Világított a gyári munkások csontja a betegségtől: így is muszáj volt dolgozniuk

Az ipari forradalom a 20. század beköszöntével nemcsak jó dolgokat hozott az emberek életébe. Sokaknak olyan munkakört kellett betölteniük, ahol mérgezésnek voltak kitéve, miközben nem is tudtak róla. Ha meg tudták is, védőöltözet hiányában dolgoztak.

Ilyen volt a gyufagyári munkások helyzete is, akiknek érintkezés útján, a bőrükön keresztül egy igen veszélyes anyag szivárgott be a szervezetükbe, pedig a fehérfoszfor mérgező hatásai akkor már ismeretesek voltak. A mérgezésnek szemmel látható, borzalmas következményei lettek.

Foszforeszkáló állkapocs

A gyufagyári dolgozók munkát kaptak az ipari forradalomnak köszönhetően, és így nagy nehezen el tudták tartani családjukat, mégis ebben volt az ő tragédiájuk. Munkájuk során ugyanis egy olyan veszélyes anyaggal kellett dolgozniuk, mely elképesztően súlyos következményekkel járt az egészségükre nézve. A gyufát akkoriban még nem vörös-, hanem fehérfoszforral készítették, mely már nagyon pici dózisban - fél gramm - is halálos lehet, amennyiben szájon át jut be a szervezetbe.

Mivel a gyári munkások szervezetébe ennél kisebb adagokban, fokozatosan, a bőrön át felszívódva jutott be, nem okozott azonnali halált. Ehelyett a foszfornekrózis, azaz foszforállkapocs elborzasztó tünetei jelentkeztek, melyek lassú lefolyás után vetettek véget a betegek életének, sokszor több évi szenvedés után.

- A betegség fogfájással és ínygyulladással indult, majd a felgyűlt méreg miatt folyamatos gennyezés kíséretében lassan elhaltak a száj és az állkapocs körüli szövetek. Tályogok alakultak ki az arcon, akár egész nagy lyukak, melyeken be lehetett látni a beteg szájüregébe. A látvány még ijesztőbb lehetett attól, hogy előrehaladott állapotban az érintett csontok halványan derengtek, foszforeszkáltak - írja az Index.

A foszforállkapocs áldozatainak arca annyira eltorzult a tátongó lyukaktól, hogy már nem is hasonlítottak emberi lényekre. Miután a nekrózis elérte a csontvelőt, már nem volt mit tenni: akkora nyílt sebek lettek az arcukon, hogy állkapcsukat fel kellett kötni, nehogy leszakadjon, de volt, hogy műtéti úton inkább eltávolították azt. Gyakran az arc és áll lyukain át látszódtak a légzőszervek is. A betegek állkapcsa, ínye és fogai teljesen hiányoztak, mire a kór már végstádiumba ért.

Ennek ellenére, amíg képesek voltak rá, a munkásoknak dolgozniuk kellett, hiszen másképp nem lett volna pénzük kenyérre sem. Elképesztő kínoknak tették ki magukat ezek az emberek, még itthon, a magyar, temesvári gyufagyárban is. Hiába tudtak a gyárak a fehérfoszfor súlyosan mérgező hatásáról, legalább ötven éven keresztül nem tiltották be használatát, ezzel megkeserítve rengeteg ember életét.

Coverfotó: Phossyjaw

• betegség
• történelem
• sugárzás
• csont
• furcsa
• Terasz