Nem lehet megülni a paradicsomi ökobuborékban - A Remény Farm gazdájával, Juhász Annával beszélgettünk

A nagyváros lakóiként sokan időről időre eljátszadozunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha magunk mögött hagynánk a betondzsungelt, a tömeget, a zajt és a szmogot, hogy nyugodtabb, természetközelibb életet élhessünk. Az ötlet ideig-óráig jóleső, de valljuk be, kevesen lépünk valóban a tettek mezejére. Ha valaki mégis, annak gyorsan híre megy.

A Remény Farm fiatal, rendkívül elhivatott alapítói, Juhász Anna és Goldmann Dávid már megszokták, hogy az emberek kíváncsiak a történetükre, mint ahogyan azt is, hogy csodabogarakként tekintenek rájuk. Egy Egerhez közeli faluban, Bekölcén alakították ki a farmjukat, ahol a saját elképzeléseik, meggyőződéseik szerint gazdálkodhatnak. Bár úgy tűnhet, hogy ezzel egyúttal el is szigetelték magukat a külvilágtól, ez koránt sincs így. Két lábbal a földön álló, folyamatosan tanulni vágyó világutazók ők, akik a közösségi médiával legalább olyan ügyesen bánnak, mint a jószágaikkal. Történetükről, terveikről és célkitűzésükről Annával beszélgettünk.

Szerelemből egy somogyi tanyára

Juhász Annának az egész megjelenése - és valamelyest az életmódja is - már-már népmesei. Fiatal kora ellenére ősz hajkoronája, népművészeti ihletésű, sok esetben saját maga által varrt ruhadarabjai, de ami még ennél is szembetűnőbb, sugárzó, energikus személyisége egyből felkelti az ember érdeklődését. Lehetetlen rá nem odafigyelni, nem csoda, hogy idén őt választották meg a Marie Claire Magyarország Go Green nagykövetének. 

A bevezetőben is említett, modern, 21. századi és a hagyományokhoz visszakanyarodó, falusi élet között feszülő kettősséget mi sem jelzi jobban, mint hogy az online beszélgetésünk időpontja azért tolódott egy kicsit, mert időközben a farmon elszökött egy borjú - az eset természetesen elsőbbséget élvezett. 

Anna a nagyvárosi életet cserélte le a vidéki, gazdálkodói létre. Nagyváradon divattervezéssel és varrással foglalkozott, népi és történelmi ihletésű ruhadarabokat készített, többek között színházakkal, néptánccsoportokkal dolgozott együtt. Mégis mi terelte akkor erre az útra?

Szerelemből költöztem farmra.

- Engem a legelején ez az életforma egyáltalán nem vonzott, sőt picit még taszított is. Tehát inkább arról van szó, hogy annak ellenére, hogy farmon lakott Dávid, odaköltöztem hozzá - meséli. 

A korábban informatikusként dolgozó Dávidnak ugyanis elege lett a városi létből, megismerkedésük idején már egy nemzeti park területén lévő, somogyi tanyán élt, egy darabig még mobiltelefonja sem volt. 

Nem lehet megülni a paradicsomi ökobuborékban

- Ezen a somogyi kis önfenntartó farmon éldegéltünk együtt négy évet, és nagyon nyugodt életünk volt, mindent megtermeltünk magunknak. Kényelmesen éltünk, nem kellett sokat dolgoznunk, mert onnantól kezdve, hogy ki volt alakítva a kert, az ágyások, olyan permakultúrás rendszerben dolgoztunk, ami nem igényel különösebben sok munkát. És nemhogy magunknak meg a családunknak meg tudtunk termelni mindent, és a szüleinknek, barátoknak is adtunk ajándékba, de még többlet is keletkezett anélkül, hogy nagyon törtük volna magunkat.

A picike farm volt a mi ökobuborékunk, valóságos paradicsom. De tudtuk, ha a világ körülöttünk tönkremegy, nekünk sem lesz jó. Muszáj volt valamit lépnünk.

És léptek is, ráadásul egyik pillanatról a másikra. Hogy ez pontosan hogyan is történt, arra Anna így emlékezik vissza: 

- Egyik reggel Dávid elindult - reggelente futni járt -, amikor visszajött, azt mondta, hogy üljek le, van egy mondanivalója: el kell költözzünk. Én azt mondtam, hogy oké, annak ellenére, hogy egyáltalán nem szívelem a változásokat. Szeretem a megszokott dolgokat, ahogy kialakul az élet, de ezt a javaslatát mégis nagyon könnyen vettem, mert én is láttam, és tudtam, hogy miért mondja ezt. Nem sokkal előtte néztük meg Allan Savory TED talkját, amiben arról beszélt, hogy meg tudjuk menteni a világot a klímaváltozástól, megvan a kulcs, csak csinálni kell.

