A nemtelen próféta, Jemima Wilkinson különös története: betegágyán álmot látott, és újjászületett

A koloniális Amerikában a nemek szerepei hagyományosan, egyértelműen elhatárolódtak: a férfiak a földeken dolgoztak, míg a nők háztartást vezettek, és nevelték a gyermekeket.

Azonban nem mindenki számára volt elfogadható ez a szigorú felosztás. Miután 23 éves korában a csodával határos módon túlélt egy rendkívül súlyos lázat, a magát Public Universal Friendnek, azaz a Nyilvános Egyetemes Barátnak nevező Jemima Wilkinson azt állította, hogy Isten nemtelen prófétájaként született újjá.

Ki volt Jemima Wilkinson?

1752. november 29-én született Amerikában, Cumberlandben, szigorú szabályok szerint élő, mélyen vallásos, 12 gyermekes kvéker -  a papok és szertartások nélkül élő Barátok Vallásos Társasága - családban. Így már kiskorától megkapta azt az alapot, ami felnőttként lélekben a prófétai útra terelte.

Fiatal felnőtt koráig az Új Fény Babtista közösséghez tartozónak vallotta magát, és lenyűgözte a gondolat, amit az hirdetett: úgy mondták, még a legegyszerűbb ember is képes Istennel kommunikálni. Amikor azonban 23 éves korában magas lázzal, élet-halál között nyomta az ágyat, fordulat érkezett el az életében: az Első Nagy Ébredésnek nevezett tapasztalása megváltoztatta az életét, és óriási elhivatottságot adott neki.

Több napon át húzódó kritikus állapotából felépülve Wilkinson azt állította, hogy meghalt, ám Isten segítségével újra visszatérhetett az élők sorába egy másik minőségben: prófétaként, nemtelenül.

A személy, akit előzőleg nőként, Jemima Wilkinsonként ismertek, ettől a naptól fogva azt vallotta, nem tartozik egyik nemhez sem. Férfi és női ruhák furcsa elegyét viselte, és nevet is változtatott: Public Universal Friendnek nevezte magát. A próféta nemcsak saját magát tartotta nemtelennek, hanem nyelvtanilag is elutasította a hímnem illetve nőnem használatát, és egyáltalán, a nemek létezését. Amikor megkérdezték tőle, hogy melyikhez tartozik, csak annyit felelt: vagyok, ami vagyok.

Az utókor történészei egyébként a mai napig eltérően vélekednek arról, hogyan is kellene írni a barátról, miután egyes nyelvekben az ő-nek nő- és hímneme is létezik. Egyes tudósok az általánosabb "they"-t használják, amikor a személyéről írnak, más keveri a nő- és hímnemet: amikor Jemimaként említi, nőnemet, amikor pedig barátként ír róla, akkor hímnemet használ.

Különös küldetése

A korábbi Wilkinson elmondása szerint nem véletlenül térhetett vissza, mint próféta. Küldetéssel érkezett. Fontos üzenetet hozott a túlvilágról, miszerint a végítélet közeleg.

Az amerikai függetlenségi háború idején Új-Angliát járta, és népes közönség előtt hirdette a bűnbánat fontosságát. Mindenkit figyelmeztetett, hogy rövidesen bekövetkezik az apokalipszis. Mindeközben segítette a forradalomban sérült katonák ellátását - a front mindkét oldalán.

A barát fontos küldetésének érezte azt is, hogy a nők jogaiért harcoljon. Azt hirdette, hogy a nőknek senkinek, kizárólag Istennek kell engedelmeskedniük, a férfiaknak semmiképp. Arra is bátorította őket, hogy tegyenek szüzességi fogadalmat. Egyre több nő vált a követőjévé, akik nemcsak prófétaként ismerték el, de a felszabadulásuk lehetőségét is látták benne.

Az 1780-as évek végére megalakult a Society of Universal Friends, azaz az Egyetemes Barátok Társasága. A baráttal együtt, csapatostól szelték a közép-atlanti régiót, hirdetve vezetőjük misszióját. A próféta prédikációit hallgatók között sokan annyira átszellemültek, hogy görcsrohamot kaptak. Követői ugyancsak férfi és női ruhákat hordtak egy időben: férfi köpenyt női szoknyával. Hajukat felül rövidre vágták, hátul pedig gyűrűbe fonták.

Bár szép számmal akadtak hívei, a Public Universal Friendet sokan támadták is. Voltak, akik megdobálták téglával, hamis prófétának gúnyolták, és elutasították a tanítását. Válaszként erre a barát egy utópisztikus világ meglelésére ösztönözte a társaságot, ahol nem kell másoknak megfelelniük. Egy időben Jeruzsálemben meg is lelték vágyott zavartalanságukat, de belső viták alakultak ki, mert nem mindenki szeretett volna egy teljesen elkülönülő közösség tagja lenni.

Noha a korábbi Wilkinson megpróbálta csillapítani a kedélyeket, az ellentétek nem szűntek meg. Érdekes módon - vagy nem is annyira - támadói éppen férfiak voltak: tudjuk, hogy a barátnak milyen fontos elve volt a nők érdekeinek, jogainak, szabadságának megvédése. Két tehetősebb követője kivált a társaságból, és 1790-ben a bírósághoz fordultak, mondván, a magát prófétának nevező személy istenkáromlást követ el, ugyanis saját magát isten fiának tartja.

A bíróság viszont nem volt hajlandó foglalkozni az istenkáromlásüggyel, sőt, a későbbiekben még segítették is megerősíteni a közösség vallási szabadságát. A konfliktusokat követően azonban a próféta egészségi állapota egyre romlott, és 1819-ben, 66 évesen elhunyt.

A genderkérdés korai úttörője

Napjainkban sok vita esik arról, hogy a gyermekekben helyes-e a kisfiú- és kislánylétüket erősíteni, vagy hagyni kell, hogy idővel ők definiálják saját nemüket. Bár a rendkívül megosztó, heves indulatokat kiváltó kérdéskör 21. századi felvetés, a történészek szerint érdekes, hogy Jemima Wilkinson már jóval korábban, a 19. században is foglalkozott a gender-nonkonformitással. Ezzel messze megelőzte korát, noha ő maga nem egészen a mai formájában elemezte a nemtelenség kérdéskörét.

Miért ábrázolták kék szemmel Jézust?

A vallási képek nagy részében Jézus kék szemű és szőkés hajú: vajon miért ábrázolták így? Korábbi cikkünkben erről írtunk.

• próféta
• nemtelen
• nők jogai
• nők helyzete
• vallás
• vallási vezető
• Terasz