Elárasztott falvak és erdők lapulnak a festői szlovén tó alatt: csak pár órányira található a magyar határtól

Szlovénia rengeteg különleges, gyönyörű és izgalmas tájat és történetet rejt, amelyeket kevesen ismernek. Az országban bőven akad felfedeznivaló a fővároson és a Bledi-tavon kívül. 

Szlovénia legkülönlegesebb tájai

Akárhányszor is látogatja meg az ember az apró, de igen változatos Szlovéniát, az ország mindig tud újat mutatni.

Legyen szó az északkeleti komlóföldekről és sörfőzdékről, zöld lankák között megbúvó termálfürdőkről, elárasztott falvakról, melyek helyén gyerekzsivajtól hangos, türkizkék víztükör található, nyirkos, világháborús alagutakról, amelyek mélyén most laboratóriumi kutatómunka folyik, százötven méter mélyen kanyargó bányüregekről, amelyekben a metánnal és egyéb gázokkal együtt a nehéz múlt is megüli a levegőt, vagy épp a Júliai-Alpok lábáról, ahol bármelyik irányba is néz az ember, eláll a szava a látványtól.

Egy kora nyári, néhány napos utazás során a Best Press Story szervezésében volt szerencsém mindezekkel találkozni, és még sok mással is. De inkább kezdem az elején.

Hétfő hajnali kelés, aztán indulás Flixbussal a Népligetből. Valamivel délelőtt tizenegy után érek a maribori buszpályaudvarra, a hőmérséklet ekkor már 30 fok körül jár, és csak a legmerészebbek vagy legőrültebbek járkálnak az utcán.

Épp azon agyalok, hogy én melyik kategóriába sorolom magam, amikor meglátom a házigazdánk és kísérőnk, Milan kocsiját, amelyben már ott a két magyar útitásram is, akik szintén újságírók. Utoljára két éve találkoztam Milannal, abban sem voltam biztos, hogy emlékezni fog rám, de most régi barátként üdvözöl és érdeklődve kérdez az életemről.

Bepattanok az autóba aztán indulunk is, nincs idő késlekedni, hiszen egy jól kitalált, feszes menetrend vár ránk, ráadásul az autópályán is munkálatok folynak - ahogyan elvileg mindig - amitől könnyen beáll a forgalom. Zöld lankák és rejtélyes ültetvények között suhanunk, amelyekről csak később, a Szlovén Komló- és Söripari Ökomúzeumban (The Eco-Museum of Hop-Growing and Brewing Industry) tudom meg, hogy komlóültetvények.

A kicsi és otthonos Žalec település határában található múzeum igazi ínyencség lehet a sörkedvelőknek, hiszen sok mindent megtudhatnak itt a szlovén sörfőzés múltjáról, jelenéről, illetve a különböző komlófajtákról és azok élettani hatásairól. A múzeumban sétálgatva VR-szemüveggel, és egyéb interaktív megoldásokkal edukálódtam és közben még jobban megszilárdult bennem az az évek óta jelenlévő, megalapozott érzés, amely szerint sörözni jó.

És íme néhány érdekes infó, amiket megtudtam: Szlovéniában évente körülbelül 2700 tonna komlót takarítanak be, ez azért hangzik soknak, mert az is, hiszen ezzel a világ 6. és Európa 4. legnagyobb komlótermelői. A komlóültetvények területe nagyjából 1600 hektár. A kenderfélék családjába tartozó komló egyébként elég érdekes növény, akár 10 méteresre is megnőhet, évelő, és a sörfőzésen kívül gyógynövényként és kozmetikai alapanyagként is használják. Žalec környékét "a zöld arany völgyének" nevezik, a komló több mint másfél évszázada meghatározza a tájat és a helyi gazdaságot. 

És ha már Žalec-nél és a söröknél tartunk, a település központjában lévő, árnyas parkocskában található Európa első sörszökőkútja, a The Green Gold Fountain. Ha az olvasó egy klasszikus értelemben vett szökőkutat képzel el, amelyből szünet nélkül bugyog elő az aranyló nedű, és bárki ingyen beleihat, akkor ki kell, hogy ábrándítsam, a koncepció inkább installációszerűen kihelyezett, esztétikus sörcsapokat takar, amelyekből egy bizonyos összeg fejében csapolhat az ember, hogy utána a környező padokon kortyolgathassa a frissítő italt. Azért ez így sem hangzik rosszul, nem?

