50 évesen lett modell a magyar férfi: az egész világon vetítik a reklámot, amiben szerepel

Radisics Milánt a legtöbben talán természetfotósként ismerik, és ez nem is véletlen: nemrégiben elnyerte a 2018-as Sony World Photography Awards magyar Nemzeti díját, de remekelt már a BBC Wildlife Photographer of the Yearen, a National Geographic nemzetközi fotópályázatán és a Magyar Sajtófotó Pályázaton is. Emellett azonban még számos más elfoglaltsága van: saját reklámügynökséget vezet, közösségimédia-szakértőként tevékenykedik, és újabban, az ezüstkorszakába lépve, elkezdett modellkedni is. 

Nemrégiben epizódszerepet játszott a Homeland című amerikai sorozatban, és hamarosan egy autóreklámban is láthatjuk, de feltűnik a focivébét népszerűsítő chips-reklámban is, ami a tévéből ismerős lehet. Utóbbi forgatásán együtt dolgozott és szelfizett magával Lionel Messivel, aki a spanyol FC Barcelona és az argentin válogatott játékosa, és akit hazájában szinte királyi főméltóságként tisztelnek - erről és még sok más érdekességről beszélgettünk Milánnal.

- Fotózás, közösségi média, reklámtevékenység, és mostanában a modellkedés - hogyan tudsz ennyi mindent összeegyeztetni?

- Nem veszik el az időt egymástól, hiszen párhuzamosan futó dolgok: nem külön szakmák, csupán arról van szó, hogy az egyre gyarapodó tapasztalatom valahogy mindig kamatoztathatóvá vált. Számomra mindegyik terület örömérzetet ad: először is, erős bennem az alkotási indíttatás, ami szerencsére arányérzékkel és szépérzékkel párosul - ez például a harmonikus külső megjelenéshez ugyanúgy elengedhetetlen, mint teszem azt, egy Facebook-poszt készítéséhez.

De tudod, mi a fura? Én ezt nem érzem különleges adottságnak, hiszen számomra ez a létezés a természetes. Ötvenéves koromra meg tudtam fogalmazni, és világosan látom, hogy így érzem jól magam a bőrömben. Sokáig úgy voltam vele, hogy van, aki remekül énekel, és olvassa a kottákat, és úristen, ez nekem milyen nehezen megy. De aztán rájöttem, hogy mindenkinek van ilyen valamije, mindenki másban jó. Jól érzem magam, amikor alkothatok, legyen akár ez egy reklám, közösségimédia-kommunikáció, fotózás vagy modellkedés. Mind vizualitás és kis vagy nagyobb történetek létrehozása.

Utóbbi abszolút új keletű, és az életembe is nagy változást hozott. Hiszen a napi munkában a csapatomnak köszönhetően egyre kevesebbet veszek részt, csak felügyelek, stratégiai irányvonalakat adok, és sokkal több időm van azzal foglalkozni, ami igazán én vagyok.

- Például a forgatással: már az egész világon, így nálunk is fut a Lay's reklám, amiben te alakítod az egyik főszerepet. Mi a karaktered háttere?

A film alapötletét szuperhősökre építették fel. Mi Lionel Messi hatfős szuper szurkolócsapata vagyunk, a chips hat ízét idézzük. Úgy választották ki a karaktereket, hogy minél több nemzetiséget lefedjenek, és még színekben is illeszkedjenek a csomagolásokhoz. Az ügynökség mindenkihez társított egy nevet és egy tulajdonságot, így lettem én a bölcs, angol úriember, aki nem érti a fiatalok fura viselkedését, viszont egy futball-lexikon. Amikor meccs van, a visszafogott, angol úriságomat elfelejtem, kilépek a személyiségemből, elszántan szurkolok, és a síppal is beleszólok a játékba. Más az energiát adja, a harmadik bevonzza a nézőket, és így tovább. Messi bemutatja a csapatát, majd a végén mindannyian kilépünk a saját szerepünkből, és találkozunk a nappaliban, ahol kiderül, hogy valós emberek vagyunk, és végül szelfizünk Messivel, mert a meccs sikeresen végződött.

