Senki sem költözik ide! A valóságban is léteznek a félelmetes szigetek

Ki ne szeretne elutazni egy távoli szigetre? Ki ne gondolt volna, ha csak egy pillanatig is, arra, hogy mindent, ami valaha bosszúságot okozott, hátrahagyva egy szigetre költözne egy nyugalmasabb élet reményében?

Bármi lenne is a cél, utazás vagy költözés, tudunk három célpontot, amit egész biztosan senki sem választana.

Isola della Gaiola

Nápoly partjainál van két aprócska sziget, az Isola della Gaiola, melyeket egy rozoga híd köt össze. Úgy mondják, átkozottak ezek a sziklák, melyek hátán réges-régi romok düledeznek, és ahol állítólag egykor Vergilius is oktatta tanítványait.

A szigetek az idők során kézről kézre jártak, több tulajdonosuk is volt. Legsötétebb, legkülönösebb tulajuk az a varázsló volt, aki állítólag az 1800-as években birtokolta azokat. Azóta is, aki megveszi őket, baj sújtja.

Közülük a leghíresebb eset J. Paul Getty-é volt, akinek 1973-ban rejtélyes módon eltűnt a fia. Racionális feltételezések szerint elrabolhatták a gyereket, nem pedig átok vagy sötét erők áldozatává lett. Erről egyébként film is készült. Akárhogy is, ma már lakatlan a két szigetecske, és az árnyas múlt okán valószínűleg az is marad.

A Babák szigete

Nem kevésbé félelmetes sziget a mexikóvárosi Babák szigete - Isla de las Munecas - sem, ahol temérdek régi játékbaba csüng-lóg a fákról, kerítésekről. Mintha csak egy horrorfilm helyszíne lenne.

Története nem egyszerűen borzongató, de szomorú is. Egykor, mintegy ötven esztendeje a szigeten élt Don Juliana Santana, aki elmondása szerint egy halott kislányra lelt, akit a helyi csatorna vize vitt magával. Hogy boldog legyen a túlvilágon, babákat tett ki számára a szigeten.

Azóta ezernyi elöregedett, kiszáradt, félszeművé, félkarúvá lett, megszürkült baba csüng, amerre a szem ellát, porcelánbabáktól a Barbie babákig. Santana maga is a szigeten halt meg 2001-ben. Állítólag ugyanott találtak rá, ahol ő egykor a kislányra. Ez, persze, jókora véletlen lenne.

Poveglia

Az olasz sziget, Poveglia sem a legcsalogatóbb célpontok sorát gyarapítja. Erre a ma már elhagyatottá, hátborzongatóvá vált helyre vitték a középkor idején a pestisjárványban szenvedőket, hogy megakadályozzák a járvány terjedését. Feljegyzések szerint mintegy 200 ezer ember hunyt itt el a betegségben.

A szörnyűségek sora itt még messze nem ért véget. 1922-ben elmegyógyintézetet nyitottak Poveglia szigetén. A betegek azt állították, olykor hallják az egykori pestisbetegek szellemeinek sóhajait. A rémülettől állapotuk, persze, még tovább romlott.

Egyetlen orvos irányítása alá tartozott az intézmény, aki sajnos vissza is élt hatalmával: a betegekkel embertelenül bánt, sőt, kegyetlen kísérleteknek vetette őket alá. Állítólag úgy kereste az elmebaj gyógymódját, hogy agyműtéteket hajtott végre, eltávolítva az agy egy-egy bizonyos részét. Úgy hitte, ezzel megszűnhet a baj kiváltó oka.

A régi szörnyűségek ellenére - vagy éppen azokban látva pénzhozó lehetőséget - napjainkban sorra licitálnak az üzletemberek a megüresedett szigetre. Mondják, wellness-szállodát nyitnának rajta, ám valljuk be, kérdéses, lenne-e ott valaha is telt ház.

• sziget
• félelmetes hely
• olaszország
• Terasz