Nem okozott fájdalmat, mégis nagyon kegyetlen volt ez a kínzási módszer: a vizes módszerrel megőrjítették a rabokat

A történelem során megannyi kínzómódszert kitaláltak, és különösen a középkor során kínzóeszközök egész arzenálját vonultatták fel.

Pengékkel, kötelekkel, és más, könyörtelen fájdalmakat okozó tárgyakkal büntettek és csikarták ki az igazságot, avagy az enyhülés érdekében tett hamis vallomást a foglyul ejtettektől. Olykor pedig nem a testet bántották, hanem az elmét taszították végtelen fáradtságba, majd őrületbe: a kínai vizes kínzás is így működött.

A kínai vizes kínzás

A kínzási módszer alkalmazásához a rabot lekötözték, hogy ne mozdulhasson. Fejét leborotválták, majd felülről hideg vizet csepegtettek a fejtetőre, arcára és homlokára, hosszú időn keresztül, szabályos vagy kiszámíthatatlan ütemben.

A szakadatlan és monoton, szűnni nem akaró csepegés és annak a hangja is rendkívül megterhelő volt a psziché számára egy idő után, hiszen az alávetett tudta, hogy az egyiket a másik követi, majd egy újabb. Az agy fáradni kezdett, és a rab mindhiába próbált kitérni az érkező csepp elől, képtelen volt, hiszen a testét lekötözték. Ezzel lassan szorongásba, majd a mentális sérülésbe, intenzitástól, időtartamtól függően az őrületbe taszították a rabot. Miután ez nagyon gyakran a nyilvánosság előtt, meztelenre vetkőztetve zajlott, az alanyt nemcsak a csepegés, de a szégyen, a bámészkodók gúnyos nevetése is kínozta.

A kínzómódszer története

Noha az elnevezése becsapós, a módszer nem Kínából ered. A kínai vízi kínzás kifejezést utólag, és pusztán azért találhatták ki, hogy rejtéllyel övezzék a módszert. A név feltehetőleg Harry Houdininek köszönhetően terjedt el, aki az eredeti kínzómódszertől eltérő, de ugyancsak vizes eszközre használta a kifejezést: egy számában fejjel lefelé egy hatalmas víztartályba ereszttette magát, hogy onnan kiszabaduljon.

A kifejezés pontos története kissé homályos. Első leírása a 15-16. századból, a bolognai születésű olaszországi, sikeres ügyvéd, Hippolytus de Marsiliis tollából való, aki feltehetőleg nemcsak a módszer első dokumentálója, de feltehetőleg értelmi szerzője is volt. Sorai szerint az adta számára az ihletet, hogy felfigyelt arra, milyen monoton módon csepegett a víz egy sziklára. Úgy gondolta, ugyanezt emberekkel is meg lehetne tenni.

A kínai vizes kínzás sajnos túlzottan is bevált, nem kopott ki, sőt idővel világszerte elterjedt, és a 21. századra sem tűnt el. Bevett vallatómódszerként alkalmazták. Az 1900-as évek elején a Fülöp-szigeteki függetlenségi mozgalmat leverő amerikai csapatok is alkalmazták, valamint a vietnámi háború során is bevetették. A 2000-es években az Egyesült Államok kormányát leleplezték, hogy a 2000-es években a guantánamói fogolytáborban és az iraki Abu Ghraib börtönben is hasonló kínzásokat végeztek.

Középkori kínzóeszközök

A következő cikkben középkori kínzóeszközöket mutatunk be. Az egyik legszörnyűbb, legtöbb szenvedést okozó a Júdás széke volt.

• kína
• kínzás
• módszer
• víz
• őrület
• Terasz