4 gép, közel 900 halott

Egyelőre nem tisztázott, hogy miért zuhant le a Rio de Janeiróból Párizsba tartó Airbus A330-as repülőgép. Tény azonban, hogy a légi szerencsétlenségek túlnyomórészt nem műszaki problémára, hanem emberi hibára vagy nem ritkán alaposan kitervelt merényletekre vezethetőek vissza.

Az is köztudott, hogy nagyobb az esély arra, hogy valakit a szárazföldön ér baleset, mint a levegőben - talán többek között éppen ezért váltanak ki a szerencsétlenül járt repülőgépekről szóló hírek akkora döbbenetet, és emlékszik rájuk a világ a mai napig.

A lockerbie-i katasztrófa

1988. december 21-én az amerikai légitársaság, a PanAm tragikus véget ért gépe PA103A számú járatként indult a frankfurti nemzetközi repülőtérről. Frankfurt és London között egy Boeing 727-es típusú gép szállította az utasokat, közülük 47-en átszálltak egy Boeing 747-esre, mely 17 óra 25 perckor PA103-as járatként indult tovább New Yorkba.
19 órakor egy skót légi irányító még látta a gépet a radaron, majd a 747-es a következő percben apró darabjaira hullott a skóciai Lockerbie városa felett. A gépen tartózkodó 243 utasból - közöttük egy négytagú váci családdal - és a 16 fős személyzetből senki sem élte túl a katasztrófát, melyben 11 lockerbie-i lakos is életét vesztette, amikor a repülőgép egyik üzemanyaggal teli szárnya a városka egyik házába csapódott, majd felrobbant.

A katasztrófa okának kiderítésére hosszú nyomozás kezdődött, melynek során kiderült: egy, a gép rakterében elhelyezett plasztikbomba okozta a balesetet. Az azt tartalmazó bőröndöt még Máltán adták fel Frankfurtba - a légitársaság azonban nem ellenőrizte, hogy a csomaghoz utas is tartozik-e. Frankfurtból a PA103A járat szállította tovább Londonba, ahol a járatközi csomagkezelő rendszer segítségével juthatott fel a PA103-as járatra.

A merényletet több csoport magára vállalta. A szálak azonban két líbiai férfihoz, Abdelbaszet Ali Mohamed Al Megrahihoz és Lamin Kalifa Fimah-hoz vezettek. Előbbi hírszerző tiszt és a Libyan Arab Airlines - LAA - légitársaság biztonsági tisztje, utóbbi pedig a máltai Luqa repülőtér helyi LAA-alkalmazottja volt. 2001. január 31-én a bíróság Al Megrahit bűnösnek találta, és 27 évnyi fegyházra ítélte, Fimah-t pedig felmentette. Al Megrahi jelenleg a büntetését tölti, és továbbra is ártatlannak vallja magát.

Tenerife - ütközés a kifutópályán

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerifén, a Los Rodeos repülőtéren két Boeing 747-es típusú utasszállító - a holland KLM és az amerikai PanAm egy-egy gépe - még a felszállás előtt összeütközött és felrobbant. A KLM-gép fedélzetén tartózkodó 234 utas és a 14 fős személyzet életét vesztette. A PanAm gépét 64 utasnak, négy utaskísérőnek és a három pilótának sikerült elhagynia a robbanás előtt, 316 utas és a személyzet további kilenc tagja viszont már nem tudott kimenekülni. A túlélők közül később még tízen életüket vesztették sérüléseik következtében.

A katasztrófa előzményeihez tartozik, hogy néhány órával a baleset előtt a Las Palmas-i repülőtér indulási csarnokában bomba robbant, minek következtében nyolc ember súlyosan megsérült. Nem sokkal később egy ismeretlen telefonáló közölte, hogy a reptér területén egy másik bombát is elhelyeztek.

Ezért a hatóságok bezárták a repteret, az érkező gépeket, így a KLM és a PanAm két Boeing 747-esét is a Los Rodeos-ra irányították.

Mivel Las Palmas-ban végül nem találtak bombát, megnyitották a repteret. Így a többórás kényszerpihenő után a KLM és a PanAm gépe is folytathatta útját. Először az előbbi, majd hamarosan az utóbbi is megkapta a gurulási engedélyt.

Ekkorra mindkét gép személyzete fáradt volt. Dolgukat tovább nehezítette a hatalmas köd, valamint az, hogy csak egy kisméretű térképet kaptak a számukra ismeretlen reptérről. A fentieken túl az irányítótorony túlterheltsége is hozzájárult ahhoz, hogy a KLM gépe, melynek a kapitánya éppen gázt adott a felszálláshoz, a PanAm gépe mögé kerülhetett. Valamelyest ugyan átemelkedett fölötte, a főfutói és a hajtóművei azonban elakadtak, így a holland 747-es visszazuhant a pályára, ahol azonnal felrobbant. A tűz pillanatokon belül továbbterjedt, ami az amerikai 747-es kigyulladásához, majd felrobbanásához vezetett.

Emberhúst ettek, hogy életben maradjanak

1972. október 13-án, pénteken a Montevideóból Santiagóba tartó Fokker típusú repülőgép a fedélzetén 45 emberrel - egy uruguay-i rögbicsapattal és szurkolóikkal - lezuhant az Andok hegyei között. Az utasok közül néhányan azonnal szörnyethaltak, többségük azonban túlélte a becsapódást. Helyzetüket szinte reménytelenné tette, hogy a zuhanás következtében a repülőgép rádiója is megsérült. Mivel nem tudtak életjelet adni magukról, kénytelenek voltak hosszabb távra berendezkedni.

Élelemként csak némi csokoládé, lekvár és fogpaszta állt a rendelkezésükre, és a nemritkán -30°C-os hideg is igénybe vette a szervezetüket. Az élelmiszerkészlet pedig rohamosan fogyott - és egyre többen haltak meg. A még életben lévők arra kényszerültek, hogy halott társaik húsával táplálkozzanak. Más eszközük nem lévén, rúzzsal és körömlakkal festettek SOS-jelzést a roncs tetejére, az azonban - mint utóbb kiderült - már néhány száz méteres magasságból is alig látszott. Így az eltűnt utasok keresésére indult gépek személyzete sem vette észre.
Az egyre fogyatkozó csapat tagjai tíz hét elteltével már biztosak voltak benne, hogy lemondtak róluk. Ekkor ketten úgy döntöttek, útnak indulnak: legyengült fizikumuk ellenére sikeresen átvágtak a hegyeken, és elérve az első lakott települést, hetven nappal azután, hogy a gép az Andokba zuhant, életjelet adhattak magukról. A gépen utazó 45 emberből 16-an élték túl a katasztrófát.

A balesetet vizsgáló nyomozás kiderítette, a katasztrófát emberi tévedés okozta: a pilóta már akkor megkezdte az ereszkedést Santiago felé, amikor a gép még az Andok fölött járt. Az esetről nagysikerű könyv, majd 1993-ban film is készült, Életben maradtak címmel.

• halál
• baleset
• történelem
• katasztrófa
• Terasz