűn és a lustaság juttatta őket ebbe a helyzetbe.
Egy idő után azonban már nem lehetett tovább tagadni a nyilvánvalót. Először Edwin Chadwick társadalmi reformer beszélt nyíltan a szegénység és a rövidebb élettartam közti összefüggésről. Ő állította fel az első Egészségügyi Tanácsot a városban 1848-ban, és ő lett London első közegészségügyi felelőse. Megszervezte a nyomornegyedek szennyvízelvezetését, azonban a korabeli infrastruktúra hiányosságai miatt az ürülék eleinte a Temzébe került, még több betegséget okozva.
Később egyre többen kezdtek nyíltan beszélni a problémáról, az Illustrated London News is sokat foglalkozott helyzettel. Ennek köszönhetően a negyedeket lassan, több hullámban felszámolták. Az akciók a 19. században kezdődtek, a teljes eltűnésükre azonban az 1970-es évekig várni kellett. A régi nyomornegyedek helyére általában modernebb lakótelepek, toronyházak épültek, de olyan is előfordult, például Notting Hill esetében, hogy a korábbi rossz hírű környék London egyik legelegánsabb, leginkább keresett városrészévé alakult.
Halálra dolgoztatott gyerekek és szétszakított családok - Ilyen volt valójában a Twist Olivér-féle dologház
A 19. századi dologházakban rengeteg szegény ember élte a mindennapjait.
ElolvasomKép: Getty Images
OLVASD EL EZT IS!
