Hogyan találnak el a postagalambok a pontos címre? A rejtélyes jelenség magyarázata

A postagalambokban rejlő lehetőségeket nem véletlenül használták és használják ki az ókortól fogva. Hírvivő és hadászati célú felhasználásukon túl a postagalambsport is jelentőssé vált, és napjainkban is nagy népszerűségnek örvend.

E madarak tehetsége, vagyis hogy bámulatos tájékozódóképességükkel akár több száz kilométeres utat megtéve képesek elérni kiinduló pontjuktól a célpontjukig, a tudomány érdeklődését is felkeltette.

Hogyan találnak el a postagalambok a célpontjukhoz?

Időről időre újabb elméletek születtek, hogyan tájékozódhatnak ezek az állatok: a valószínűsített megoldásokban a Föld mágnesességére támaszkodó, a szaglásra hagyatkozó és infrahanghullámok segítségével történő eligazodást jelölték meg a különös navigációs képesség hátterében.

A régóta bizonyításra váró elgondolást, miszerint ezeket a madarakat a Föld mágnesessége segíti a tájékozódásban, a Houstoni Egyetem tudósai érdekes kísérletben vizsgálták. David Dickman vezetésével végezték a vizsgálatot, melyben egy elsötétített helyiségben, mesterségesen létesített mágneses mezőbe lépő galambok agyi aktivitását mérték meg.

Azt látták, hogy a galambok belső fülében található, tájékozódásért és egyensúlyért felelős idegsejtek reagáltak a mágneses mező polaritásának, erejének és irányának változására. Ebből arra következtettek, hogy a Föld mágnesességének valóban lehet köze a postagalambok tájékozódásához.

Az Aucklandi Egyetem tudósai a csőrben sejtették a mágneses érzékelés természet adta eszközét. Egy faláda egyik felében mesterséges mágneses mezőt hoztak létre, és arra idomították kísérleti madaraikat, hogy ha a mező létrejön, sétáljanak bele. Amikor azonban mágnest erősítettek a galambok felső csőrére, illetve gyógyszer segítségével elérzéstelenítették azt, a madarak nem tudták felmérni a mágneses mező jelenlétét.

Egy másik teória a mágnesességelméletet egy új elgondolással vetette össze: a Pisai és Aucklandi Egyetem kutatói, Anna Gagliardo és Martin Wild a madarak szaglásában sejtette a megoldást. 48 galambbal dolgoztak, melyek közül 24-nek a szagjelszállító idegeit, 24-nek pedig azt az idegét iktatták ki, mely a mágnesesség alapján történő tájékozódásban játszik szerepet.

A mágnesességre érzéketlenné váló madarak egy napon belül célba értek, ám a szaglásukat vesztett postagalambok eltévedtek. Ebből arra következtettek, hogy a szaglásnak lehet kulcsszerepe a tájékozódásban, azaz a madarak az út közben felmerülő szagok felismerésével lehetnek képesek a megfelelő irányban haladni.

Végül, valószínű megoldásként született meg a Cornell Egyetemé, mely szerint a galambok 0,1 hertzes infrahanghullámok segítségével tájékozódnak. John Hagsturm geológus 14 éven át engedett útjára postagalambokat, és figyelte meg viselkedésüket. Jegyezte, hol és mikor esett meg, hogy nem értek célba a madarak, hogy kiderítse, mi okozhatta eltévedésüket.

Az érintett helyszíneken infrahang-méréseket is végeztek, és vizsgálták a körülményeket, melyek adott napokon megzavarhatták a hullámokat, ezáltal a madarakat is. Mivel azokon a napokon, amikor a madarak nem értek célt, voltak zavaró körülmények - például a széljárás változása -, megállapították, hogy a galambok tájékozódása infrahanghullámok érzékelésével történhet.

Rejtélyes írás egy háborús galamb lábán

Bárhogy is navigálnak a postagalambok, tehetségük mindenképp izgalmas, ahogyan az a rejtélyes szöveg is az volt, amelyet egy kéményben maradt világháborús madár lábán találtak. Erről az esetről egy korábbi cikkben olvashatsz, melyben más, misztikus szövegekről is szó esik.

• tájékozódás
• galamb
• madár
• érdekesség
• posta
• Terasz