Furcsa ételek kerültek a középkori emberek asztalára: olykor a hódot csirkesörrel öblítették le
A középkori emberek ízlése elég különös volt mai szemmel nézve: rigós pitét és vidrát is ettek.

Ha létezne időgép, és a ma emberének lehetősége adódna leülni egy tehetősebb középkori ember asztalához, valószínűleg zavartan válogatna a feltálalt ételek között, majd éhesen állna fel onnan.
Akkoriban ugyanis rengeteg, a mai ember számára furcsa, mondhatni, gyomorforgató dolog került a tányérokra, és főleg azoknak a tányérjára, akik megengedhették maguknak a sokszínűbb étrendet.
10 furcsaság a középkoriak asztalán
A középkori Európában, különösen, ha lakomákat rendeztek, vagy böjti időszak volt, számos olyan állatot fogyasztottak, amelyeket a mai ember legfeljebb a természetfilmekben vagy az állatkertben csodál meg. A különös ételekről Bridget Ann Henisch Fast and Feast food in Medieval Society, azaz Böjti és lakomafogások a középkori társadalomban című könyvéven, valamint Melitta Weiss Adamson Food in Medieval Times, vagyis Ételek a középkori időkben című könyvében írt. Forrásaik korabeli feljegyzések, receptgyűjtemények, illemtankönyvek, krónikák és imák voltak.

A kor egy böjti eledeleként került a tányérra például a hódhús, pontosabban a hód farka, ugyanis a hallal egyenértékű vízi élőlényként tekintettek rá. Hasonló megfontolásból ettek vidrahúst és delfinkolbászt is. Különös módon a meg nem született nyulak fogyasztása is lehetséges volt ezeken a napokon, melyeket a levágott, vemhes állatokból nyertek ki. A nyúlmagzatokat roston vagy tésztában sütve készítették el.
A középkori Európa furcsa szárnyasfogása volt az egészben sült hattyú, melyet saját tollaival díszítettek, és olyan pózban helyeztek a tálra, hogy úgy tűnjön, mintha még élne. Ugyanezzel a bizarr céllal, az élve tálalást imitálandó született meg a daloló csirke receptje: némi higanyt és ként tömtek a baromfi nyakába, így az a gőz távozásával az az énekléshez hasonló hangot bocsátott ki. Készítettek feketerigó-hússal töltött pitét is: horror, de szívesen szolgálták fel még élő madarakkal a tetején. Az étel tetejére sütöttek egy tésztabúrát, és ez alá helyezték a rigókat. Amikor a különleges fogás az asztalra került, a rigókat szabadon engedték, és kezdődhetett a falatozás.

Érzelmek logikája - Hogyan vannak jelen az érzelmek a logikus gondolkodásban?
A Femina Klub novemberi vendége Dr. Mérő László matematikus, pszichológus lesz, akivel Szily Nóra, az estek háziasszonya az érzelmek és az elme bonyolult viszonyáról beszélget. Körbejárjuk, mit jelent valójában az érzelmi intelligencia, megismerjük az érzelmek szerkezetét, és hogyan alkalmazhatjuk a felismeréseinket mindennapi problémáink megoldásában is.
Pontos részletek az estről itt olvashatók: femina.hu/feminaklub
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2023. november 6. 18 óra
Helyszín: Thália Színház
Promóció
Kedvelt volt a rénszarvasos lepény is: ebbe a patások felaprított, befűszerezett belső szerveit töltötték. Egy 15. századi holland szakácskönyv, a Wel ende edelike spijse szerint pedig juhpéniszt is falatoztak a középkoriak. A különös ínyencséget a recept szerint tejjel, tojással és sáfránnyal készítették.
Hogy mivel öblítették le mindezt? Egy kis csirkesörrel. A régi recept szerint az ital úgy készült, hogy egy hathónapos kakast sörben főztek ki, fűszerekkel és szárított gyümölccsel. Ez az ital évszázadokon át, még a 17-18. században is kedvelt volt, és afrodiziákumként tekintettek rá. Többet is reméltek tőle, mint egyszerű felfrissülést.
Vajon lenne a ma élő emberek között egy is, aki szívesen koccintott volna a nedűvel? Aligha. Ne feledjük azonban, hogy minden kornak megvannak a maga sajátosságai, melyek néhány száz év múlva már furcsállhatnak. Lehet, hogy egyszer a mi limonádénkon szörnyülködnek majd.

Nem minden ételük volt bizarr
A fenti különlegességek főként a tehetősebbek lakomáin, ünnepi asztalainál fordultak elő. A hétköznapokban teljesen átlagos ételek kerültek az asztalokra.
Akkoriban, ahogy ma is, jelentős szerepe volt az étkezésben a gabonaféléknek: minden társadalmi osztály tányérjára eljutottak kenyér vagy tésztafélék formájában. A zab, a rozs és az árpa az alacsonyabb osztály étke volt. Halat különösen a vízparti települések lakói fogyasztottak. Szokás volt a füstöléses tartósítás és a szárítás. A gazdálkodók asztalán a tojás, a sajt és a hús sem volt ritka. Nemcsak a színhúst, hanem a belsőségeket is előszeretettel felhasználták a receptek szerint. A korban baromfit, sertést és marhát is ettek, de ez utóbbi nem volt elég előkelő a felsőbb társadalmi osztályok számára, illetve az orvosi vélemények nem is találták túl egészségesnek. A csirkeagyról viszont úgy tartották, gyarapítja a szellemi képességeket. A birka és a kecske a legdrágább húsfélék voltak a középkorban. A fűszerek használata a gazdagabbak kiváltsága volt, az édesítés pedig rendszerint mézzel történt.
Ami a királyi étkezést illeti, nagyon gazdag volt a repertoár. Korábbi cikkünkben egy uralkodói szakácskönyv fogásaiból válogattunk: receptjeinek zöme bonyolult volt, és rendkívül fűszeres. Aki szeretné, akár el is készítheti őket - 21. századi konyhájában.
Középkori graffitik
Norfolki szakértők Anglia-szerte számos templom kövein találtak a középkorban felvésett graffitiket: ilyeneket mutatunk a következő galériában.