A szocialista magyar elitet öltöztette, átírta a divat fogalmát - Rotschild Klára élete mégsem volt mindig mesébe illő

Vannak olyan meghatározó alakjai a történelemnek, ezen belül is a divatiparnak, akik egész más mederbe terelték az emberek öltözködési szokásait. Magyar viszonylatban az egyik legismertebb ilyen tervező Rotschild Klára volt, aki látszólag fényűző életet élt, mégsem minden csak a csillogásról szólt körülötte.

A tervezőnő igazi szabócsaládba született 1903-ban: apja és anyja is szabómesterként dolgoztak, egy jól menő, gazdag nőket megcélzó ruhaszalonjuk is volt Budapest belvárosában. Testvéreivel együtt Klára is csak úgy szívta magába a mesterséget, és egyre többet segítettek a lányok a családi üzlet körül.

Botrány segítette saját üzletet nyitni

Párizsban is gyakran megfordult édesapjával, hiszen akkor a francia főváros jelentette a divat központját, minden tervező ezekből az utazásokból merített ihletet, hogy aztán hazavigyék őket a jómódú társadalmi rétegek számára. Klára az ilyen alkalmakon rengeteg tudást és tapasztalatot szerzett, amit a későbbi munkássága során is kamatoztatott. Szülei válása után anyja a középosztály számára nyitott női ruhaszalont, ahol ő is besegített. Az üzlet egyik vendége, Somogyi Pál Károly viszont örökre megpecsételte a sorsát. A nő felkereste a hírhedt aranyifjút a lakásán egy adósság rendezése miatt, ám a férfi fizetés helyett kiabálni kezdett vele, otromba dolgokat vágott a fejéhez, és testileg is bántalmazta. A fiatal Rotschild ezt a traumát nehezen tudta feldolgozni, és öngyilkosságot kísérelt meg.

Szerencsére nem történt tragédia, de így is hetekig szakember kezelte a lelki teher miatt. Végül sikerült talpra állnia, és kártérítési pert követelt bántalmazója ellen. Mivel mindkét fél ismert volt a pesti elit körökben, a sajtó is tudósította az eseményeket, ami még jobban növelte Rotschild Klára népszerűségét. A pert végül megnyerte, az összeget pedig saját üzlet nyitásába fektette: Deák Ferenc téri szalonja még apja exkluzív divatházától is elcsábította a vendégeket.

A sikerhez nemcsak elképesztő, divat iránti szenvedélye és újító látásmódja, hanem kiváló kapcsolati hálója is hozzásegítette. Mindig tudta, mikor kivel kell jóban lenni ahhoz, hogy felfelé íveljen az üzlet népszerűsége. Ilyen volt például a bolt arca, gróf Edelsheim-Gyulai Lipótné is, aki a társadalmi elit középpontja volt, jómódú ismerősei pedig egymásnak adták a kilincset a szalonban. Nemcsak gazdag, hanem arisztokrata vendégkörrel is büszkélkedett: 1937-ben, amikor az olasz király Magyarországra látogatott, szinte minden nemes hölgy tőle rendelte a báli ruháját. 

Kapcsolatai segítségével élte túl a háborút

Mivel Rotschild Klára zsidó családból származott, a II. világháború kitörése és az azt átszövő események őt is érintették - ám nem úgy, ahogy a legtöbb hozzá hasonló embert. Férjét, testvéreit és édesapját is deportálták, ám a tervezőnő még az elhurcolás elől is megmenekült. Ezt szintén gondosan kiépített kapcsolati hálójának köszönhette. Jó viszonyt ápolt Raoul Wallenberg svéd diplomatával, aki segített neki menlevelet szerezni, és végül a családja is túlélte a holokausztot. Egészen elképesztő módon még az üzlete is nyitva maradhatott, így a legnehezebb időszakokban is szép ruhába bújhattak a pesti, gazdag nők.

A háború utáni években végigsöprő államosítási hullám őt sem kímélte, az átmeneti időszakban biztosítási ügynökként dolgozott, de két év után az ismeretségi körének köszönhetően visszakapta üzletét. Befolyásának hála boltja első számú állami haute couture szalonná lépett elő, 1956-ban pedig nemcsak az akkor induló Ez a Divat nevű lapban mutathatta be ruháit, hanem a Különlegességi Női Ruhaszalon művészeti vezetőjének is kinevezték. Rangos politikusok feleségei, a kor ismert színésznői mind nála varratták ruháikat, de Nyugatról is egyre többen megkeresték, ami nagy szó volt ebben az időszakban.

Miért számított ennyire különlegesnek a munkássága?

Az élettörténetéből jól látható, hogy személyiségének hála, milyen befolyásos pozíciót vívott ki magának: mindig úgy forgatta a lapokat, hogy a neves politikusok védelme alá kerüljön. A párizsi útjaira is állami pénzből ment, sokan meg is vádolták, hogy semmi eredetiség nincs a munkájában, csak a francia tervezők munkáját másolja. Ezért rá is ragasztották a "keleti blokk Coco Chanelje" nevet. 

A  nagy, állami ruhagyárak világában még szembetűnőbb, mennyire kivételezett helyzetben volt : az átlagemberek szinte csak rossz minőségű konfekcióruhákhoz juthattak hozzá, ezzel szemben ő az elitnek egyedi darabokat készíthetett. Nem véletlen, hogy a Rotschild-divatbirodalomnak a Kádár-rendszer szocialista tervgazdálkodásában sem akadt versenytársa.

A '70-es években még aktívan dolgozott, de az üzleti sikerek ellenére egyre több problémával nézett szembe: labilis személyiség volt, ráadásul egy sikertelen fogbeültetés miatt iszonyú fájdalmak gyötörték, amikkel nem tudott megbirkózni. 1976-ban öngyilkosságot követett el, lakásának hetedik emeletéről vetette magát a halálba. A mai napig megoszlanak a vélemények munkásságáról és politikai kapcsolatrendszeréről, de vitathatatlan, hogy a magyar divat egyik legnagyobb hatású tervezője volt, akinek nevét máig ismerik.

Szocialista divatbemutatók a magyar ruhagyárak fénykorában: a munkáslányok helyét vették át a manökenek

A ’60-as és ’70-es években fénykorukat élték a magyar ruhagyárak, akik a kor híres manökenjein is bemutatták legújabb darabjaikat.

(Borítókép forrása: Újságmúzeum / Facebook)

• szépség
• divat
• szocializmus
• divattervező
• magyarország
• Szépség és divat