Rokkantnyugdíjat is kaphattak a kalózok annak idején: a valóság nagyon más, mint a legendák

A történészek a kalózok aranykorát megközelítőleg 1650 és 1730 közé datálják. Ekkoriban gyakoriak voltak a nyílt vízen történő erőszakos csaták és fosztogatások, különösen Amerika keleti partvidékén. A haditengerészek rendszeresen üldözték őket, azonban többnyire hiába, mivel a kalózok a Bahamák szigetein rejtőztek el.

A kalózok életét rengeteg mítosz övezi, a róluk szóló történetek általában őrült és romantizált mesékhez hasonlítanak. De valóban ilyen lehetett ennek a zárt közösségnek az élete? Következzen hét kevésbé ismert tény a különleges időszakról!

A kalózok élete

Elrabolták őket munkaerőnek - a kalózok gyakran váltak kizsákmányolás áldozataivá. Mivel sok férfi jövedelmező munkára vágyott, a kapitányok általában lecsaptak rájuk, hiszen mindig szükség volt több munkaerőre. Ez néha olyan méreteket öltött, hogy a kalózok kocsmákba jártak, ahol bedrogozták a gyanútlan vendégek italait. Az áldozatok, mire magukhoz tértek, már a hajón voltak mérföldekre otthonuktól. Így hát nem tudtak mit tenni, dolgozni kezdtek a hajó fedélzetén. Ez a fajta erőszakos "fejvadászat" nem csak a kalózokra volt jellemző: sok kereskedelmi hajó is ugyanezt az illegális gyakorlatot alkalmazta a munkaerő becserkészésére.

Próbáltak demokráciát teremteni - a kalózok munkája kegyetlen és erőszakos volt, kevés intelligenciát igényelt. Ennek ellenére a hajókon athéni demokrácia uralkodott. A fedélzeten a kalózok szavazhattak a különböző döntésekről, és arról is, merre vegyék az irányt. A fosztogatások után minden matróznak igyekeztek igazságosan elosztani a zsákmányt, függetlenül attól, milyen szerepet töltött be a fedélzeten. A történészek szerint mindez annak tudható be, hogy a hajókon zömében a társadalom leszakadó rétegei voltak, akik megelégelték a szárazföldi elnyomást. Természetesen azért a hajóskapitányoknak mindig a legnagyobb hatalmuk volt, amivel időnként vissza is éltek. Az alárendeltek azonban szavazati joggal rendelkeztek, és egy komolyabb nézeteltérés során, ha a többség úgy szavazott, eltávolíthatta a kapitányt a helyéről.

Az első "melegházasságok" - a kalózok meglepően progresszív gondolkodásúak voltak, és úttörőszerepet játszottak az azonos neműek házasságában. Ahogy a börtönben, úgy a nyílt vízen is csak egymásra számíthattak, így a hajósok gyakran kifejezetten közel kerültek egymáshoz. Ezt a vonzalmat a történészek "matelotage"-nek nevezik. Ez a kapcsolat egyszerre volt gazdasági partnerség és bajtársi szerződés, ami során a férfiak megosztották jövedelmüket, és megvédték egymást. Az egyik halála után a másik örökölhette annak vagyonát - gyakorlatilag úgy működött, mint egy korai végrendelet. A homoszexualitás akkor még sok helyen bűncselekménynek számított, így sok meleg tengerész választotta a kalózéletformát.

Az arany fülbevalók eredete - ha elképzelsz egy kalózt, az arany karika-fülbevaló nem maradhat ki. Ezek az ékszerek akkoriban valódi célt szolgáltak, és sokszor szentimentális jelentőségük volt a már említett matelotage intézményében. Gyakran azért viselték őket, hogy megemlékezzenek a legénység mérföldköveiről, a fiatal kalózok pedig nemritkán elismerésként kapták a fülbevalót. Sokan úgy vélték, a nemesfémnek gyógyító ereje van, ezért az ékszer javíthat a homályos látáson. Mások azt hitték, a füllyukasztás segít a tengeribetegség ellen. Amikor egy kalóz meghalt, a fülbevalókkal ki lehetett fizetni a férfi temetését, és sokan még hazájuk kikötőjének címét is belevésték, hátha eljut családjukhoz a hagyatékuk.

Végkielégítés és rokkantnyugdíj - meglepő, de a kalózoknál volt végkielégítés. Az 1700-as években a legénységek megállapodtak abban, hogy aranyat osztanak ki a munka során megsérült kalózoknak. Ha az áldozat nem tudta tovább folytatni a munkát, a társai aranyat adtak neki, és nyugdíjba küldték. A - mai szóval élve - rokkantnyugdíj nem volt általános, de sok fedélzeten előfordult. Alexandre Exquemelin 1678-as, a nyílt tengeren való hajózásról szóló emlékiratában az egykori kalóz azt állította, hogy egy karját elvesztő férfi 600 aranyat kapott. Ez mai pénzben kifejezve több mint 35 millió forint.

Halálos büntetések - természetesen a jogok mellett kemény retorziók is sújtották a kalózokat. A vitákat és nézeteltéréseket gyakran büntetés követte, ilyenkor pedig a kalózkapitány különösen kreatív és kegyetlen lett. Szélsőséges esetben kötelet kötöttek a kalóz köré, majd horgonnyal, lánccal vagy ágyúgolyókkal nehezítették el, és a tengerbe dobták. Ebbe értelemszerűen többnyire belehaltak.

Ezért hordtak szemtapaszt - a karika-fülbevaló mellett a fekete textil szemtapasz is tipikus ismertetőjegye a kalózoknak. Sokan azt hiszik, a kendő üvegszemet takart, pedig ez nem feltétlen volt így. A szemfedővel sokkal inkább a fényviszonyok változása ellen küzdöttek, hogy könnyebben alkalmazkodjanak az extrém váltakozásokhoz. Míg a hajó fedélzetén vakító világosság volt, és semmi árnyék, addig a hajó belsejében sötétség honolt - a csaták során pedig egyik pontból rohantak a másikba.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• kalózok
• történelmi érdekesség
• legenda
• 17 század
• 18. század
• hajózás
• Terasz