Helena Rubinstein szegény lányból lett a 20. század egyik leggazdagabb üzletasszonya: keményen megdolgozott sikereiért

Helena Rubinstein a 20. század egyik leginspirálóbb asszonya: egy férfiak uralta világban lett önerőből elképesztően sikeres és gazdag.

Keményen megküzdött azért, hogy betörjön a kozmetikai iparba, és rendíthetetlenül dolgozott, hogy nevet és ismertséget szerezzen saját márkájának.

Szegény lányból sikeres üzletasszony

A Jean Cocteau által a Szépség Császárnőjének becézett hölgy 1872-ben született Chaja Rubinstein néven Krakkóban, Augusta és Horace Rubinstein gyermekeként. A nyolc lánytestvér közül ő volt a legidősebb. Szülei később férjhez akarták adni, ám Helena elmenekült az elrendezett házasság előtt. 1896-ban szinte pénz nélkül, minimális angoltudással és csupán néhány doboz krémmel a bőröndjében indult útnak Ausztráliába nagybátyjához. A hajón döntött úgy, hogy Helenára változtatja nevét Szép Heléna után, már így íratta fel magát az utaslistára.

Az akkor 24 éves lány gyönyörű porcelánbőrével felkeltette az ausztrál nők figyelmét, és kivívta elismerésüket. Innen jött az ötlet, hogy akár árulhatná is krémjeit, melyek fő alapanyagai a gyógynövények és a lanolin voltak, utóbbi kellemetlen szagát levendulával, fenyővel, illetve tavirózsával semlegesítette. A Valaze nevet viselő hidratálótermék hatalmas sikert aratott a száraz, megviselt bőrű hölgyek körében, és egyre több fogyott belőle.

Később egy teakereskedés vezetőjétől, J. T. Thompsontól kapott 100 fontot, egy művész megtervezte számára a logót, így 1902-ben megnyithatta első saját üzletét Melbourne-ben. A vevők itt nem csupán a krémeket szerezhették be, de bőrápolási tanácsokat is kaptak, és segítséget abban, hogy melyik termék a legmegfelelőbb számukra.

Hatalmas kozmetikai birodalmat épített

Vállalkozása hamar sikeres és jövedelmező lett, ezért két további üzletet nyitott, majd visszatért Európába, és még jobban beleásta magát a szépségápolás tudományába, művészetébe. Üzletei vezetésében testvérei segítettek neki. 1908-ban megnyitotta londoni szalonját, és ugyanebben az évben ment hozzá az újságíró Edward William Titushoz, akivel két fiuk született.

1912-ben Helena Párizst is bevette, itt, illetve Németországban is szalont nyitott. Az első világháború kitörésekor pedig Amerikába költözött családjával, ahol szintén létrehozta saját üzletét. A Fifth Avenue-n található spában volt többek között egy étterem is. Zseniálisan használta ki az ottani piacot, tudta, milyen a hatékony marketing, és kemény harcot vívott az olyan versenytársakkal, mint Elizabeth Arden. 1928-ban végül 7,3 millió dollárért eladta cégét a Lehman testvéreknek, majd egy évvel később alig egymillió dollárért vásárolta vissza a gazdasági válság miatt. Ez a döntése akkoriban Amerika egyik leggazdagabb nőjévé tette őt.

Sikerét nemcsak elhivatottságának, szenvedélyének és kitartó munkájának köszönheti, hanem annak is, hogy folyton tanult, és a legjobb emberekkel dolgozott. Orvosokkal, bőrgyógyászokkal, kozmetikai sebészekkel vette körbe magát, akik segítettek fejleszteni termékeit és a saját tudását is. 1910-ben kidolgozta a bőrtípus szerinti osztályozást, szigorú tudományos vizsgálatoknak vetette alá termékeit, 1939-ben pedig megalkotta az első vízálló szempillaspirált, amelyet egy vízibalett-előadáson mutatott be a nagyközönségnek. Az ’50-es években pedig piacra dobta férfiak számára készült termékcsaládját.

Rájött, hogy a nők a legszívesebben elegáns környezetben szépülnek, ezért szalonjait a luxus jellemezte. A párizsi üzletet például egy divattervezővel, Paul Poiret-vel dekoráltatta ki. Helena Rubinstein egyébként nagy műgyűjtő és művészetpártoló volt, egyes üzleteit olyan hírességek szobrai díszítették, mint Brancusi vagy Modigliani. 1953-ban pedig létrehozta a Helena Rubinstein Foundationt, amely orvosi kutatásokkal, egészségüggyel és rehabilitációval foglalkozó szervezeteket támogatott. Annak ellenére, hogy a világ egyik leggazdagabb emberévé vált, egyáltalán nem szórta a pénzt. Nem rajongott a méregdrága ruhákért, állítólag sokkal szívesebben vásárolt turkálókban, mint luxusüzletekben, sőt ebédet is előre csomagolt magának otthon.

1938-ban elvált férjétől, és hozzáment a nála 23 évvel fiatalabb Archil Gourielli-Chkoniához, aki 1955-ben hunyt el. Helena tíz évvel később, 1965-ben, 92 évesen követte őt. Élete utolsó éveiben sem pihent, betegágyából is keményen dolgozott, egy évvel halála előtt pedig kiadta önéletrajzi könyvét My Life for Beauty címmel. Saját cége 1988 óta a L’Oréal csoport tagja.

Elizabeth Arden lebilincselő története

Helena Rubinstein nagy riválisa, Elizabeth Arden volt a 20. század másik elképesztően gazdag és sikeres asszonya. Önerőből küzdötte fel magát az 1900-as évek legsikeresebb, leggazdagabb asszonyai közé, nevét pedig a mai napig ismeri a világ. A kozmetikai ipar úttörőjének története nemcsak lebilincselő, de rendkívül inspiráló is.

(Képek: Getty Images.)

• inspiráló nők
• helena rubinstein
• sikeres nők
• karrier
• szépségápolás
• Szépség és divat