Én minden esetre nagyon élveztem a nem mindennapi sörözést, kipróbáltam több helyi különlegességet is, és ha időm engedte volna, valószínűleg az egész délutánt ott töltöm. De nem engedte, hiszen mennünk kellett tovább.

Egy gyors ebéd a Štorman étteremben néhány hely specialitással, aztán délkelet felé vettük az irányt, hogy kipihenhessük a múzeumlátogatás, a sörözés és a finom ebéd fáradalmait a  Terme Dobrna gyógyfürdő és wellnessközpontban. 

A Terme Dobrna Szlovénia legrégebb óta működő termálfürdője, több mint 620 éves múlttal. A természet lágy ölén fekvő, festői szállodák egyszerre nagyjából 500 vendéget tudnak fogadni. A történelmi fürdőpark egyik különlegessége az öt úgynevezett energiapont, amelyet sok vendég keres fel a feltöltődés és az elcsendesedés helyszíneként.

A gyógyközpont legfontosabb természeti kincse a 35–36,5 °C-os, kalcium-, magnézium- és hidrogén-karbonát-tartalmú termálvíz, amelyet évszázadok óta használnak gyógyászati célokra. A Terme Dobrna elsősorban nőgyógyászati, urológiai, neurológiai, mozgásszervi és reumatológiai kezeléseiről ismert, de ezenkívül rehabilitációs és wellness-szolgáltatásokat is kínál.

A természet közelsége, a mesebeli épületek látványa mind megnyugtatják az ember idegrendszerét, ahogyan a fürdőrészleg medencéi és szaunái is. A négycsillagos Spa Suite Dobrna apartmanszállásainak hátsó teraszán ráadásul egy gigantikus dézsában is el lehet merülni a nap végén, vagy épp az elején. Én este és a következő reggel is kipróbáltam az élményt és arra jutottam, hogy ha lenne otthon elég helyem, én is beszereznék egy óriásdézsát.

Kedden a fürdőzés és kiadós reggeli után felkerekedtünk, és elindultunk Velenje városa felé. Nem, nem írtam el, ez egy létező település Szlovéniában, méghozzá igen izgalmas múlttal és jelennel rendelkezik. A város felé vezető bekötőúton egyszer csak felbukkant a Šaleška-völgy fölé emelkedő Velenje vára, ami ma múzeumként üzemel.

Az épület Szlovénia egyik legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz vára, ami a második világháború után állami tulajdonba került, 1957 óta pedig a Velenjei Múzeumnak ad otthont. A kiállítások a Šaleška-völgy történetét, a bányászat örökségét, a régészeti leleteket, a barokk egyházi művészetet, a város fejlődését, és František Foit cseh Afrika-kutató expedíciói során gyűjtött néprajzi tárgyakat mutatják be.

A vár előtt azonban még meglátogattuk a Vila Bianca nevű, impozáns történelmi épületet, ami ma a város egyik kulturális és turisztikai központja. Itt megtudtuk, hogy a város története több mint 100 éve összekapcsolódik a lignitbányászattal, ami jelentősen átalakította a térség arculatát és Velenje fejlődését.

A településnek 1889-ben még csak 364 lakosa volt, ám ahogy elkezdődött a bányászat, Velenje néhány évtized alatt a térség egyik legfontosabb ipari központjává nőtte ki magát. A fejlődésnek azonban ára volt, hiszen a bányászat miatt a térség felszíne fokozatosan megsüllyedt, és a kialakult mélyedéseket víz töltötte meg. Így jöttek létre a Šaleška-tavak, köztük a mai Velenje-tó is. A jelenség miatt több környékbeli falut is elnyelt a víz, például Škalet, Družmirjet és Preloget is. A változásoknak közel 400 háztartás esett áldozatul, és nagyjából 2000 embernek kellett örökre elköltöznie. 

