Szentendrei sorozatgyilkosság: máig homály fedi a 74 éve történt vérengzés tettesét

Az utókor csak szentendrei sorozatgyilkosság néven ismeri, valójában Pomázhoz és Pilisszentlászlóhoz tartozó külterületeken történt az a hét ember halálát okozó gyilkosság, melyhez hasonlóra a mai napig nem volt példa Magyarországon.

A Pilisszentlászlóhoz tartozó Bükkipusztán található Zbóray-birtokon öt tizenéves fiút öltek meg, a helyszíntől 4 km-re lévő Kékvízű-forrásnál pedig egy turista házaspár lelte halálát. Az elkövető ugyanaz a személy volt.

7 gyilkosság a Pilisben

1947. augusztus 17-én délelőtt egy hattagú turistacsoport táborozott le a Lajos-forrástól nem messze lévő Kékvízű-forrásnál. Egy meztelen felsőtestű ismeretlen férfi érkezett hozzájuk az erdő felől. A férfi cigarettát kért, váltottak pár szót, majd elment. Nem sokkal később visszatért, és váratlanul lövést adott le a kirándulókra. Denke Lajos vasesztergályos és felesége a helyszínen meghalt. A többiek elmenekültek, majd a szentendrei rendőrkapitányságra mentek feljelentést tenni.

Itt derült ki, hogy ezen a délelőttön a házaspár volt a környéken a hatodik, illetve hetedik halálos áldozat. A Bükkipusztán található Zbóray-birtokon öt fiút gyilkoltak meg: a 17 éves Zboray Kálmánt, a 14 éves Zboray Pétert, a 16 éves Szlovák Józsefet, a 14 éves Hornyák Jánost és a 14 esztendős Kocskovszki Dezsőt. Az áldozatok között volt a birtok tulajdonosának, idősebb Zboray Kálmánnak két fia, a három másik kamasz pedig a mezőgazdasági idénymunkákban segítettek a tanyán. A különös kegyetlenséggel meggyilkolt fiúkra id. Zboray Kálmán talált rá. A legidősebb fiú, ifj. Zboray Kálmán még életben volt ekkor, ám úton a Margit-kórház felé ő is meghalt. Az elkövetőről általa adott személyleírás - magas, szőke, kékszemű fiatal férfi - megegyezett a turisták által adott tettes személyleírásával.

Nem német, hanem orosz katona volt

Az első nem nyilvános körözési felhívásban még „orosz legénységi egyenruhába öltözött, lábtekercses elkövető” szerepelt, ám a továbbiakban volt SS-katonákat említenek elkövetőként a rendőrségi papírok. És az eset kapcsán megjelent újságcikkek is. A rendőrség óriási hajtóvadászatot indított a tettes - vagy tettesek - ellen. A rendőrség - az akkori pesti főkapitány, Münnich Ferenc vezetésével - és a szovjet hadsereg körülzárta Szentendrét, és átfésülték a környező erdőket is. Néhány nappal később a Duna bal partjára is kiterjesztették a keresést. A tettest azonban soha nem találták meg.

Lévén, hogy 1947-ben történt a sorozatgyilkosság, az eset kapcsán megjelent sajtóhírek egytől egyig teljes bizonyossággal állították, hogy német katona volt a tettes. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy egy Vaszil nevű kozák vagy ukrán származású egykori orosz szakaszvezető követte el a hét gyilkosságot. Az egyik elképzelés szerint a férfinak viszonya lehetett a fiúk nevelőanyjával, és ebből alakult a konfliktus, mely a végletekig eldurvult. A többi áldozat pedig rosszkor volt rossz helyen. Mindehhez hozzájárulhatott a csapataitól ’44-ben megszökött szakaszvezető elmeállapota is.

A Lajos-forrástól felfelé 2 km-re található egy kopott kőkocka, a Denke Lajos-emlékmű, melyről kevesen tudják, hogy az 1947. augusztus 17-én tragikus körülmények között elhunyt turistaházaspárnak állít emléket. Egyúttal az értelmetlen, 74 évvel ezelőtt történt mészárlás mementója.

Sorozatgyilkosok portréi

David Tesinsky ukrán fotós Oleksiy Naumenko újságíró segítségével jutott be Ukrajna egyik börtönébe, és egészen közeli, felkavaróan intim portrékat készített sorozatgyilkosokról.

• sorozatgyilkos
• gyilkosság
• kommunizmus
• tragédia
• Terasz