Nemcsak a középkorban, hanem még a 20. század elején is fel-felbukkantak olyan cipők, amik szokatlan kinézetük mellett még kényelmetlenek is voltak - ma már jóformán csak múzeumokban lehet rájuk csodálkozni.
Bármennyire is tűnnek a modern korból visszatekintve különösnek a régmúlt idők divathullámai, akkoriban jó okuk volt arra az embereknek, hogy éppen ezeket a lábbeliket hordják.
Furcsa történelmi cipők
A történelem legfurcsább cipői között rá lehet csodálkozni a középkori csőrös cipőkre, amik státuszszimbólummal bírtak, a különleges indiai padukára, az akár 54 centiméteres chopine magas talpúra és még sok más, szokatlan cipellőre. Ki tudja, talán egyszer még vissza fognak térni ezek a darabok a divatba, és elindulnak ismét hódító útjukon, de míg ez be nem következik, érdemes rájuk vetni egy pillantást.

A csőrös cipők trendje Lengyelországból terjedt el 1340-ben, és sokáig tarolt a középkorban, egészen 1475-ig nagyon népszerű darabnak számított. A hosszított orrú cipőben nagyon nehéz volt járni, így minél hosszabb volt az eleje, annál magasabb rangú illető viselhette, hiszen neki nem volt szüksége arra, hogy valahova sietve menjen.
Fotó: Heritage Images / Getty Images Hungary

A csőrös cipőknek egy másik változata az volt, amit a lovagok viseltek. Ebben a páncélozott lábbeliben el sem tudjuk képzelni, hogyan tudtak megmozdulni a viselői, mégis így kellett helytállniuk a csatatéren a harcosoknak. Szerencsére a 15. szárad végére már kikopott a divatból.

A 15. század végétől a 17. század elejéig volt divatos a chopine a felsőbb osztálybeli európai nők körében. Különösen Velencében örvendtek népszerűségnek. A cipők olyan magasak voltak, hogy akár 54 centiméteres is lehetett a talpuk. A chopine-t teljesen elrejtette a szoknya, és minél magasabb volt a lábbeli, annál több ruha kellett hozzá, így vált státuszszimbólummá.

Indiában az 1700-as években volt szokás úgynevezett padukát hordani. Ez papucs hasonlóképpen működött, mint a modern flip-flop, csak a lábujjak között egy úgynevezett "ujjgomb" feszült, mely a lábbelit megtartotta. Általában ezüstből, fából, vasból vagy elefántcsontból készültek attól függően, milyen státuszú illető viselte.
Fotó: AnnaMariaThor / Getty Images Hungary

Az Okobo divatja Japánban ütötte fel a fejét a 18. században, ilyeneket viseltek a maikok, a gésatanítványok. Így védték meg a drága kimonó ruháikat attól, hogy belelógjanak a sárba. A talpuk magassága általában 14 centiméteres, fából van, és üreges belül. A mai napig hordják tradicionális eseményeken, pedig nagyon nehéz járni bennük.

Nyírfakéreg cipő, a 20. század elejéről származik. A nők hordták szövet lábtekercsekkel, Norvégiában, Svédországban és még Oroszországban terjedt el a viseletük. Védőcipőként is használták, így óvták a drágább bőrcipőket az esőtől, sártól és hótól, az élettartamuk általában egy hét volt.

Az 1925-30-as évekből származó férfi-magassarkú sem számított túl kényelmes viseletnek a korban, tekintve, hogy a szűkített elejű lábbelit csak az igen keskeny lábú férfiak viselhették. A selyemborítású cipőt speciális alkalmak esetén hordták, és főleg Franciaországban használták.
(Cikken belüli képek forrása: Sandstein / Wikimedia CC BY 3.0, Metropolitan Museum of Art / Wikimedia CC0 1.0, Getty Images Hungary.)
Boomerek és Zoomerek - Miért nehéz a generációk közötti kommunikáció?
Steigervald Krisztián generációkutató a Femina Klub áprilisi előadásán arra keresi a választ, hogyan érthetjük meg egymás világát, hogy a különbözőségek helyett a kapcsolódási pontokra koncentráljunk. Hogyan lehet megtalálni a közös nyelvet a digitális bennszülöttek és az analóg világban felnőttek között? Milyen eszközökkel segíthetjük elő az együttműködést, és hogyan tanulhatnak a generációk egymástól, ahelyett hogy egymás ellen dolgoznának?
További részletek: feminaklub.hu/
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2025. április 9. 18 óra
Helyszín: MOM Kulturális Központ
Promóció