Ahol egykor lakóházak, utcácskák, temetők és templomok álltak, most egy türkiz vizű tó hullámain csillog a napfény. Vízbe ugráló gyerekek kiáltozása, meg a tóparti éttermek és bárok teraszáról hallatszó zene tölti meg a levegőt. A látvány idilli, semmi sem árulkodik a múltról. Ahogy egy csónakban ringatóztunk a Velenje-tavon, és az idegenvezető előadását hallgattuk, hirtelen belém hasított a tudat, hogy méterekkel alattunk egyszer emberek élték a mindennapjaikat.

A tó után a város alatt található Szlovén Bányászati Múzeumot látogattuk meg, ami a Velenje-tóhoz hasonlóan bonyolult érzéseket hagyott bennem. Felvettük a sisakokat és a kabátokat, aztán néhány másik látogatóval együtt bemásztunk a kissé rozogának tűnő, ketrecszerű liftbe, és a biztonsági hangjelzések felharsanása után alig fél perc alatt leereszkedtünk 180 méter mélyre. 

A föld alatt egy egészen más világ fogadott, és alig győztem áldani a sorsomat, hogy nem egy hasonló helyen kell töltenem a munkaóráimat. Nem hiába tartják a bányász munkakört az egyik legnehezebbnek a világon. És ez a 20. század elején még sokkal embertpróbálóbb volt, a munkamódszerek és a kevésbé fejlett technológia miatt, ráadásul gyerekek és lovak is dolgoztak a hideg sötétségben.

Az állatok soha többé nem látták a napfényt miután lekerültek a mélybe. Szeles tárnákon sétáltunk át és közben megismerhettük a korabeli és a modern szénkitermelés módszereit, a bányászok mindennapjait, a világhírű velenjei fejtési technológiát, illetve átélhettünk egy bányaomlás-szimulációt is. 

Velenje és a bányászat kapcsolata még manapság is különleges, a bányászokat nagy tisztelet övezi, ha nagy ritkán valamilyen tragédia történik a mélyben, a város megmozdul, a lakók egy emberként imádkoznak a bajba jutott bányászokért. 

A napot egy újabb wellness hotelben zártuk. A Rogaška Slatina csendes, zöldövezeti részén található ötcsillagos Atlantida Boutique Hotel kiváló lokációja és természetközelisége miatt minden évszakban népszerű szálláshely, ráadásul csak néhány percnyi sétára van a történelmi fürdőparktól és a híres gyógyközponttól. A modern szálloda 2016-ban nyílt meg, és 76 elegáns szobával, illetve lakosztállyal várja a vendégeket, ám ezekhez hamarosan újabbak társulnak. 

A szálloda wellnessrészlegében fedett medence, szauna, gőzfürdő, sószoba és masszázsszolgáltatások állnak a vendégek rendelkezésére, de emellett fitneszterem és két étterem is működik az épületben. Egy olyan eseménydús nap után, amelyen túl voltam, a wellnessrészleg igazi felüdülést nyújtott. A medencéken, a szaunán és a gőzkabinon kívül még a sószobát is kipróbáltam, melynek a falai, a plafonja, de még a padlója is sóból van. Esküszöm, nem nyaltam meg őket!

Szerdán a hegyvidék felé vettük az irányt, és meg sem álltunk a festői Kranj városáig, amit a szlovén Alpok fővárosának is neveznek. A Felső-Krajna (Gorenjska) régió központja kiváló kiindulópont a Júliai-Alpok, a Karavankák és a Kamniki–Szávai-Alpok felfedezéséhez.

Kranj bájos középkori utcái, terei és műemlékei mellett különlegessége a település alatt húzódó, több mint 1300 méter hosszú alagútrendszer, amelyet a második világháború idején légvédelmi óvóhelyként építettek ki, napjainkban pedig vezetett túrán járható be és néhány igen ritka barlangi vakgőtének is otthont ad.

Először azonban nem a föld alá mentünk le, hanem 60 méter magasba törtünk, egyenesen a Szent Kanciján-templom harangtornyába. Ehhez előtte fel kellett másznunk néhány öreg, girbe-gurba lépcsőn, de a látvány mindenért kárpótolt. Fentről bármely irányba is néz az ember, jól jár, hiszen vagy az óvárost, vagy a közeli településeket, vagy a környező hegyek cikkcakkjait csodálhatja meg a messzeségben, esetleg mindet egyszerre. 

