Miért nem veszik le soha többé esküvő után a lábujjgyűrűt az indiai nők? Nem csak a házasság szimbólumaként hordják

Az indiai kultúrában a lábujjon viselt gyűrű többet jelent egyszerű kiegészítőnél. A legtöbb nő egész életében büszkén viseli az ékszert.

A lábujjgyűrűt a hindu vallás szerint csak a férjezett asszonyok hordhatják, ám az mégsem csak a kapcsolati helyzetüket mutatja meg, úgy gondolják, hogy az egészségükre is jó hatással van.

A hagyomány és a vallás határozza meg a viselését

A lábujjgyűrű, azaz bichiya Indiában egyértelműen jelzi, hogy az adott nő férjnél van. Az asszonyok házasságkötésük után nem is nagyon veszik le az ékszert, legalább olyan nagy becsben tartják, mint a kezük ujjára húzott gyűrűt. A lábujjon viselt kiegészítők általában ezüstből készülnek, és párban hordják őket a második lábujjaikon. Hagyományosan kifejezetten díszesek, bár napjainkban a modernebb, letisztultabb változatok is egyre nagyobb teret hódítanak.

Az is előfordul, hogy mindkét lábon 4-4 ujjon jelenik meg az ékszer, ilyenkor a kisujj marad ki. A bichiya azért nem készülhet aranyból, mert azt a nemesfémet nagyon nagyra becsülik, az istenek fémének, illetve Laksmi, a gazdagság istennője szimbólumának tartják, így aztán a derék alatti viselését nem tekintik helyénvalónak.

Korábban a tradíciók szerint egyébként a nagylábujjakon hordták a gyűrűt, ami a nő feleség és testvér státuszát is jelezte egyben. Amennyiben az asszony férje vagy testvére elhuny, a nő az egyik lábáról leveszi a gyűrűt, de a másikon fennhagyja, ami azt is jelzi, hogy van még, aki megvédje őt, és a gondját viselje. A hindu vallás előírásainak értelmében a második lábujjon csak a férjezett nők viselhetik a gyűrűt, a hajadonok olykor a harmadik ujjukra húzzák.

A termékenység miatt is hordják

Az ájurvéda, India hagyományos, természetes orvostudományi rendszere szerint a lábujjgyűrű jó hatással lehet a szexualitásra és a termékenységre is, mindkettő fontos szerepet játszik a házasságban.

A magyarázat az, hogy úgy tartják, a második ujj az idegek révén direkt összeköttetésben áll a méhhel, így az ujjra gyakorolt nyomás hozzájárul a szerv egészségének megőrzéséhez, valamint a menstruációs ciklus beállításához. Mindemellett az ezüstről úgy gondolják, hogy a rossz energiákat távol tartja, a pozitívakat pedig bevonzza.

A férjezett hindu nők megkülönböztetésére szolgáló jel a bindu is, azaz a homlokukon viselt pirosas színű pötty. A hagyományos esküvőn a hajválasztékba festett piros vonal kerül, ez a szindur, amit először ünnepélyes keretek között a férj ken fel, később az asszony mindennap maga gondoskodik róla.

A hosszú hajú nők faluja

Huangluo lányai és asszonyai híresek hosszú és fényes, gyakran földig érő hajzuhatagjaikról, aminek az egész világ csodájára jár. Életükben csak egyszer vágják le tincseiket.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• india
• gyűrű
• lábujj
• hagyomány
• házasság
• termékenység
• kultúra
• Szépség és divat