A hat karakter megszemélyesítői között rajtam kívül még egy lányt választottak Magyarországról, Juliát, aki alapvetően bolgár-vietnami, de Budapestre jár egyetemre, a többiek pedig ex-jugoszláv területekről jöttek. A reklám célja, hogy az oroszországi focibajnokságot hirdesse, és a sztorit is aköré építették fel, de az egész világon játsszák. Oroszországban a Vologya nevet kaptam, Szerbiában A Szakértő, a világ többi részén Sir Sage Whistle vagyok, Magyarországon ez Megrögzött Füttyögő lett.

- A forgatás alatt jobban megismerkedtél Messivel? Mi volt róla a személyes benyomásod?

- Kizárólag munkakapcsolatban voltunk, beszélgetni nem tudtunk vele. Az elfoglaltságai nem engedik, hogy sok időt töltsön a stúdiókban, ezért ilyenkor bevett szokás, hogy van egy dublőre, aki alkatban azonos, és segít, hogy a stáb beállítsa a fényeket, kitapasztalja a kamera mozgását, begyakorolja a szereplő mozgását. Így azon a napon, amikor élesben forgattunk Messivel, ő már pontosan tudta, mit kell tennie.

Bejött a jelenetbe, mindenkinek kedvesen köszönt, lepacsiztunk. Laza volt, de úgy éreztem, hogy ez neki csupán egy pipa. A dublőrétől tudtuk meg, hogy heti két-három ilyen munkája van, nem mindig nagy márkákkal, néha futball témájú oktatófilmekben, néha egy-egy kisebb márkánál, de Messi mindig csak az éles forgatásra megy, a próbákra és a beállításokra a hivatásos dublőrt küldi a stábja. Jó kapcsolatban vannak, régen ő volt Messi taxisofőrje, és valakinek feltűnt, hogy azonos az alkatuk, így alakult ki az egész. Egyébként a srác, amikor nem forgat, most is Barcelonában taxizik. Érdekes, hogy az ember milyen élethelyzeteket, milyen sorsokat lát a munkának köszönhetően.

Messi egyébként visszafogott ember, aki kizárólag a focira összpontosít. Az egyéb szereplések nem hozzák lázba, csak azért vállalja, mert úgy érzi, ez velejárója a népszerűségének, de őt csupán az érdekli, hogy a sportban jobb legyen, mint a riválisai - itt elsősorban Ronaldóra gondolok. Míg várta a kamerákat, addig is az előző esti híreket olvasta a futballvilágból. Neki ez a hivatása. Egyébként a forgatás három napjában mindenki laza volt, de abban az egy órában, míg ott volt, valamiért elképesztő befeszülés keletkezett, szinte mindenki megdermedt.

Próbáltam megérteni, miért, beszélgettem az ottani emberekkel. Nem tudom, mennyire túlzó a kijelentés, de valóban nagyobb jelentősége van, mint egy államfőnek vagy a királynak. A főtéren, a boltokban, cukrászdákban, kávézókban, mindenhol Messi képével találkozik az ember. A gyerekek megőrülnek érte, igazi bálvány számukra, döntő szava van bármilyen kérdésben - talán éppen ezért nem is vállal olyan nyilatkozatokat, melyekkel bármit is befolyásolna. A személyisége alázatos, kizárólag a szakmájára koncentrál, viszont az a légkör, ami körülveszi, elképesztő karizmát társít hozzá.

- Hogy képzeljünk el egy ilyen forgatást?

