A spórolás pszichológiája: hogyan lehet megtartani az előre meghúzott anyagi határt?

A takarékosság nagy erény, ezt már akkor megtanulja az ember, amikor gyerekkorában a tanmeséket hallgatja. Felnőttkorára elvileg annak a képességnek is birtokában kell lennie, hogyan kell spórolni, sajnos azonban ez nem mindig megy, sőt, kifejezetten nehéz.

Hiszen mindig van valami, amit venni kell, de olyan is, amit nem lenne muszáj, mégis tetszik, esetleg olyan árban kínálják, hogy a bolondnak is megéri. Végül oda az addig félrerakott kis összeg, és jön a sokat ismételt mondat: majd a jövő hónaptól.

Hogyan spóroljunk a pszichológia szerint?

A túlköltekezés egy rossz szokás, de a pszichológia tudománya ebben is segítségül hívható. Tulajdonképpen, valahányszor pénzt költ, az ember magában mérlegel, egyedül dönt, tehát a spórolás is akkor lehet sikeres, ha az ember fejében a megfelelő döntések születnek meg.

Mire költ feleslegesen az ember? Illetve mi az, ami egyáltalán feleslegesnek számít? Valamire, amit szeretne megvenni, ami pillanatnyilag megfogta őt valamiért, de tulajdonképpen nincs rá szüksége, egyszerűen csak megkívánta. Nem segít a nemet mondásban a sok reklám, a boltok ördögien kitalált polcszerkezete, egyáltalán, az egész fogyasztást piedesztálra emelő kultúra. Ahogyan a fogyókúránál, úgy a spórolásnál is nehéz a lemondás.

Pszichológusok szerint kezdetben akkor sikerülhet megálljt parancsolni a felesleges kiadásoknak, ha kitűzünk egy célt, amelyhez valamilyen módon tudunk érzelmileg kötődni. Az ember, ha sikerül érzelmileg nagyobb mértékben elköteleződnie, megakadályozhatja a fölös költéseit, mert minden más apró-cseprő dolog eltörpül annak jelentősége mellett.

Minderre egy kutatás mutatott rá, melyet az amerikai Capital One végzett. A résztvevők egy részétől azt kérték, hozzanak magukkal olyan tárgyat, amelyhez erősen kötődnek érzelmileg. A többiek kontrollcsoportként voltak jelen a vizsgálatban.

A tárggyal érkező résztvevők feladata az volt, írjanak pár sort arról, mit jelent nekik, amivel érkeztek. Ez a tárgy lehetett akár egy régi családi fotó, a nagyi régi ékszere, vagy bármi, a résztvevő számára fontos, értékes tárgy. A következő feladatuk az volt, hogy írják le azokat a céljaikat, melyek pénzbe fognak kerülni. Tanulmányokat, nagyobb családi utazásokat vetettek papírra a legtöbben.

A kontrollcsoportnak is le kellett írnia, mi a célja a közeljövőben, de szemben azokkal, akik számukra értékes tárggyal érkeztek, és ezáltal mély érzelmeket hívtak elő írás közben, ők kisebb kaliberű, jelentéktelenebb célokat vetettek papírra.

Érdekes, hogy nemcsak a célok megfogalmazásában volt különbség, a kontrollcsoport tagjai a következő három hétben nem tudták emelni a spórolt pénzük összegét. A tárggyal érkezők, akik érzelmeik által magabiztosabbak lettek a céljaik megfogalmazása közben, képesek voltak a kontrollcsoportnál többet spórolni a következő hetekben.

Ha tehát valaki szeretne spórolni, akkor egy számára igazán fontos dolog segíthet elköteleződni, és nemet mondani a felesleges költekezésre. Már akár hetek alatt meglátszik a költségvetésen, ha a sok apró, fölös kiadást az ember nélkülözni tudta a számára érzelmileg fontos cél érdekében.

Ugyanakkor ez csak az első lépés lehet, hiszen a cél, hogy az ember úgy is félre tudjon tenni, ha nem gyűjt valamire, egyszerűen csak nem költi el a pénzét. Ki lehet próbálni a költésmentes hónapot, így nem a vágyott cél, hanem maga a kihívás a motiváló erő, hogy ne költsünk pénzt. 

A későbbiekben, amikor sem konkrét cél, sem kihívás nincs, előhívhatóak azok a gondolatok, mondatok, melyek segítették meggátolni a felesleges pénzköltést.

• pénz
• spórolás
• pszichológia
• költség
• költségvetés
• cél
• Terasz