Kivégezték az egész családját, katona lett a hatéves kisfiúból: Szergej Aleshkov megrázó története

A mai hatévesek a legtöbb esetben a gyermekkoruk legszebb pillanatait élik, életüket az óvoda, a család, a játék és az iskolára való felkészülés tölti ki. Vannak azonban olyan gyerekek is, akik nem ilyen szerencsések, és már ilyen fiatalon is rengeteg szörnyűségen kellett keresztülmenniük.

A Szovjetunióban született Szergej Aleshkov már egészen kiskorától rengeteg szenvedést élt át, közel sem indult zökkenőmentesen az élete. 

Egy szenvedésekkel teli gyerekkor története

A kisfiú valószínűleg 1934-36 körül született, ám a pontos születési dátumát nem tudják, hiszen minden irata megsemmisült. Egy pici, Gryn nevű, erdőkkel körbevett faluban nevelkedett három idősebb testvérével és édesanyjával, több mint 300 kilométerre Moszkvától. A II. világháború kitörése után Szergej két idősebb bátyját behívták a seregbe, és a kis települést is elérte a háború szele. A falu a katonák bázisa lett, és a helyiek természetesen segítettek a katonáknak, ahogy tudtak. Sokan ellátták étellel, szállással őket, de végül ez lett a falu brutális vesztének oka is.

1942 nyarán a német katonák megtámadták Grynt, és szinte mindent felégettek, amit csak értek. Azokat a családokat is mind kivégezték, akik segítettek a katonáknak, így Aleshkovékra is szörnyű sors várt. Szergej tízéves testvérét a kisfiú szeme láttára akasztották fel a német katonák, édesanyja pedig aközben halt meg, hogy menteni próbálta a családot. Ez a trauma örökre mély nyomot hagyott benne. Csodával határos módon végül egy szomszéd segítségével sikerült megmenteni a hat év körüli kisfiút, aki az ablakon menekítette ki, és azt tanácsolta neki, hogy fusson jó gyorsan, amerre csak lát. 

Szergej néhány hónapig a közeli erdőkben kóborolt, folyamatosan élelmet és menedéket keresett a túléléséért. 1942 augusztusában a 47. gárda lövészhadosztály cserkészei találtak rá borzalmas állapotban, nemcsak éhes és kimerült volt, de a rovarcsípések miatt csúnya sebek is keletkeztek a bőrén. A cserkészek betakarták, majd a táborukba vitték, ahol Mihail Vorobiev őrnagy vette a szárnyai alá, és próbálta kideríteni, ki is ez a kisfiú. Amikor a családjáról kérdezte, folyton zokogni kezdett, így az őrnagy hamar felismerte, hogy nemcsak testileg, de lelkileg is nagyon megviselték az elmúlt hónapok.

A kisfiú új otthonra lelt a katonák között

Mivel az őrnagynak nem volt családja, és nagyon aggódott a fiúért, ezért úgy döntött, hogy magához veszi, gondoskodik róla, és meggyógyítja, nem sokkal később pedig már hivatalosan is örökbe fogadta. Szergej azonban nemcsak az ő, hanem mindenki fia lett a katonaságnál. Életet lehelt a meggyötört harcosokba, segített elfelejteni a kemény lövészárkokat, a háborút, dalokat énekelt, felvidította őket. Ahogy egyre javult az állapota, ő is szeretett volna segíteni a katonaságnak, ám természetesen nem engedték harcolni, más feladatokat bíztak rá.

Mindennap hajnalban jelentést tett Mihail őrnagynál, és magát asszisztensének tekintve újságokat és leveleket szállított mindenkinek. A csaták során vizet, töltényeket és gránátokat vitt a katonáknak, teljes tagnak tekintették, ezért természetesen egyenruhát is kapott. A kisfiú javaslatára vette feleségül az őrnagy a táborban állomásozó nővért, Nina Bedovát, akivel élete végéig házasok maradtak - így neki hála, igazi családja lett Mihail Vorobievnek. 

Nehéz gyerekkor és egy boldogabb felnőttélet

A katonák élete azonban nem mindig veszélytelen, Szergej viszont háromszor is jelesül helytállt a harcokban. Az első alkalommal ő mentett meg mindenkit a veszélytől éles esze miatt. Szokása szerint délelőtt újságokat hordott ki, miközben észrevette a szénakazalból származó zajokat. Gyorsan észlelte, hogy ezek a hangok nem ismerősek, visszarohant Mihail őrnagyhoz, és jelentette. Kiderült, hogy német tüzérségi tűzoltók felderítik a táborukat, és továbbítják az információkat a bázisukra. Azonnal elfogták őket, és elhárították a veszélyt. Egy másik esetben, egy német lövöldözés során a mindig figyelmes Szergej volt az egyetlen, aki észrevette, hogy Mihail őrnagy a romok alá szorult, és alig kapott levegőt. Odarohant, hogy megmentse szeretett apját, ijedten próbálta minden erejével eltávolítani a nehéz rönköket. Végül a többi katona segítségéért sietett, így sikerült őt megmenteni a haláltól.

Amikor az ezred 1942-ben részt vett a sztálingrádi csatában, Szergej ismét szembenézett a halállal. November 18-án tűzpárbajba keveredtek, egy német repülőgépből pedig észrevették a fényes vállpántjait, és rálőttek a kisfiúra. A lábát találták el, de a seb nem volt végzetes, a kórházi kezelés után nem sokkal ismét jobban volt. Több kitüntetést is kapott bátorságáért és helytállásáért, később katonai iskolába ment, ahol 1954-ben végzett. Törékeny testalkata és mély lelki sebei miatt végül az ügyvédi pályát választotta, születési helyének régiójában az ügyészség kerületi osztályain szolgált, utána pedig jogi tanácsadó lett a cseljabinszki plexigyárban. Felnőttként megházasodott, két gyermeke született, 1990-ben, 56 éves korában hunyt el. Lelkében mindig mély nyomot hagytak a háború szörnyűségei és családja elvesztése, ám Mihail őrnagyra mindig is óriási szeretettel és tisztelettel gondolt vissza a történelem egyik legfiatalabb katonája.

Hátborzongató az elhagyatott szovjet falvak hangulata: erre ritkán jár fotós

Ezeken a helyeken ritkán jár fotós - mintha megállt volna az idő Kirgizisztán településein.

(Borítóképek forrása: Twitter)

• katona
• ii. világháború
• háború
• szovjetunió
• kisgyerek
• Terasz