Más lehet az élet alapfeltétele, mint amit a kutatók hittek - Eddig nem ezt keresték a világűrben

Az ember már általános iskolában megtanulja, hogy a Föld az élet bölcsője, számunkra a világegyetem csodálatos főszereplője. Elvégre megfelelő távolságra van a Naptól ahhoz, hogy élhető környezetet biztosítson, na és persze elegendő folyékony vizet ad az élőlényeknek. 

Kutatók szerint azonban érdemes újragondolni az eddig helyesnek tartott alapfeltevéseket a földi életről, mert meglehet, mégsem annyira egyedi, és a fenti életfeltételek a Naprendszer más részein is érvényesülhetnek, ráadásul kedvezőbben. A Chicagói Egyetem munkatársai legfrissebb tanulmányukban részletesebben kifejtik, hogy miért.

Élet a Földön kívül

Az IFLscience írt első körben arról, hogy dr. Stephanie Olson csapata a NASA egyik szoftverével modellezte az exobolygókon feltételezett körülményeket, amikor is mindenekelőtt az óceánokat, és a folyékony halmazállapotú vizeket vizsgálták, hiszen földi körülmények között ez az élet kialakulásának és fennmaradásának legfontosabb kritériuma.

A kutatók szerint a lényeg a feláramlásban rejlik, ami a mélyben fekvő tápanyagokat a felszínre emeli. Ezért úgy vélik, ha más élhető exobolygókat keresnek, azokat a feltételeket kell kutatniuk, melyek kedveznek az óceánok feláramlásának. 

Számításaik alapján ezek a feltételek fontosabbak, mint mondjuk a kontinensek jelenléte vagy a sűrűbb légkör. Eszerint elméletben létezhetnek olyan bolygók, ahol az életfeltételek kedvezőbbek a földi viszonyoknál. Bár közvetlen bizonyítékok egyelőre nincsenek, de az biztos, hogy a kutatás támpontul szolgál a kutatóknak azzal kapcsolatban, hogy a jövőben milyen exobolygókat érdemes keresniük.

Élet fejlődik a legközelebbi exobolygón?

A Proxima-b a Földhöz legközelebb eső exobolygó körülbelül 4,2 fényév távolságra. Csillaga közelsége miatt azonban számítások alapján kétszázötvenszer több sugárzás éri, mint a Földet. A Cornell Egyetem szakértői most azt vizsgálták, hogy miként maradhat fenn ilyen körülmények között is az élet.

A Phys.org-on megjelent kutatásban Lisa Kaltenegger és Jack O’Malley-James arról beszéltek, hogy a Föld a legkiválóbb bizonyítéka annak, hogy organizmusok még az extrém sugárzásban megjelenhetnek.

Annál is inkább, hiszen amikor a bolygón kifejlődtek az első létformák, a sugárzás szintje még sokkal magasabb volt annál, mint amekkora manapság éri a Proxima-b-t. Bár a Föld ekkor emberi szemmel nézve lakhatatlan vidéknek tűnt, az élet mégis utat tört magának.

A kutatók ezért azt gondolják, hogy a legközelebbi exobolygókon, a Proxima-b-n, a TRAPPIST-1e-n, a Ross-128b-n és az LHS-1140b-n alighanem mostanában indult fejlődésnek az élet.  Bár az nem tudható, hogy az objektumok felszínén milyen körülmények uralkodnak, mindenesetre a magas energiájú kitörések veszélyt jelentenek a legtöbb létformára, illetve a légkörre.

Kaltenegger és O’Malley-James különböző modelleket vizsgáltak, és arra jutottak, hogy egy vékony légkör mellett, ahol az ózon nem nyújt védelmet, nagy mennyiségű UV-sugárzás éri a felszínt. Ezután pedig a földi körülményeket vizsgálták 4 milliárd évvel kezdődően egészen mostanáig.

Eredményeik alapján az elemzett exobolygók az ősi Földhöz képest jóval kevesebb sugárzást kapnak. - Ha abból indulunk ki, hogy a korai Földön is volt élet, akkor mostanra bebizonyítottuk, hogy az UV-sugárzás nem lehetetleníti el a lakhatóságot az exobolygók esetében - vélekednek a szakértők.

Képeken a marsi napfelkelte és naplemente

Az InSight körülbelül 13 óra különbséggel készítette a képeket a robotkarján található kamerával április 24-én és 25-én. Mivel a Nap sokkal messzebb van a Marstól, mint a Földtől, az emberek számára szokatlanul kicsinek tűnik a felvételeken.

• élet a földön kívül
• exobolygó
• exobolygók
• naprendszer
• kutatások
• Terasz