A Titanic-árvák tragikus, igaz története: saját apjuk rabolta el őket az édesanyjuktól

A Titanic tragédiája az emberi történelem egyik legismertebb katasztrófája, mely a viharos 20. század elején, 1912 áprilisában történt. Ám a hajó elsüllyedése mögött rejlő emberi történetek és tragédiák még mindig megragadják az emberek fantáziáját. Az egyik ilyen történet a "Titanic árvái" esete, a francia testvérpáré, akiket apjuk rabolt el, és vitt a hajóra.

A Titanic-árvák története

Két fiatal fiú, a közel négyéves Michel Jr. és a kétéves Edmond szülei elváltak, ám a felügyeletet megosztották egymás között. A húsvétot édesapjuknál, Michel Navratilnál töltötték, amikor is a férfi a volt felesége tudtán kívül magával vitte gyermekeit, hogy új életet kezdhessenek Amerikában - három jegyet vett a Titanic másodosztályára. Az apa Louis M. Hoffman álnéven - és mint egy megözvegyült férj - vitte fel őket a hajóra, gyermekei pedig a John és Fred nevet kapták. A fiúk nem tudták, hogy éppen elrabolják őket, egyszerűen csak követték apjukat - arról, hogy hogyan nézett ki a Titanic, ebben a cikkben írtunk.

A Titanicon eltöltött idő alatt a fiúk élvezték a hajó kényelmét és az élményeket, Michel Marcel Navratil Jr. felnőttként úgy emlékezett vissza, hogy fantasztikus volt a hajón lenni. Ám a végzetes éjszakán, amikor a hajó jéghegynek ütközött, majd süllyedni kezdett (noha ezzel kapcsolatban más teóriák is napvilágot láttak), az apa és egy segítőtársa sietve elvitték őket az utolsó mentőcsónakhoz (Collapsible D), amit még sikeresen le tudtak ereszteni a hajóról.

Az apa, még mielőtt elengedte volna a fiúkat, utolsó üzenetként ezt súgta a fülükbe: "Gyermekem, amikor édesanyád eljön érted, mert biztosan el fog, mondd el neki, hogy nagyon szerettem és szeretem most is. Mondd meg neki, hogy arra számítottam, hogy követni fog minket, hogy mindannyian boldogan élhessünk együtt szabadon az új világban egy családként."

Ezután soha többé nem látták az apjukat, aki a tragédia során elvesztette az életét. Ám a gyerekek a mentőhajók segítségével kijutottak, és a fiúkat New Yorkba szállították. Azonban nem tudták őket azonosítani, és nem volt senki, aki a gondjukat viselné - végül egy francia ajkú, első osztályon utazó hölgy, Margaret Hays vigyázott rájuk a saját házában.

Az újságok cikkeztek róluk, mindenki csak találgatta, hogy kik ők (ekkor kapták a képen is olvasható Louis és Lola nevet), honnan jöttek, és hol vannak a szüleik. Végül az anyjuk épp a nagy médiahírverésnek köszönhetően az újságokban meglátta a fiait, és elutazott értük.

A tragédia után Michel Jr. és Edmond élete különböző fordulatokat vett. Edmond belsőépítészként és építészként dolgozott, de a második világháború alatt katonaként szolgált, majd korai halált halt egészségügyi problémák miatt.

Michel Jr. pedig filozófiát tanított, és a legidősebb kort élte meg azon férfiak között, akik a Titanicon utaztak, 2001-ben távozott az élők sorából. Élete során aktívan részt vett a túlélők kampányaiban, és csak élete utolsó éveiben látogatta meg az apja sírját.

(Borító-és ajánlóképek forrása: Underwood & Underwood / Wikimedia Közkincs, cikken belüli képek forrása: United States Library of Congress's Prints and Photographs division / Wikimedia Közkincs.)

• titanic
• árva gyerekek
• történelem
• hajóbaleset
• 20. század
• tragédia
• Terasz