Ez 2018-ban történt. Egy hónapon belül megtalálták a bekölcei, tíz éve üresen álló, negyven hektáros farmot, és meg is hozták a döntést, hogy odaköltöznek. A terv az volt, hogy minél nagyobb földterületen gyakorolhassák az egyebek mellett a talaj gyógyítását és a légköri szénmegkötést célzó regeneratív mezőgazdaságot. Továbbá, hogy az általuk előállított táplálékokkal szélesebb közönséget érhessenek el. 

- A farm dimbes-dombos, lankás, gépekkel nem is lehet művelni, ezért nem is kellett senkinek. Szerencsére viszont a legelő jószágok nem gurulnak le róla, van lábuk, megoldják. És nekünk pont ez kellett, legelőre volt szükségünk, hogy itt, Magyarországon megmutathassuk, hogy mennyire hatékony tud lenni ez a módszer. 

A somogyi tanya és a bekölcei farm nem csak méreteiben különböznek egymástól. 

- Az a terület el volt szigetelve a külvilágtól,

itt, ha jó irányból fúj a szél, akkor még a falu harangját is halljuk.

-Az utca nincs olyan messze tőlünk, csak a dombok miatt tűnik úgy, mintha messze lennénk. Ott kilométerekre nem volt egy árva lélek sem körülöttünk. 

A fecskék is megérkeztek

Annának és Dávidnak ez az ötödik évük a farmon, ahol jelenleg szarvasmarhákat, csirkéket, libákat, futókacsákat, néhány tojót és két birkát tartanak. Utóbbiakat Anna kedvéért, a Lujzi nevű birka ugyanis a kedvence, aki mellé kellett még egy, hogy ne unatkozzon egyedül.

A területen tervezett, szakaszos legeltetést folytatnak, ami azt jelenti, hogy a marhákat egy kis részre engedik csak ki, majd továbbköltöztetik, ezzel imitálva, ahogyan korábban a csordák vándoroltak a ragadozók elől. A ragadozókat ma már villanypásztor helyettesíti. A szakaszos legeltetésnek köszönhető, hogy a jószágok kevésbé tudnak válogatni a növények között, így aztán nem alakulnak ki például csalánszigetek. A vonulás során pedig a fű lefektetésével, tiprásával tulajdonképpen mulcsolást végeznek, ami hozzájárul a talaj szerves anyagainak, biológiai sokféleségének helyreállításához, illetve nedvességmegtartó és légköri szénmegkötő képességének javításához. A Remény Farm küldetése szerint klímafarm, ami a klímaváltozás ellen harcol. 

- Már most nagyon látszik, hogy mit művel az az állattömeg, amit idehoztunk. Az ökoszisztéma láncszemei között, a legelők és a legelő állatok között nagyon szoros kapcsolat van. Ha a legelő állatokat kivesszük belőle, akkor felborul a rendszer, elszakad a lánc. Mi ezt állítottuk itt helyre. Teli volt szúrós, tövises növényekkel a terület, a fele kökénybe, máriatövisbe, csalánba volt burkolva, ezek most már szépen szorulnak vissza, látszik, hogy az egész egy egyre egészségesebb ökoszisztémává válik.

- Amikor idejöttünk, kereken nulla fecske volt, három darab szarvasmarhával érkeztünk áprilisban, és talán már annak a szezonnak a végére, nyár végére megjelent egy fecskecsalád. A következő szezonban már volt két családunk, aztán nyolc, és tavaly vagy harminc család volt itt. Ez a szarvasmarhák miatt van. Ők bevonzzák a böglyöket, legyeket, az kell a fecskéknek. Az emberek szeretik a fecskéket, villásfarkúak, gyönyörűek, de ha nincs szarvasmarha, nincs fecske. 

Emberséges állattartás

Anna és Dávid folyamatosan képezik magukat, a Savory Institute magyarországi képviselői. Nemzetközi konferenciákra járnak, külföldi gazdáktól tanulnak. Ennek köszönhető az is, hogy bár eleinte nem tervezték, hogy csirkét fognak vágni, mára ez fontos gazdasági lába lett a vállalkozásuknak. Egy svédországi farm meglátogatása után jöttek rá, hogy lehet ezt jól is csinálni. 

