Jól felsült Magyarország az IMF-fel - Vagy az IMF velünk?

Már több mint egy éve, hogy a kormány bejelentette: segítséget kérünk az IMF-től. Azóta a valutaalap jött, ment, megint jött, voltak rémhírek és botrányok is. Íme, az elmúlt egy év IMF-történelme, röviden összefoglalva.

Magyarország és az IMF története 1982-re vezethető vissza, hazánk azóta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak. Az IMF 1945-ben alakult meg, feladata, hogy támogassa a bajba került országokat. Ennek érdekében átmeneti hitelt ad, és segít olyan programok kidolgozásában, melyek hosszú távú, stabil emelkedést eredményezhetnek az adott országban. Az alapba minden tagország fizet be valamennyi pénzt, az összeg a gazdasági súly alapján változik. Az IMF-nek közel kétszáz tagja van.

Magyarország először 1996 márciusában - a Bokros-csomag után - vett fel hitelt az IMF-től, ezt 1998-ban fizettük vissza. Másodszor 2008-ban fordultunk a valutaalaphoz és az EU-hoz, akkor mintegy 20 milliárd eurót kaptunk. A hitelfelvételhez a kormánynak vállalásokat kell tennie, amiket teljesít, különben nem kapja meg a pénzt.

2011 novemberében az Index írt arról elsőként, hogy a kormány korábbi, IMF-ellenes kommunikációja ellenére mégis a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulunk segítségért. A lap információi szerint az NGM akkor azt mondta, ez nem növeli majd az államadósságot: "voltaképp egy biztosítást kötünk, amely növeli a befektetői biztonságot Magyarországon". Az elemzők akkor bizakodóak voltak, már az IMF-tárgyalások első hírére erősödött a forint, azt azonban senki nem tudta, mit kér majd az IMF a megállapodásért cserébe.

A kezdeti derűlátás azonban hamar visszaesett, amikor nem sokkal a tárgyalások megkezdése után, december közepén az IMF, illetve az Európai Bizottság delegációja a találkozót megszakítva egyszerűen elhagyta Budapestet. A tárgyalás megszakítása Olli Rehn uniós pénzügyi biztos személyes döntése volt, és összefüggésben állt a magyar jegybankot érintő törvénymódosítási javaslattal - mondta később Brüsszelben Olli Rehn szóvivője.

Bár a tárgyalások megkezdődtek az IMF-fel, a kormány kommunikációja finoman szólva is kaotikus volt annak tekintetében, egyáltalán kell-e nekünk hitel a valutaalaptól, vagy sem. Ez volt az egyik oka annak, hogy januárban történelmi mélypontra került a magyar valuta, 320 forint volt egy euró. Nem segített a helyzeten az EB-elnök Jose Manuel Barroso által is bírált jegybanktörvény és stabilitási törvény sem. Előző a jegybank függetlenségét veszélyezteti, utóbbi pedig az egykulcsos adó rendszerét betonozza be úgy, hogy azon a következő kormányok csak kétharmaddal változtathatnak. Az EU hiába kérte, hogy ne fogadják el ezeket a törvényeket, a parlament mindkettőre rábólintott.

Selmeczi és a spekulánsok

A kormány képviseletében akkor a piacok megnyugtatására Fellegi Tamás, az IMF-EU tárgyalásokért felelős miniszter gyakorlatilag cáfolt mindent, amit addig a kormány hangoztatott - előfeltételek nélkül tárgyalunk, nem is biztos, hogy kell az IMF pénze -, mindeközben Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi megbízott továbbra is spekulánsokat vizionált - úgy, hogy már a Nemzetgazdasági Minisztérium is elismerte, hogy a forint-euró árfolyamot az IMF-EU tárgyalásokkal kapcsolatos hírek alakítják.

Bekeményít az EU

Nem sokkal az IMF-tárgyalások megszakadása után jött a következő pofon: az Európai Bizottság egy hetet adott Magyarországnak arra, hogy visszavonják a jegybanktörvényt, valamint a bírók korai nyugdíjazását, illetve az adatvédelmi ombudsman idő előtti leváltását lehetővé tevő jogszabályt, különben kötelezettségszegési eljárást indítanak. Ugyanezen a héten Olli Rehn pénzügyi biztos azt jelentette be, hogy az Európai Bizottság szerint Magyarország nem tett elegendő intézkedést annak érdekében, hogy "időben és tartósan fenntartható módon" kiigazítsa túlzott államháztartási hiányát.

A kérdést az uniós tagországok pénzügyminiszteri tanácsa elé terjesztették, a tét a kohéziós alap visszatartása - ez közel 2 ezer milliárd forint - volt. Erre reagálva az MR1-Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Orbán Viktor akkor azt mondta, a jegybanktörvény módosítása elképzelhető, a másik két törvénybe viszont az EU-nak nincs beleszólása, az "magyar ügy".