- Belgrádban és Barcelonában forgattunk. A stúdióban felépítettek egy szobát, melynek az egyik fala hiányzott, és itt bonyolódott a jelenet. Nekem, mint a közösségi médiában jártas embernek az volt a legérdekesebb, hogy ez volt az első olyan forgatásom, ahol a kamerát elfordították, és függőleges videókat is készítettek. Ami jelzés, hogy erős közösségimédia-lába is lesz a kampánynak, hiszen a vertikális videók kifejezetten Instagram-, Snapchat- és Facebook-sztorikra optimalizáltak. A barcelonai forgatás szüneteiben mászkáltam a városban, és fotóztam. Ilyenkor kulturális inspirációt is gyűjthet az ember, elmehet múzeumokba, galériákba, leülhet helyi kávézókba.

- Miért pont most kezdtél el modellkedni?

- Ebben az évben lettem ötvenéves, és akármennyire nem foglalkozom az évekkel, ez mégis fordulópont: elgondolkodtatja az embert, hogy mi volt eddig, és mi van ezután. Úgy éreztem, mostantól többet szeretnék olyan dolgokkal foglalkozni, ami rám a legjellemzőbb. A reklámszakmában is én voltam és vagyok minden porcikámmal, csak ott az ügyfelek igényeit szolgálom ki, és szerintem azt bárki más ugyanígy vagy hasonlóan megcsinálhatná. A fotózásban azonban tényleg magamat adom, ott a belsőmet képezem le, és valahol a modellkedés is ilyen terület, csak ott épp a külsőmre van szükségük. Például nemrég mellékszerepet kaptam a Homeland című sorozatban, és hízelgő volt számomra, hogy, amikor az amerikai rendező meglátta az arcomat, azt mondta, ragaszkodik hozzám, mert kifejezetten ilyen karaktert képzel el orosz politikai túsznak.

Sokan skandinávnak mondanak - talán az arcom különlegessége, hogy van benne valami vegyes, beazonosíthatatlan nemzetiség. Ez lehet akár osztrák is, pödört bajusszal, vagy ugye, a Lay's-filmben angol úriember vagyok, de Oroszországban már orosz nevet kaptam, és lényegében elmegyek mindkettőnek.

- Hol találtak meg téged? Modellügynökségen keresztül?

- Igen. Többen, több alkalommal mondták, hogy lenne keresnivalóm fotómodellként, de valahogy nem úgy alakult a csillagállásom, hogy el is kezdjem. Mivel a kamera egyik oldalán otthonosan mozgok, gondoltam, a másik sem lesz nagyon idegen, így tavaly augusztusban vágtam bele a modellkedésbe. Egyből meghívtak a Szerencsejáték Zrt. reklámjába, ahol egy kubai kocsmában szurkolót játszottam. Ugyan a filmben kivágták azt a részt, ahol elölről látszik az egész kocsma, ezért szinte felismerhetetlen vagyok, viszont a forgatásnak köszönhetően bekerültem az OpenCast adatbázisba, és megtaláltak a chips-reklámhoz is.

- Ezek szerint szinte belecsöppentél a modellkedésbe - vagy tudatosan vágtál bele?

- Is-is. Tíz éve kezdtem el tudatosan változtatni magamon. Éreztem, hogy nem jó az az életmód, amelyet akkor folytattam, és a válás után is változni akartam. Pár évre rá önmagamra találtam, így már megértem a barátaimat, akik mondják, hogy jót tett nekem a válás. Igazi átalakuláson mentem át. Külsőleg is megváltoztam, első lépésként fél év alatt húsz kilót fogytam: elkezdtem aktívan mozogni, és bevallom, megszerettem ezt az új életmódot. Ha a szervezetben az anyagcsere beindul, az mindenre kihat: az alakra, a közérzetre, a kisugárzásra. A modellkedés már ennek a következménye. Valójában sosem gondoltam arra, hogy nekem ilyesmivel kellene foglalkoznom, de, amikor az ember már sokadszorra lát hasonló arcot óriásplakátokon vagy reklámokban, azt mondja, hogy talán mégis érdemes lenne. Valódi változást az hozott, amikor egy picit megnőtt a szakállam, mert az egyedibb és érdekesebb karaktert adott.