A magasságok után természetszerűen a mélységek jönnek, így lesétáltunk a város alatti 1300 méteres, nyirkos alagútrendszerbe. A járatok napjainkban a város egyik legkülönlegesebb turisztikai látványosságának számítanak: vezetett túrákon járhatók be, ahol a látogatók még a légiriadók hangulatát is átélhetik.

Az alagutak egyik legérdekesebb része azonban az SOS Proteus Információs Központ, amely a barlangi vakgőtét (Proteus anguinus), ismertebb nevén emberhalat mutatja be. A kiállítás szorosan együttműködik a Tular Barlangkutató Laboratóriummal, amely a világ mindössze két, kifejezetten e különleges kétéltű kutatására szakosodott intézményének egyike.

A labor évtizedek óta vizsgálja és segíti a faj megőrzését, a központ akváriumaiban pedig valódi vakgőtékkel is találkozhat az ember. Ám nem árt nagyon óvatosan mozogni a közelükben, és tilos vakuval fényképezni, hiszen az állatok igen érzékenyek a fényre és zajokra.

A kiváló helyi alapanyagokból készült ebédet a négycsillagos Elegans Hotel Brdo éttermében fogyasztottuk el. A Kranj peremén található Brdo Park Szlovénia egyik legfontosabb állami rendezvényhelyszíne, amelyet jól ápolt park és erdős sétányok vesznek körül. A birtok rendszeresen ad otthont állami rendezvényeknek és nemzetközi csúcstalálkozóknak is. A parkban található Elegans Hotel étterme a szlovén gasztronómiára épít, melynek fogásait modern szemlélettel készítik el.

Ebéd után pedig jöhetett az utunk utolsó, nem mindennapi helyszíne, Kranjska Gora, Szlovénia egyik legismertebb alpesi üdülővárosa. A település a Júliai-Alpok és a Karavankák találkozásánál, az osztrák és az olasz határ közelében fekszik, és egész évben igen népszerű úticél: télen síparadicsomként, nyáron pedig a túrázók, és természetjárók kedvelt kiindulópontjaként vár a látogatókra.

Ha Kranjska Gorába ér az ember, kicsit úgy érzi, mintha besétált volna egy képeslapba. Lehetetlen betelni a zöld mezők, tavak, kanyargós utak, és persze a Triglav-hegy monumentális látványával, amely mozdulatlanul, tiszteletet parancsolóan uralja a tájat. Ha egy fokkal szebb lenne az egész, már azzal vádolhatnánk, hogy giccses, de szerencsére pont úgy néz ki, ahogy kell.

Ha a környéken jár az ember és kedvező az időjárás, jó ötlet biciklit bérelni, ahogyan mi is tettük, hiszen így viszonylag nagy területet lehet lefedni, és sok látnivalót megtekinteni rövid idő alatt, miközben az ember suhan a képeslap-utakon.

A bicikliket a látványos teraszokkal rendelkező szállásunk, a Hotel Špik & Wellness bocsátotta rendelkezésünkre. A 3 és 4 csillagos szállodarészekből álló üdülőkomplexum Kranjska Gorától néhány kilométerre, a nyugalmas Gozd Martuljek településen, a Júliai-Alpok ölelésében található.

A páratlan kilátáson kívül a szálloda egyik legnagyobb vonzereje a wellness-részleg, amely úszó- és pihenőmedencékkel, szaunákkal és gőzfürdővel várja a vendégeket. Az étterem a szlovén és a nemzetközi konyha fogásait kínálja, nagy hangsúlyt fektetve a helyi alapanyagokra.

A biciklikkel meglátogattuk a közelben található Jasna-tavat, ahol már igazi nyári vízparti hangulat uralkodott. Nem véletlen, hogy a tó az egyik legnépszerűbb desztináció a környéken, hiszen az embert egyből átjárja a hamisítatlan alpesi hangulat, ahogyan belelógatja a lábát a kristálytiszta vízbe az egyik mólóról, és közben gyönyörködik a víztükör, a sötétzöld erdők, és a hegyvonulatok látványában.

