5 okos módszer, amivel az ébresztőóra előtt keltek az emberek: hogy nem késtek el mindenhonnan?

Mi az, amit mindenki utál, mégsem tudna funkcionálni nélküle? Hát az ébresztőóra. Az első mechanikus vekkert 1787-ben, majd a szabadon felhúzható verziót 1847-ben találták fel. Az embereknek azonban jóval ezelőtt is volt munkájuk, kötelességeik, találkozóik - de vajon hogyan keltek fel, és értek oda időben, ahova kellett?

Az időmérő technológia hosszú utat tett meg az ókori egyiptomi napórák óta. Bár a modern társadalom követelményei minden bizonnyal merevebbek, a régi korban is megesett, hogy szoros időbeosztást kellett tartani. Ilyenkor pedig nem hagyatkozhattak a kakasok kukorékolására vagy a madarak csiripelésére.

Így keltek fel időre az ébresztőórák előtt

Az ébresztők feltalálása előtt az ébredés módja biológiai jellegű volt. Jóval a mechanikus órák vagy a mesterséges fény megjelenése előtt az emberek harmóniában éltek a nappal és az éjszaka természetes ritmusával. Ezt a természetes alvás-ébrenlét ciklust két biológiai folyamat diktálja: a homeosztázis és a cirkadián ritmus. A homeosztázis szabályozza a szervezet alvás iránti vágyát, amely annál nagyobb, minél tovább vagyunk ébren.

Elalvás után megszűnik, végül pedig jelzi, hogy mikor van itt az ideje felébredni. A cirkadián ritmus eközben az éberséget és az álmosságot szabályozza a nap folyamán, amit a fény és a sötétség is befolyásol. 

De nem ez az egyetlen belső testi folyamat, amely az ébresztőórák előtti ősi ébresztésként szolgált: egyesek például a hólyagjukra támaszkodtak. Stanley Vestal életrajzíró 1984-ben megjelent könyvében így ír az indiánokról: „az indián harcosok a lefekvés előtt megivott víz mennyiségének szabályozásával előre meg tudták határozni a felkelés idejét”. Bár ezek a testi funkciók még mindig léteznek természetes ébresztőként, de a cirkadián ritmust gyakran megzavarja az okoseszközök és a tévék kék fénye. Ezenfelül a 21. századi munkarend szigorúbb annál, mintsem hogy hólyagunkra hagyatkozzunk ébresztőóraként. 

Az ébredés egy másik módszere a vízhez vezethető vissza. Az első kezdetleges ébresztőóra i. e. IV. században volt, amikor Platón, az ókori görög filozófus egy vízzel működő időmérő eszközt készített. Az éjszaka folyamán az egyik vízzel teli medence egy másikba ürült, amikor pedig a víz a kívánt szintre emelkedett, egy másik edénybe szippantották, ami sípoló hangot adott ki.

Egy másik kreatív, ám bonyolult hidraulikus eszköz Yi Xing kínai matematikus és feltalálóhoz köthető. Yi Kr. u. 725-ben készítette el kerekekből, kampókból, csapokból és rudakból álló, bonyolult rendszerét. Az "ébresztőóra" 24 óránként egy teljes fordulatot tett meg, és különböző időpontokban különböző hangokat adott ki. Bár a 17. és 18. század folyamán sokat pontosítottak ezeken a készülékeken, az átlagember számára elérhetetlenek maradtak. A brit ipari forradalom idején a mezőgazdasági munkák egy részét felváltotta a gyári munka - az ébresztőóra akkor vált igazi létszükségletté. A városiasodás következtében egyre kevesebb lett a kakas, a munkások így a gyárak sípolására, vagy úgynevezett "kopogtatók" ébresztésére keltek.

A kopogtatók általában botokat és rudakat vittek magukkal, hogy bekopogtassanak az ablakon, és felébresszék az alvó munkásokat. A kopogtatók éjszakai baglyok voltak, délután négykor keltek, amikor pedig a dolgozók munkába indultak, lefeküdtek. Bár a mechanikus ébresztőórák megjelenésével egyre kevesebb kopogtató lett, azonban Anglia egyes részein egészen a hetvenes évekig voltak, akik dörömböléssel ébresztették a város lakóit.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• történelmi érdekesség
• ébresztés
• időbeosztás
• óra
• találmány
• ébredés
• alvás
• Terasz