A másik szerencsés dolog, hogy olyan korban élünk, ahol az idősebb, úgynevezett silver modell újból kelendő, ugyanis rájöttek a nagy cégek, hogy nemcsak a húszévesek, hanem a negyven fölöttiek is fontos vásárló erőt képviselnek. Ma már, aki benne van a szakmában, azt látja, hogy minden országban, ahol fontos a divat, 30+, 40+ és 50+-ra specializálódott ügynökségnek is bőven van létjogosultsága.

- És egyből a Lay’s arca?

Hát igen. Még zöldfülűnek számítok a modellkedésben, és tudom, hogy ez furcsán hangzik, de felülről léptem a szakmába. Nem akarom megbántani azokat, akik, mint a hangyák, dolgoznak, és végigjárják a létrát. Fogalmam sincs, minek köszönhetem, talán a szerencsének, hogy rögtön az elején világmárkákkal dolgozhatok, és igen látványos szerepeket kaptam, de ebből arra következtetek, hogy még számíthatok néhány hasonló munkára.

-  Ezek szerint élvezed a kamera másik oldalát is.

- Igen, élvezem, hiszen fotósként úgy érzem, jól bánok a fénnyel, a kamerával és az üzenettel, így velem a stáb is könnyebben tud dolgozni, hiszen, ha körülbelül elmondják, mit szeretnének, akkor pontosan értem, hogy mit kell csinálnom, és miért. Ez nem azt jelenti, hogy elszálltam magamtól, tisztában vagyok azzal, hogy ezek nem komoly színészi teljesítmények, csak pár másodperces emocionális dolgok, amik a képeken visszajönnek.

- Térjünk vissza egy kicsit az életmódváltásra. Hogyan étkezel, és hogyan edzel, hogy formában maradj?

- A táplálkozási szokásaimat úgy alakítottam ki, hogy a szénhidrátmennyiséget minimalizálom, közelítem a nullához, főleg fehérjéből és zsírból nyerem az energiát, ezzel sokkal nagyobb energiaforráshoz jutok, mint akkor, ha csak szénhidráton élnék. Igen bőséges reggelit fogyasztok, ami általában sok szalonna és öt-hat tojásból álló rántotta. De hozzá kell tenni, nemcsak ez a titkom, hanem a rendszeres mozgás. Aktívan és rendszeresen sportolok, és szerintem ennek a kettőnek az egyensúlya, összhangja hozza meg az eredményt. Leginkább funkcionális edzéseket végzek, vagyis olyan sportot, ami az erőnlétemhez, a könnyed mozgáshoz hozzájárul.

Ebben a fiam is sokat segít, mert ő professzionálisan ezzel foglalkozik. Esténként átbeszéljük a dolgokat, elmondja, hogy egy-egy olyan izmot, amelyet kevésbé tudunk megmozdítani, milyen gyakorlattal mobilizálhatok. Szerencse az is, hogy olyan a kapcsolatunk, hogy még olyan közös modellszerepeket is tudunk vállalni, ahol több generáció meg kell, hogy jelenjen. Ő 22 éves, a lányom 20: neki is karakteres arca van, és a divatszakmát tanulja. Ő fog majd minket menedzselni! (nevet)

A változás lelki részében sokat segített még Csaplár Péter. Mondhatni, hogy divatos pszichológushoz járni, én is sok emberrel próbáltam megértetni magam, de nagyon sokszor azt éreztem, hogy különcnek vagy hülyének néztek. Péterrel egy láthatatlan szál alakult ki köztünk, mert értettem, hogy ért. Sok területen jártas, saját intuitív módszerének köszönhetően holisztikusan közelíti a problémát és magát az embert. A legfontosabb, hogy megértette, milyen logika mentén működöm. Megtanított meditálni, ezáltal magamat megérteni, így most már tudok a belsőmmel "beszélgetni", és a bennem lévő sok gondolatot helyre rakni. 

