Paradicsomleves-torta és répapuding - 7 bizarr desszert a történelemből

Elképesztő, miket evett a történelem embere, ha valami édesre vágyott.

Bizarr desszertek a történelemből

Ahogy a különböző divatirányzatok, úgy a gasztronómia és a kulináris ízlés is sokat változott a történelem során. Az új alapanyagok, a változó elkészítési módok és a kifinomultabb receptek hatására egyre sokszínűbb lett az ember étkezése.

A desszertek népszerűsége különösen nagyot nőtt az idő előrehaladtával. A főétkezés utáni nasizás a 17. századi Európában terjedt el, és ekkor vált a vacsora utolsó fogásává. Ezután nem sokkal elkezdtek megjelenni az első desszertreceptek és szakácskönyvek.

Bizarr desszertek a történelemből

A cukor árának csökkenése szintén hozzájárult ahhoz, hogy a desszertek széles körben elérhetővé váljanak. Európában megjelent a csokoládé, a kávé és a tea, majd megnőtt a kereslet az édességek iránt is. Míg kezdetben a cukrot csak tartósítószerként vagy a sós ételek édesítésére használták, idővel minden sütemény, pite alapösszetevőjévé vált. Na persze ezek a sütik ekkor még köszönőviszonyban sem voltak a ma ismertekkel. A recepteket az évek során a modern ember ízléséhez igazították.

A húsos pite az európai középkorból származik, és hagyományosan darált birkahúsból készül. A fűszerek és a természetes gyümölcscukrok segítettek tartósítani az ételt, valamint elnyomni a romlás szélén álló hús ízét. A húsos pite még mindig népszerű karácsonyi desszertnek számít Nagy-Britanniában.
A répatorta őse a répapuding volt. Egy 1591-es szakácskönyv szerint a sárgarépapuding egy sós puding, amely apróra vágott májból, zsemlemorzsából, fűszerekből, datolyából és cukorból készül, amit aztán egy üreges sárgarépába töltenek. A 18. századra a sárgarépapuding a sütőtökös pitéhez hasonló, tésztahéjban sütött édes desszert lett.
A paradicsomleves-torta receptje 1922-ből származik, és bizonyos beszámolók szerint a desszert az ír bevándorlók körében volt népszerű New Englandben. A paradicsomleves-konzervből egy nedves, narancsvörös süteményt kapunk, amely a fahéjnak, szegfűszegnek és szerecsendiónak köszönhetően egyáltalán nem paradicsomízű. Ez a szokatlan torta az 1930-as és 1940-es években volt népszerű, amikor a gazdasági válság és a háborús hiányok miatt kulináris kreativitásra volt szükség.
A Shoofly pite egy melaszalapú desszert, ami talán onnan is kapta a nevét, hogy édes-ragacsos felülete vonzza a legyeket. Receptje egészen 1876-ra nyúlik vissza, amikor a függetlenségi nyilatkozat aláírásának 100. évfordulója alkalmából ilyet szolgáltak fel Philadelphiában. Ez az édes és omlós pite még mindig népszerű a pennsylvaniai és ohiói amish és mennonita közösségek körében.
Fotó: The Washington Post
A gyümölcskenyér az ókori rómaiakhoz nyúlik vissza, akik árpából, aszalt gyümölcsökből, mézből és borból készítették, hogy ellássák a katonákat a csaták alatt. Később az Egyesült Államokban is népszerű lett, és bár a recept azóta sokat változott, ma is sokak kedvence az ünnepi összejöveteleken.
A "jumbals" egy vajassütifajta, ami a ma ismertek elődjének is tekithető. A vajból, cukorból, tojásból és lisztből készült kekszeket rózsavízzel vagy fűszerekkel ízesítették. A történészek szerint a recept a Közel-Keletről származik, és a spanyolországi és portugáliai muszlimok hozhatták be Európába.
Az ecetes pite a 19. századból származik, ami a gazdasági világválság korszakában népszerű desszert volt. A savanyú pitét - anyagi megfontolásból - citrus helyett almaecettel ízesítették.

Az ókori rómaiak imádták a fröccsöt, de nagyon máshogy itták - A sajttortára sem ismernél rá

A következő ételek és italok valahogy mind átértelmeződtek az évszázadok során.

Elolvasom

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Pinterest)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük