Így nézhetett ki a 19. században vámpírnak hitt ember: rekonstruálták a férfi arcát

Több mint harmincévvel azután, hogy a régészek feltárták azt a sírt, melyben az USA-beli New England régió egyetlen ismert „vámpírja" lapult, sikerült fényt deríteniük arra, hogy ki is lehetett valójában ez a rejtélyes személy.

Az exhumálás során természetesen nem egy köpönyeges alvó embert találtak, hanem egy földműves férfi csontvázát, akinek sorsát a tuberkulózisjárvány pecsételte meg. 

John Barber, a vámpír

Még 1990-ben három kisgyerek játszott egy Griswold városában lévő homok- és kavicsbánya közelében, ők fedeztek fel a homokréteg alatt két koponyát. Később kiderült, hogy a hely egykor a Walton család sírhelyeként szolgált. Szerte New England területén nagyon gyakoriak voltak ezek a régi, tanyasi temetők, és nem is ez tette különlegessé a helyet. A sírhelyek feltárása közen egy JB 55 felirattal ellátott koporsóban nagyon különös holttestet találtak.

A testet megcsonkították, koponyáját eltávolították a gerincoszlopától, és a felnyitott mellkasába helyezték, alatta pedig a karját kereszt alakba rendezték el. A régészek szerint nagyjából öt évvel az elhantolása után exhumálták a holttestet azért, hogy eltávolítsák a szívét. Ez a rituálé pedig kísértetiesen hasonlít arra, amit a feltételezett vámpírokkal végeztek, hogy ne tudjanak az élőkre vadászni.

Ekkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan modern, tudományos eszközök, amikkel alaposan megvizsgálhatták volna a csontokat, ezért 2019-ben ismét górcső alá vették őket. A DNS-alapú vizsgálat során a JB 55-ös koporsóban a John Barber nevű gazdát azonosították. Fennmaradt egy 1826-ban írt gyászjelentés is, melyet a fia, Nicholas Barber közölt, ebben is megemlítette az apja nevét. A koporsó mellett találtak egy NB 13-as feliratú sírt is, amiben valószínűleg maga Nicholas Barber nyughatott. 

De vajon miért gyanúsították meg ezt a connecticuti farmert azzal, hogy vámpír, fél évtizeddel az elhalálozása után? Az 1800-as évek elején futótűzként terjedt a vámpírpánik az Egyesül Államokban, két évszázaddal a boszorkányüldözések után. Ma már szakértők úgy vélik, hogy ezt a jelenséget a tuberkulózisjárvány okozta, mely olyan tüdőbetegség, aminek tünete a hirtelen fogyás, beszürkült bőr, beesett szemek, az érintettek vért is köphettek, vagy vér csordogálhatott a szájukból.

A tuberkulózis nagyon veszélyes kórság, abban az időben sok esetben végzetes kimenetelű volt, és gyorsan terjedt az érintett környezetében. Annak ellenére, hogy már akkoriban is sikerült diagnosztizálni a tuberkulózist, terjedéséért sok esetben a korábbi betegeket okolták. Úgy gondolták, hogy az éj leple alatt feltámadnak a sírjukból, hogy ellátogassanak ismerőseikhez, és elszívják az életerejüket. John Barber is gyanús volt, ezért kiáltották ki vámpírnak. Bioinformatikai eszközöknek köszönhetően néhány évvel ezelőtt sikerült rekonstruálni, hogy is nézhetett ki az arca.

Bármennyire meglepő, ez egyáltalán nem számított egyedi esetnek. Bevett szokásként űzték, hogy kiássák a holttesteket annak érdekében, hogy megállítsák a "vérszívást". A szív különösen fontos szerepet játszott ebben, hiszen ha még vért tartalmazott, a hiedelem szerint az azt jelentette, hogy egy vámpír. Ezután el kellett égetni a szervet, közben beszívni a füstöt, így védekeztek a többi vámpír támadása ellen. Ez a gyakorlat egészen az 1800-as évek végéig tartott.

Antik vámpírölő kiskészletek

Így néztek ki a gondosan összeállított készletek fadobozkákban, vámpírok ellen. 

(Cikken belüli és ajánlóképek forrása: Profimedia, borítókép forrása: Getty Images Hungary.)

• vámpír
• rekonstrukció
• kép
• babona
• temetkezés
• amerika
• Terasz