Tényleg csak alkoholt ivott a középkor embere? Nem a vízminőség miatt fordultak a piához

Gyakran hallani, hogy a középkorban mást sem csináltak, csak vedeltek, amit főleg a szennyezett és veszélyes ivóvíznek tudnak be. De vajon tényleg mindenki sört ivott az átlag hétköznapokon, és ha igen, miért?

Nos, az ivóvíz hiánya csupán alibi volt, a mítosz ellenére a középkorban rengeteg tiszta víz állt rendelkezésre. Ennek ellenére a munkásosztálytól a nemesekig már akkor is mindenki élvezte a szeszes italok - különösen a sör - fogyasztását. 

Így alkoholizált a középkor embere

A középkor embere - bár nem értette a tudományt mint olyat - tisztában volt az ivóvíz pozitív egészségügyi hatásaival. Erre ugyanis már az ókori görög orvos, Hippokratész is rávilágított, aki úgy vélte, a szűrt csapvíz fontos összetevője az általános egészség megtartásának. Na persze nem volt mindenki ilyen felvilágosult: az évek során rengeteg téves információ terjedt közszájon, ilyen volt például a 15. század trendje, amikor arra biztatták a várandósokat, hogy víz helyett a borhoz nyúljanak egészségük érdekében.

A friss folyóvíz igazi kincs volt, ezért sok középkori falut folyók és patakok mentére építettek. Az esővizet hordókban gyűjtötték, és meg is itták, hiszen a légszennyezés mint olyan még nem létezett. Több édesvizű kút is volt, hiszen ezek biztosították a víz tisztaságát. A középkori ember tisztában volt azzal, hogy a legjobb víz tiszta, hideg és szagtalan. Sokan fával bélelték ki kútjaikat, hogy a víz ne szennyeződjön zavaros iszappal. Ha mégis úgy látták, szennyezett, forralással próbálkoztak ihatóbbá tenni.

A vízszennyezést szigorúan büntették, a város pénzbírságot rótt azokra a vállalkozásokra és üzemekre, akik bepiszkolták a helyi vízellátást. A városok idővel elkezdtek csatornahálózatokat kiépíteni, hogy a közeli vízforrásokból vizet juttassanak a városközpontba. A tehetősebb rétegek saját csöveket szereltettek fel, amik közvetlenül az otthonukba vezették a folyadékot. Aki illegálisan csapolta a csöveket, pénzbírságot kapott. 

Honnan ered a sörivók mítosza?

A sörivó emberek mítosza az egyik elmélet szerint a különböző írásos művekből, emlékekből ered. William Shakespeare darabjai például tele voltak részeges szereplőkkel, így azok meghozták a kedvet az esti dorbézoláshoz.

A másik teória szerint a középkori emberek gyakran ittak sört és vizet együtt, mivel előbbi sok lakó étrendjében ez egy alapelem volt. A sört gyakran fogyasztották energiaitalként. A földművesek és munkások egy hosszú műszak alatt és után akár több poharat is megittak. Nem elhanyagolható tény azonban, hogy az akkori sörök alkoholtartalma sokkal alacsonyabb volt, mint a maiaké. A középkorban átlagosan 1 százalék körül mozgott, szemben a most kapható 4-5 százalékosokkal. A kalóriatartalmuk viszont már akkor is combos volt, ezért sokan szimplán az elvesztett kalóriákat pótolták a folyékony kenyérrel.

A felsőbb osztályok a sör helyett inkább a borokhoz és egyéb szeszes italokhoz nyúltak. Míg a vízhez bárki hozzájuthatott, addig a drága borokat csak a nemesek engedhették meg maguknak. Közülük is akadt olyan, aki nem preferálta az alkoholt, ők a vízhez egzotikus gyümölcsöket, fűszereket és mézet fogyasztottak. Összességében azonban sem az alsóbb, sem a felsőbb osztály középkori embere sem volt annyiszor részeg, mint ahogyan az a köztudatban fennmaradt.

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Google Fotók)

• középkor
• történelmi érdekesség
• alkohol
• Terasz