Vajon hányadszor éled a mostani életed? Az örök végtelenségben nem csak Nietzsche hitt

Ha újra ott lennék, ma már másképp csinálnám - mondja el oly sok ember élete során legalább egyszer. Vagy: ha újrakezdhetném, akkor mindent ugyanígy csinálnék, mert minden így volt jó. Az, ahogyan az életünket visszanézve szemléljük, egy meghatározó ítélet megalkotása.

Friedrich Nietzsche német filozófus Imigyen szóla Zarathustra című művében fogalmazta meg az örök visszatérés elméletét, mely műben az élet értelmét fürkészte. Eszerint, ha az ember felteszi magának a kérdést, megélné-e újra az életét azokkal az eseményekkel együtt, melyeken túl van, megkapja arra a választ, hogy jól élt-e. Nietzsche szerint úgy kell élni, hogy az életünket bármikor, ha lenne lehetőség rá, akárhányszor ugyanúgy akarjuk újraélni. Az örök visszatérés elméletét a filozófus a legrejtettebb gondolataként tartotta számon.

"Ezt az életet, ahogy most éled és élted, meg kell élned újra, majd újra, megszámlálhatatlanszor. És semmi új nem lesz benne, csak minden fájdalom és öröm, gondolat és sóhaj, (...) minden ugyanúgy visszatér hozzád, még ez a pók is itt a holdfényben a fák közt, és ez a pillanat is, még én magam is - A létezés örök homokórája újra és újra megfordul, veled együtt" - írta.

Vajon, ha a filozófusnak igaza lenne, és az emberi élet valóban újra és újra leélt történet lenne, mindig ugyanazokkal a megélt élményekkel és részletekkel, hányadik életünknél tartanánk most? Hányadszor élnénk meg ugyanazokat a jó és rossz eseményeket, követnénk el ugyanazokat a hibákat, és hoznánk meg ugyanazokat a jó döntéseket? Miért lenne ez jó nekünk? Nietzsche gondolata mögé érdemes pillantani: éljünk jól, törekedjünk a jóra, hogy egy elméletben felmerülő lehetőség esetén gondolkodás nélkül bólintsunk rá ugyanerre az életre.

Sok kérdés felmerül

A felfoghatatlan örök körforgás számos érdekes kérdést felvet még a laikusban is, ha kicsit elgondolkodik. Hová lesz a történelmi múlt, ha mindenki ugyanazokat a periódusokat éli újra? Hogyan lehetne egy ember jelen egyszerre a saját életében és az ő élete során elhunytak újrakezdődött életében? Eszerint minden élet párhuzamos sík lenne csupán, és az emberekből végtelen számú mozogna ezeken a síkokon? Nietzsche és más filozófusok is, gondolataikkal új gondolatokat, kérdéseket plántáltak az emberek fejébe - ennek egy példája ez az eset is. A nagy gondolkodók egy fontos célja volt a gondolkodtatás.

Érdekes párhuzam

Az örök visszatérés elmélete egyébként nem egyszerűen eszmefuttatás volt a filozófus részéről. Privát levelezéseiből kiderül, hogy valóban hitte, nem csak elméleti síkon írt róla. Nem ő az egyetlen: gondolatai, mint arra számos helyen rámutattak, párhuzamba állíthatók az univerzum folyamatos tágulásáról szőtt elméletet hirdetők elképzeléseivel, akik ugyancsak egyfajta végtelenséget feltételeznek. Egyetlen apró eltérés, hogy, míg Nietzsche szó szerint végtelenségről beszél, az utóbbi elgondolás hívei nem: szerintük ugyan a tágulás valóban végtelen, a világegyetem csillagainak élete egyszer véget ér, ha kifogynak tartalékaik - így mégis egyfajta vég felé tart az univerzum, amikor is az gyakorlatilag üres, sötét semmivé válik.

• újjászületés
• élet
• Terasz