- A Milán név elemzése szerint a viselője nagy munkabírású, pontos személyiség, aki független, türelmes, megbízható, de önfejű, a gyakorlati kérdésekben logikusan gondolkodik. Ebből mi igaz rád?

- Ezt az elemzést még nem hallottam, de telibe talált. Ha valamiben logikátlanságot látok, zavar, mert szerintem mindenben, ami történik, van valami ciklikusság. A természet formái is a Fibonacci-logika szerint épülnek fel, így a viselkedésünkben is van logika, ami néha kicsit eltér, vagy másképpen látjuk, de akkor is mindig megvan. Én úgy működöm, hogy, ha megértem valaminek a logikáját, akkor azt be tudom fogadni, és, ha kell, olykor lehet módosítani vagy erősíteni a folyamatok hullámain. Egyébként, ha valamihez kell, akkor egy gepárdhoz hasonlítanám magam, ami vékony, szikár alkat, elképesztő gyors szóló sprinteket teljesít rövidtávon, majd utána pihen, és szemléli a környezetet.

- Emellett van benned egyfajta kettősség is: a rengeteg pörgés mellett odavagy a természet nyugalmáért is.

- Dualitásban nőttem fel, a szüleim vajdaságiak, anyukám magyar, apukám szerb nyelvű. Amikor apuhoz fordultam, szerbül beszéltem, ugyanazon a mondaton belül anyuhoz már magyarul beszéltem. Szerettem a mocsár szélén is játszani, ugyanakkor szavalóversenyekre is mentem. A fotózásban természetfotósként ismernek, mert abban érzem magam a legjobban, abban értem el a legnagyobb sikereket, de minden olyat lefotózok, ami szépen komponálható, vagy jó üzenetet tudok átadni.

Például most kezdem felépíteni a Forest Lovely projektemet, ami csak erdőkről szól. Amikor a csend hangját hallom, a neszeket, a fák nyikorgását, az ágak egymáshoz dörgölőzését, a madarak jelzését, az csodálatos energiával tölt fel, és speciális hangulatok jönnek elő, amiket olykor képpé próbálok alakítani. Ez kifejezetten egy lélektükör-sorozat lesz, ami azt mutatja, hogy én ott jól vagyok, és egyben felhívja a figyelmet a természet és az erdők fontosságára.

Szintén most készül a Kivagyok!? fotóprojektem, ahol az utca emberéről készítek majd portrékat, és azokat párosítom a róluk szóló személyes történetükkel. Ez is egy lélektükör-sorozat lesz, de teljesen másképp. Ugyan a lelket lefotózni nem lehet, de már maga a kísérlet is sikernek könyvelhető el. Több rövid távú, kis projekt is folyamatban van: városokról, a vízfolyásról, a Földünk sérülékenységéről... Majd a kiállítások szervezése, na, és modellkedésben rejlő potenciált is szeretném kihasználni. Hollywoodig nincs megállás! (nevet)

- Szóval az elképesztő energiád titka az egyensúly: az életedben megvan a pörgés és a lecsendesedés is.

- Abszolút. Van, amikor 140-re fel kell pörögni 24 órában, és utána következnek azok a részek, amikor egyszerűen csak pihenek, és kimegyek a természetbe. Nemrég Zágrábból jöttem haza egy forgatásról, és szándékosan letértem az autópályáról, megálltam a zalai dombokon, ahol néztem és fotóztam a vágtázó őzeket, a szarvasokat. A por, amit felvertek, aranyra színeződött a lemenő nap ellenfényében, egyszerűen angyali jelenet volt.

A reklám, melyben Milán szerepel, minden este látható a tévék különböző csatornáin, a YouTube-on pedig már a 200 ezres nézettség felé közelít.

• radisics milán
• interjú
• lionel messi
• modell
• reklám
• fotózás
• sikeres emberek
• Terasz