Amikor a fine dining nem étel, hanem utazás - Vacsorakritika

Egy nagyváros, legyen akárhol, mindig izgalmas, és ha csak nem költözik valaki egy adott helyre, szinte lehetetlen minden aspektusát megismerni. 

Erre tesz mégis kísérletet az Onyx Műhely, ami alkotói közöséggé alakult, miután szó szerint szétverték a két Michelin-csillagukat. 

Utazás az asztal körül

Az, hogy nem éppen szokványosan gondolkodnak az Onyx alkotói az étkezésről, vendéglátásról, mindenki számára világossá vált, amikor a keleti országok közül egyetlen két csillaggal rendelkező étteremként, ha nem is hátat fordítottak a klasszikus felállásnak, de új vizekre eveztek, bezárták a fine dining éttermet, hogy elvonuljanak, és újraalkossák önmagukat. Nemrég ismét megnyitottak, és egy koncept vacsorával jelentkeztek, ami a megújult Onyx étterem előszobája. Vagy váróterme.

Laza utazás

A vacsoráról nehéz spoilermentesen írni, mert már a belépéskor olyan gegek fogadják az embert, amit jó szűz szemmel, füllel és szájjal fogadni. A koncepció az utazás, ahol maga az út a fontos, de közben folyamatos megérkezéseket tapasztalhat, aki felült a vonatra. A Metropolisz menü inspirációja a 150 éves Budapest volt.

Tősgyökeres budapesti vagyok, kertvárosokban nőttem fel, laktam a Nyugatinál és a Józsefvárosban, finoman sem szólva a Palotanegyedben, most meg budai vagyok, és bár az élmény nem helyspecifikus, de egészen biztos vagyok abban, hogy egy helyinek sokkal többet jelenthet, mint egy külföldinek. Mást jelenthet a Kertváros fantázianévre keresztelt fogás egy magyarnak, vagy a rakpart, ami nem is kifejezetten kellemes étel, de azt hiszem, nem is ez volt a cél vele.

A vacsora két idegenvezetője esetünkben Tamás és Balázs volt. Sokan számítanak feszengésre egy fine dining élmény kapcsán, de itt ez semennyire nem volt jelen, laza, mégis mély az egész, a vacsora egyik fénypontja számomra a tunkolás volt. 

A másik pedig egy vegán fogás, a Kertváros, amin nagy húsevőként igazán csodálkoztam. Az italpárosítás is majdnem tökéletes, egy helyen bicsaklott csak meg, de mivel a borsor azonos a választható fogások esetében, értem, ha kompromisszumot kellett kötni. Itt is csodás sztorikba láthatunk bele, kevesen tudják, hogy a Podmaniczky utcában egy valódi borászat működik. 

Fenntartható fine dining

A vacsora kutatás is egyben, és kísérlet is, hogy mennyire lehet a fenntarthatóság jegyében prezentálni egy ilyen élményt. Nagyon is úgy tűnik, hogy lehet. A fogások legtöbb alapanyaga és a borok mind Budapest 50 km-es körzetéből származnak, kis csalás, hogy a citrom, amit az egyik köztes fogáshoz használtak mindenféle izgalmas textúrában, Lajosmizséről érkezik. A szakmában sokan panaszkodnak arra, hogy magyar beszállítókkal lehetetlen megoldani a fine dining étkezéseket, de látható, hogy ez nincs így, igaz, kellőképpen kíváncsinak és kitartónak kell lenni.

Az étterem átalakulásáról, a csapatról és a munkáról Kiss Ádám Norbert filmet is forgatott. 

Aki pedig augusztus 20-át különlegessé tenné, szálljon hajóra, és nézze a tűzijátékot együtt az Onyx Alkotói Közösségével! A program az Onyx Műhelyben kezdődik, ahol Metropolisz menü fogásaiból kóstolhatsz kedvedre korlátlanul, miközben kedvenc pezsgőjükből is annyit ihatsz, amennyi csak jólesik! Utána hajóra szállva szintén isteni fogások társaságában nézheted a tűzijátékot. Részleteket ide kattintva találsz.

• étterem
• budapest
• Terasz