- Úgy mentünk oda, hogy kizárólag csak a tojóállomány érdekel minket, nem fogunk húscsirkét tartani, nem akarjuk levágni, nem olyanok vagyunk, nem bírjuk. Egy nap szólt a tojókról, egy pedig a húscsirkékről, hát akkor már ott maradtunk, hogy legalább végighallgassuk. Nagyon emberséges módszereket mutattak be, és nem csak a tartásra. Mert az ugye nagyon fontos, hogy életükben emberséges és természetes körülményeket tudjunk az állatoknak biztosítani, de az is számít, hogy milyen az életük vége.

Ott vágtam le életem első csirkéjét, potyogtak a könnyeim végig. 

- Kellett egy nap, hogy magamhoz térjek, de hazafelé a repülőn már arról beszéltünk a Dáviddal, hogy ezt mi is tudnánk csinálni, vegyünk már magunknak vagy harminc csirkét, és neveljük fel, mert akkor legalább tudjuk, hogy olyan húst eszünk, ami korrektül volt tartva, korrektül volt levágva.

Ezt kínálják a vásárlóiknak is: tiszta, környezettudatos, jóízű, antibiotikum-, növényvédőszer- és adalékanyag-mentes élelmiszereket, amelyeket szezonban hetente juttatnak el a fogyasztókhoz Budapestre és Egerbe. Hosszabb távon viszont leginkább a marhákkal szeretnének foglalkozni. Jelenleg ugyan szünetel, de korábban tyúkbérlésre is volt lehetőség, ami azt jelentette, hogy bérleti díj befizetése ellenében a tyúk heti tojásmennyiségét megkapták a tojásközösség tagjai.

- Ez nekünk gazdaként azért jó, mert a takarmányköltség egy hónapra előre le van tudva a bérlők befizetéseiből. A vásárlók meg a tojásokon kívül heti rendszerességgel kaptak videókat a tyúkokról, amikben elmondtuk, hogy mi történt az állatokkal a hét folyamán. 

Gazdálkodni, tudatosnak lenni menő

A videók főleg a természettől némiképp eltávolodott, városban élő gyerekeknek készültek. Anna elmondta, hogy nagyon fontos nekik a fiatal generációk inspirálása, az oldalukon is hirdetik, hogy

 fiatalként gazdálkodni iszonyat jó buli.

A TikTok-csatornájuk egyre nagyobb népszerűsége, valamint a visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy jó úton járnak: 

- Volt olyan vásárlónk, aki elmondta, hogy a keresztlánya kiharcolta, hogy otthon, a panelban legyen két tyúkjuk, a Remény Farm miatt. Ezekből a gyerekekből lesznek egy napon talán azok a huszonévesek, akik lehet, hogy majd bele mernek fogni egy ugyanilyen projektbe, mint a miénk.

Anna és Dávid a holisztikus menedzsment elveit követik, ami annyit tesz, hogy a pénzügyi megfontolásokon túl ökológiai és szociális szempontokat is figyelembe vesznek a farm működtetésekor. 

- Sok gazda pénzügyi szempontok alapján hozza az összes döntését. Nincs gond a pénzüggyel, nekünk is fontos, hogy megéljünk valamiből. Ha csődbe megy a farm, akkor nem tudunk gazdálkodni. Ez a rész is lényeges, de ezenkívül van még a szociális aspektus, mondjuk, hogy milyen hatással vagyunk a közösségre a faluban, az emberekre, akik itt dolgoznak, és a saját családunkra, illetve az ökológiai láb is, hogy hogyan hatunk a környezetre, az ökoszisztémára.

Gazdálkodni persze nemcsak jó buli, hanem rengeteg munka is egyben. A farmon mindig van mit tenni, különösen tavasztól őszig. A téli, pihenősebb időszakban nemzetközi konferenciákra járnak, kapcsolatokat építenek. Ahogy Anna fogalmaz, a természet működését is imitálják, megpihennek, amikor a természet elcsendesedik, aztán tavasszal, amikor újult erőre kap, ők is tele vannak energiával, tettrekészen vetik bele magukat a feladatokba. 

- Amikor bejön már a nyár, hatkor kelek, Dávid még korábban, van, hogy fél ötkor már kint van az ágyból, csak engem hagy még lustálkodni. Az állatok ellátásában van egy jól kirajzolódó rutin, hogy hány órakor kire kell ránézni, kinek kell vizet adni. Főleg az első években nagyon sok munka hárult ránk, mert csak ketten voltunk. Aztán lettek segítségek a farmon, most már itt lakik velünk Dávid öccse, Máté, aki nagyon sok mindenből kiveszi a részét. A faluból ketten naponta bejárnak, heti öt napot itt vannak. 