A vacsorát Kranjska Gora kellemes és meghitt központjában fogyasztottuk el a Pino Alpino Hotel éttermében. Az étterem belső tere a modern alpesi stílust ötvözi a hagyományos hegyi esztétikával. A konyha szlovén gasztronómiai hagyományokra épít, melyeken kortárs szemlélettel csavarnak egyet: az étlapon helyi alapanyagokból készült húsételek, halételek, vegetáriánus fogások és szezonális különlegességek egyaránt helyet kapnak.

Néhány finom falat és ital a teraszon a városka sétálóutcájának nyugis forgalmát figyelve, pont így kell befejezni egy ilyen eseménydús napot. A vacsora után aztán indultunk is a hotelba, hiszen az utazás zárónapjára még maradt néhány nagy tervünk.

Reggel alig fél órával a nap után keltem, fél hétre már készen álltam, hogy gyalogosan fedezzem fel a közeli Martuljek-vízesést. A kora reggeli túrákra nehéz rávennie magát az embernek, ám amikor már ott lépked a természetben a madárcsicsergésben, és nézi, ahogy a reggeli napfény átszüremlik a fák levelein, mindig azt érzi, hogy megérte néhány órával kevesebbet aludnia.

Friss vizű hegyi patak mellett vezetett az utunk, aztán megérkeztünk az 50 méteres alsó vízeséshez. A látvány, a természet ereje kétségkívül hatással volt rám, de ekkor még nem tudtam, hogy ez még csak egy kis felvezető a pár órával későbbi fő attrakció előtt.

A fő attrakció pedig nem volt más, mint a híres Peričnik-vízesés, a Triglav Nemzeti Park egyik legismertebb természeti látványossága. Autóval jutottunk el a környékre, aztán gyalogosan sétáltunk fel a vízeséshez. Nem csoda, hogy a Peričnik kedvelt úti célja az influenszereknek és egyéb tartalomgyártóknak, hiszen a már messziről látható, sziklákról lezubogó vízoszlop valóban hihetetlen látvány.

Ráadásul a vízesés körbesétálható, és minden szögből megtekinthető, miközben a sziklákhoz csapódó zuhatag vízpárája szüntelenül fröcsög az emberre. Ha valaki a környéken jár, szinte vétek kihagynia ezt a helyet.

A Peričnik-vízeséshez igen közel, Mojstranában, a Triglav Nemzeti Park bejáratánál található a Szlovén Alpesi Múzeum. Az intézmény 2010-ben nyílt meg, és fő feladata, hogy bemutassa a szlovén hegymászás történetét, hagyományait, és az alpesi életmódot az érdeklődők számára interaktív és szórakoztató módon. A múzeum teraszán ráadásul napágyak sorakoznak, amelyekből élvezni lehet a Triglav Nemzeti Park nem mindennapi látványát.

Az utazás zárásaként még elmentünk ebédelni a nehezen kimondható nevű Pr' Železn'k étterembe, Mojstrana központjába, ahol a tradicionális falatok elfogyasztása közben úgy érezhettük, hogy egy alpesi gobleinbe keveredtünk. Traktor pöfékelt az alattunk húzódó utcácskán, a terasz korlátján muskátlik sorakoztak, és persze nem maradt el a Triglav-hegy mindent uraló látványa sem a zöld dombok hátterében. 

Ahogy ültem ott a teraszon jóllakottan, egy korsó sörrel a kezemben, úgy éreztem, hogy ez egy tökéletes zárókép egy tökéletes utazáshoz, hiszen benne van ennek a szerethető, gyönyörű, de a felszín alatt bonyolult szomszédos országnak az egész esszenciája. A természeti kincsek, a tradíciók fontossága, a múlt és a jelen találkozása, a gasztronómia: minden, amiért érdemes ide ellátogatni. Mindenkinek jó szívvel ajánlom!

Borítókép: Femina/Leszkovszki Máté

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• szlovénia
• látnivalók
• alpok
• táj
• hegyvidék
• Utazás