Szenzációs illúziót kapott le a fotós az utcán: erre mennyi volt az esély?
A fotós a véletlenek játékát mutatta be a képein, ahol a világi káosz elemei kapcsolódnak egymáshoz.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Jonathan Higbee fotós eredetileg Új-Zélandról származik, de úgy hozta a sors, hogy végül New Yorkba költözött, ahol azonnal lenyűgözték a pezsgő város folyamatos impulzusai. Megragadta hát a fényképezőgépét, és értelmet adott a sok apró részletnek, amik elvesznek az éterben - éppen ezért egyszerűen Véletleneknek nevezte el fotósorozatát. Ebből végül könyv is született, amiben különböző elkapott pillanatok örökítik meg a város dinamikájában rejlő játékosságot.
A művész teljesen új képi megvilágításba helyezte New York városát. Az utcai fotózások során feltérképezte, és bele is szeretett a városi tájképbe. Egy idő után már úgy készítette a képeket, mintha szerelmes levelet írna a hatalmas metropolisznak. A kameráján keresztül New York különböző aspektusait tárta fel. Ezzel szeretné felnyitni az emberek szemét, mennyi mindent lehet észrevenni akár csak az embert körülölelő környezetben, ha nem csak nézünk, de látunk is.
A fotós és párja egy éve adoptáltak egy kislányt, Izabellát, akinek érkezéséhez hasonlította azt az örömöt, amit az elkészült fotóalbum is okozott neki. Összesen 115 képet készített, amiből most tízet mutatunk meg: a Véletlenek fotóinak köszönhetőn New York megelevenedik azok számára is, akik soha nem jártak a városban.
Az első képet még Új-Zélandon készítette, és ez az egyik kedvence. Egy történetet mesél el, amiben egyszerre jelenik meg egy békés tájkép, mögé bújva látszódik csak a város.
Fotó: Jonathan Higbee
New Yorkban csúcsosodott ki az utcai fotózás iránti vágya. Ezen a képen az látszik, mintha a kisgyerek gondolatai kivetülnének a falra, ami egyúttal összeköti a családjával is.
Fotó: Jonathan Higbee
Mekkora véletlennek kell lennie, hogy épp egy fehér-kék csíkos pólót viselő ember grasszáljon egy fehér-kék csíkos ponyva előtt?
Fotó: Jonathan Higbee
A legtöbb utcai fotón épp az a szép, ami mellett mindenki csak elsétálna. A képen mintha csak a lábban folytatódna a plakáton látható kéz.
Fotó: Jonathan Higbee
Végtelen történetet rejt a város, amit olykor csak képekkel lehet elmesélni. Mint ennek a telefonáló férfinak a története, akit, úgy tűnik, magukkal fognak ragadni a poszteren szereplő óriásemberek.
Fotó: Jonathan Higbee
Családja is motiválta ugyan a fotózásban a művészt, de egy idő után rajongótábora is lett. Olyan közösség alakult ki, ami segít neki az utazásban. Így különböző helyszíneken tud olyanokat fotózni, mint ezt a cirkuszi sátornak tűnő falrészletet.
Fotó: Jonathan Higbee
Idővel egyre nehezebbé vált ugyanis észrevennie ezeket az apró egybecsengéseket, mint ezt az egyébkét intim közelségben készült képet az idős férfiről, akinek ősz haja teljesen egybeolvad a felhővel.
Fotó: Jonathan Higbee
A könyvkészítés minden része egy külön megpróbáltatás volt, de mivel már körülbelül tízéves kora óta ez a leghőbb vágya, a motivációja nem szűnt meg. Ezért tudott olyan összecsengéseket találni, mint a képen látható esernyős nő, aki mintha a graffitiből sugárzó napfénytől védené magát.
Fotó: Jonathan Higbee
Ezen a képen pedig a hosszabb-rövidebb gyalogosátkelő felfestései okozzák azt az optikai csalódást, mintha a férfi egy nagyon hosszú zebrán kelne éppen át.
Fotó: Jonathan Higbee
Mintha csak valamilyen sugárhajtású cipőből lövellne ki a fehér fénysugár, úgy fest a képen látható aszfaltjelölés a cipővel együtt. Ehhez azonban meg kellett találnia a megfelelő szöget, hogy az illúzió érvényesülni tudjon.
Fotó: Jonathan Higbee
OLVASD EL EZT IS!
- optikai illúzió
- vicces képek
Nevetőgörcsöt kapott a férfi, amikor meglátta, ki könyököl a szemközti kocsi ablakában
