Arzénnal mérgezett tortát küldött a férjének: Marie Lafarge az első, akit toxikológiai vizsgálat alapján csuktak le

1840-ben egy különös per rázta meg a francia közvéleményt. A vádlottat azzal gyanúsították, hogy arzénnal mérgezte meg a férjét, a bizonyítás érdekében pedig igazságügyi toxikológiai vizsgálatot is végeztek, ami a korban újdonságnak számított.

A hölgyet életfogytiglani szabadságvesztésre elítélték, ám az újságok által tájékoztatott francia társadalmat igencsak megosztotta a döntés, szép számmal voltak, akik nem hittek a bűnösségében.

Hazugságra alapozott házasság

1839. augusztus 10-én Marie-Fortunée Capelle, egy tüzértiszt lánya, nagyanyja révén állítólag XIII. Lajos francia király leszármazottja, külső nyomásra hozzáment a huszonnyolc éves Charles Pouch-Lafarge-hoz. A huszonhárom éves lány már az első pillanatban sem szívelhette a férfit, közönségesnek és visszataszítónak találta. Pouch-Lafarge igyekezett jól nősülni, ugyanis a teljes anyagi csőd szélén állt, ám jövendőbelijének azt állította, hogy vagyonos ember tisztességes jövedelemmel és nagy birtokkal, rajta egy minden igényt kielégítő, pompás ingatlannal.

Amikor augusztus 13-án a friss házasok megérkeztek a birtokra, persze hamar kiderült a turpisság. A ház romos állapotban volt, a szobákban patkányok surrantak. A lány újdonsült sógorai, akik földműveléssel foglalkoztak, bizalmatlanul tekintettek a jövevényre.

Marie az első ott töltött éjszakán állítólag bezárkózott a szobájába, és levelet írt a férjének, amelyben arra kérlelte, hogy engedje őt útjára, különben arzénnal vet véget a saját életének. Charles nem engedte őt el, de biztosította arról, hogy nem él férjet megillető jogaival addig, amíg rendbe nem hozatta az otthonukat. A kapcsolatuk kissé rendeződni látszott, és mielőtt 1839 decemberében a férj üzleti útra indult, mindketten végrendeletet írtak, amelyben egymást tették meg kedvezményezettnek. Mint kiderült, a férfi nem sokkal elutazása után a felesége tudta nélkül módosította a végrendeletet, édesanyját nevezve meg a birtok örökösének.

Mérgezett sütemény?

Míg Charles Párizsban tartózkodott, Marie szenvedélyes hangvételű leveleket írt neki, és még süteményt is mellékelt a karácsony szellemében. A férj evett a tortából, majd nem sokkal később megbetegedett - ekkor még senki nem gyanított semmit. Hazatérte után a nő ágyba fektette és ápolta őt, ám állapota egyre romlott, több orvost is kihívtak. Az egyikük tojáslikőrt javasolt, amibe a feleség a házban tartózkodó szemtanúk szerint a szelencéjéből gyanús, fehér port szórt. Mire a hozzátartozók és a harmadik orvos gyanakodni kezdett, már túl késő volt: január 13-án a férfi elhunyt.

A nőt megvádolták a férje megölésével, a tárgyalással kapcsolatos vizsgálatok során a különböző csoportok más-más eredményre jutottak, az arzén jelenlétét nem volt egyszerű bizonyítani. Azt tudták, hogy Marie valóban vásárolt arzént még a sütemény elküldése előtt, valamint a férje hazaérkezését követően, de a kertésszel együtt azt állította, hogy erre a patkányok miatt volt szükség. Az egyik jelentés elavult, megbízhatatlan módszerek alapján állította, hogy az elhunyt testében kimutatható a méreg, a másik arzént talált a tojáslikőrben, de a férfi testében nem bukkantak a nyomára. Még exhumálni is kellett a testet, hogy újabb teszteket hajthassanak végre rajta.

Egy híres vegyészt is elhívtak, hogy bizonyítsa, nincs méreg a holttestben, ám ő az akkortájt kifejlesztett Marsh-tesztet használva azt állította, hogy arzénra talált az elhunyt szervezetében. A védelem újabb szakértőt hívott az eljárás ellenőrzésére, ám ő már elkésett, a nőt bűnösnek találták. Életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, de a közvélemény szimpatizált vele a származása, valamint a szerencsétlen házasságkötése miatt is. Voltak, akik úgy gondolták, hogy az arzén a földből került Charles testébe. A gyilkossági tárgyalás lezárta előtt egyébként egy másik ügy is napvilágra került: Marie egyik iskolatársa vádolta meg a nőt azzal, hogy korábban ellopta az ékszereit, amikre valóban rábukkantak a szobájában, de ezzel kapcsolatban is többen úgy gondolták, csak később csempészték oda őket, hogy befeketítsék a vádlottat.

A börtönben töltött évek alatt Marie megírta visszaemlékezéseit. 1852-ben tuberkulózisban megbetegedett, így júniusban III. Napóleon szabadon engedte, november 7-én hunyt el. 

Csodásak és halálosak voltak a misztikus méreggyűrűk

A méreggyűrűk első ránézésre csupán aprólékosan megmunkált, pazar ötvösmunkák voltak. Gazdag díszítés, ragyogó ékkő, jókora dísz. Utóbbira azért volt szükség, mert a fej teteje, mint egy apró dobozkáé, nyitható és zárható volt.

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia.)

• franciaország
• bűntény
• tárgyalás
• méreg
• házasság
• Terasz