Nem csak mackónadrágban lehet dolgozni

Bármilyen munkát is végezzenek, Anna népi ihletésű és vintage ruhadarabokban teszi azt. Ez első pillantásra szokatlannak tűnhet, de neki teljesen természetes.

- Így érzem jól magam, hogy ezeket a motívumokat a hétköznapokba belecsempészem. Amikor a somogyi tanyán egyik napról a másikra eldöntöttem, hogy én aztán többet nem hordok mackónadrágot, mert ez vacakul érint engem lelkileg, akkor előkerültek a régi táncházas szoknyák, kötények, ez-az, és pár hét, hónap alatt megértettem olyan szempontjait a népviseletnek, amik korábban fel sem merültek bennem. Például, hogy mennyi funkciót tud betölteni egy kötény vagy egy fejkendő. 

Már régóta foglalkoztatja a hagyományőrzés, a népi kultúra és a népviselet becsempészése a mindennapokba, Pretty Sheperd nevű csatornáján, amelyet 19 évesen, tehát még a Remény Farm előtt indított, a népi kultúra és a hajviseletek témájában készített videókat, eleinte magyarul, majd később, Dávid unszolására már angolul.

A csatorna az egyéb teendők miatt kissé háttérbe szorult, a tervek szerint viszont a jövőben még kerül fel rá tartalom.

Hosszú távra terveznek

A Remény Farm alapítói folyamatosan fejlesztik a gazdaságukat, Anna hangsúlyozza, hogy nem technofóbok, szeretik, ha a technológia megkönnyíti a dolgukat, és értékes időt is nyer nekik, amit más feladatok elvégzésére fordíthatnak. 

- Amikor ideköltöztünk, csak néhány téeszes épület volt itt. Lakókocsival érkeztünk, mert másféle lakhatás nem volt. A legelején a kis patakban mosakodtunk, ami itt csordogál. De már a legelső télre megjött a mobilház, amiben most is vagyunk. Ez egy megváltás! Elektromos padlófűtés, megnyomod a gombot, és meleg van? Nagyon örültem neki, amikor meglett. Víz azért nem volt benne még egy ideig, mert télen érkezett, és el volt fagyva minden, nem tudtunk vezetékeket szerelni. Így aztán a szomszéd faluba jártunk ruhát mosni meg tusolni. Tavasszal beszereltük a vizet.

- Mindig van néhány olyan lépés, amivel haladunk, és összeteszem érte a két kezemet, mert levesznek egy-egy terhet a vállamról. Tavaly nyáron építettünk egy jurtát, amit egybeépítettünk a mobilházzal. Mert a mobilház nagyon jó, nagyon kényelmes, csak viszonylag pici. Nem volt nagy konyhám, pedig én azért szeretek vendégeket fogadni, főzni. A jurta egyelőre betölti a konyha, ebédlő, nappali és vendégfogadó helyiség funkciókat, és ott szoktunk forgatni, mert nagyon szép a háttér. Dávidnak van egy kis irodakonténere. Tavaly pedig még egy szaunát is kialakítottunk, a fizikai munka után nagyon jólesik az izmoknak a kellemes meleg. 

Ami nem változott, az az, hogy mindig az állatok élveznek elsőbbséget, ha nekik mindenük megvan, minden szükségletüket ellátták, akkor jöhetnek az egyéb fejlesztések, tennivalók. Anna és Dávid hosszú távra terveznek, rátaláltak az útra, amin járni szeretnének, és amiben hisznek. Arra a kérdésre, hogy hol látják magukat, mondjuk, tíz év múlva, Anna így felel:

- Folytatjuk ezt. Abban reménykedem, hogy tíz év múlva egy kisebb sereg fiatal áll majd a hátunk mögött, akik azt mondják, hogy hajrá, mentsük meg a bolygót!

A képek a Remény Farm tulajdonában állnak.

Olvasd el a Görbeország krónikásával, Mohos Zsófia fotográfussal készült interjúnkat is!

Zsófi fotóihoz mindenki kapcsolódni tud, többek között ebben rejlik a népszerűségük is. Meg abban, hogy ahogyan ő maga is mondja, „azt őrzi meg, ami a jelenben már elmúlni készül. Amit hamarosan visszavonhatatlanul elveszítünk”. Mohos Zsófia fotográfussal beszélgettünk. 

• interjú
• vidék
• falu
• farm
• remény farm
• juhász szép anna
• exkluzív
• Terasz