Milyen ételeket ettek az ókori egyiptomiak? Tutanhamon tányérjára mézes gazella is gyakran került

A 19. századtól fogva egyre nagyobb érdeklődés övezte az ókori Egyiptomot, és a sorra felszínre kerülő építészeti, művészeti és vallási emlékek mellett a feltárt sírok is mind szélesebb rálátást adtak az egykori kultúrára.

Az előkerült leletek rengeteget mesélnek a régi hiedelmekről, szokásokról, de a mindennapokról is: például arról, mi került a tányérokra abban az időben. Miután a fogyasztott ételek rendkívül beszédesek, ezen ismeretek szinte karnyújtásnyi közelségbe hozzák a mai emberekhez a régen élt egyiptomiakat. Beleértve a fáraókat is, így például Tutanhamont, akit különleges elképzelni a kor előkelő étkével, mézes sült gazellával a tányérján.

Az ókori egyiptomi étkezésről

Ahogyan a ma élőkében is, úgy az ókori egyiptomiak étrendjében is szerepelt a hús, tejkészítmények, a gabonafélék, a zöldség és a gyümölcs.

A kor vadászai vízilovakat, gazellákat és még sündisznókat is elejtettek, a halászok pedig halakkal gyarapították az éléskamrákat, de nem minden fajtát volt szabad fogyasztani vallási okokból. Ezeket sóval tartósították. A munkát olyan nemes feladatnak tartották, hogy csak a templomi megbízottak végezhették el. Szárnyashúst is ettek, így kacsát, libát és kisebb-nagyobb vadmadarakat, galambot, fogolyt, struccot, darvat és fürjet is.

Tejből vajat és sajtot készítettek. Gyümölcsökből a friss füge, kókusz és szőlő mellett kedveltek voltak a szárítottak is, így a mazsola vagy a datolya, melyek hasonlóan a mézhez, édesítőként is működtek. Zöldségekből a bab, a borsó, a csicseriborsó, az uborka, a zeller, a hagyma, a fokhagyma, a saláta, a retek, az uborka és a számunkra különlegesen csengő papiruszszár is az étrendbe került.

Ami a gabonákat illeti, a tápanyagdús tönköly és a kamut, vagyis a khorasan búza voltak a leggyakrabban feldolgozott alapanyagok. Előbbiből kását készítettek, illetve kenyeret is sütöttek, mely, ahogyan a sör is, mindennaposan, és minden egyes társadalmi osztály asztalán előfordult.

E kettőt kombinálták is egy speciális recept formájában: az archeológusok által csak sörkenyérként emlegetett kortyolgatható pép olcsó és közkedvelt volt a korban.

Ez került az ókori egyiptomiak tányérjára

A sörkenyér tésztájába több élesztő került, mint a normál verzióéba, és kevésbé forró kemencében sütötték meg, így az élesztőkultúra nem pusztult el. Szinte hihetetlen ez a korai ismeretük, de valószínűleg megfigyelhették és kitapasztalhatták, milyen eljárással hogyan viselkedik a kenyértészta.

Miután elkészült, a sörfőző hatalmas edényekbe morzsákra csipkedte a sörkenyeret, majd vizet öntött rá. A szétázó darabkák körül a folyadék zavaros lett, majd idővel megerjedt, így egyfajta magas tápértékű, sűrű sör keletkezett. Ezt a táplálékot alacsonyabb és magasabb társadalmi rétegek egyaránt mindennaposan fogyasztották.

A munkások kétszer ehettek egy nap. Reggel kenyeret, sört és hagymát, este viszony egészségesebb fogást, zöldséget, húst, tej- és gabonakészítményt is fogyasztottak. A papok és a magasabb osztályok tagjai, így a fáraók, feltehetően Tutanhamon is, jóval gazdagabban étkeztek. A feltárt sírok mézzel sült gazellákról, nyárson sült kacsákról, gránátalmáról, zsidótövisbogyóról és mézes süteményről árulkodnak. Lakomáikat borral kísérhették: a szolgálók korsókkal köröztek az étkezők közt, mindig újratöltve megüresedő poharaikat.

Tutanhamon személyes tárgyai

A legismertebb fáraó sírja számtalan emléket rejtett: személyes tárgyait, például legyezőjét, papucsát és ágyát is megmutatjuk a következő cikkben.

• egyiptom
• ókori egyiptom
• étel
• régészet
• érdekesség
• Terasz