A miniszterelnök akkor azt is hozzátette, az IMF-tárgyalások egyetlen kérdésről szólnak, arról, milyen gazdaságpolitika szükséges ahhoz, hogy a valutaalaptól felvett hitelt Magyarország vissza tudja fizetni.

Matolcsy színre lép

Január végéig Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter csak közleményekben kommunikált a nyilvánossággal, akkor viszont megjelent a bizottsági ülésen, ahol a költségvetésről és az egykulcsos adó jövőjéről faggatták. Matolcsy megvédte gazdaságpolitikáját. Ugyanazon a héten IMF közzétette Magyarországról szóló jelentését. Eszerint továbbra is sok a bizonytalanság a magyar gazdasági kilátások körül, amiért részben okolható csak a külső környezetben történő változás. Az IMF főleg a hazai gazdaságpolitika kiszámíthatatlanságát tartotta felelősnek a gyenge makroteljesítményért.

A kezdeti gyors reagálások és egymást érő hírek után az IMF és Magyarország tárgyalása csaknem fél évig egy helyben toporgott, és senki nem tudhatta biztosan, milyen követelésekkel áll majd elő a valutaaalap. Áprilisban aztán az Európai Bizottság bejelentette, készen áll a további tárgyalásokra Magyarországgal. A tényleges egyeztetések azonban még hónapokig nem kezdődtek meg, az IMF-fel és az Európai Unióval folytatandó tárgyalásokat vezető tárca nélküli miniszter, Varga Mihály ez alatt többször is kijelentette, nem Magyarországon múlik majd a megegyezés az EU által kifogásolt törvényekről.

Kisebb állam, több megszorítás

Július végére körvonalazódni kezdett, mit is vár el a hitelért cserébe az IMF: a valutaalap egy újabb, 600 milliárdos megszorítással látta biztosítottnak a a jövő évi 2,2%-os hiánycélt. A költségvetési hiány eltérése mellett az IMF nehezményezte a kormány által unortodoxnak hívott gazdaságpolitikát, amit az ad hoc adózási lépések - köztük a különadók és a sárgacsekk-adó - jellemeznek.

Az EU augusztusban, a tárgyalások kezdetekor 0,8%-os gazdasági növekedést várt a jövő évre, a kormány 1,6-ot, igaz, komoly vita volt arról, mennyire megalapozottak utóbbi számai. Nem nyugtatta meg az EU-t és az IMF-t a második negyedéves GDP-adatok megérkezése sem, hiszen a gazdaság nem hogy növekedett volna, de 1,2%-kal csökkent.

Kell, vagy nem kell?

Közben a kormány kommunikációja sem segítette elő az IMF meggyőzését, folyamatosan azt hangoztattuk, hogy amennyiben a feltételek nem felelnek meg az elvárásoknak, úgy Magyarország lesz az, aki feláll az asztaltól, és nem kér a valutaalap segítségéből. Szeptember elején Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Nemzet IMF-követeléseire hivatkozva azt mondta, ezt így nem vállaljuk, nem megyünk például bele a nyugdíjak csökkentésébe. Aztán kiderült, hogy lista nem is tartalmaz ilyesmiket. Azóta sem derült ki, hogy a miniszterelnök miért nem azt a listát vesézte ki, amit megkapott a magyar kormány, miért a Magyar Nemzet állításait vette készpénznek. Ugyanakkor Varga Mihály arról beszélt, Magyarországnak mindenképpen szüksége van az IMF hitelére.

Túl jók vagyunk...

Giró-Szász András néhány nappal később a Népszabadságnak azt mondta, a miniszterelnök is szeretne megállapodni, de nem ilyen feltételekkel, és van lehetőségünk az alkudozásra. A kormányszóvivő szerint egyébként azért húzódnak a tárgyalások, mert "nem vagyunk jogosultak rá".

- Túl jók vagyunk a számaink alapján - szögezte le Giró-Szász András.

Októberben a kormány 200 milliót költött egy kampányra, amelyben arról győzködi a lakosságot, hogy nem engedünk az IMF követeléseinek, például nem lesz nyugdíjcsökkentés - igaz, a képeken még mindig arról a listáról szerepelnek tételek, amelyet az IMF nem erősített meg, talán ennek is köszönhető, hogy a hirdetésből gyakorlatilag órák alatt mém lett. Aztán jött a végkifejlet. Az IMF hivatalossá tette, hogy nem tárgyalnak Magyarországgal, a kormányra várnak az ügyben. Varga Mihály ennek ellenére decemberben bejelentette, hogy januárban lesznek tárgyalások, amit még aznap cáfolt az IMF. Azóta előrelépés nem történt, egyelőre senki nem tudja, mi lesz.

• kormány
• pénzügy
• imf
• Terasz