Szomorú sors jutott a világ első szupermodelljének: a gyönyörű Evelyn Nesbitért még gyilkoltak is

Minden korszaknak megvannak a maga szépségideáljai és a szupermodelljei is, akik többnyire megfelelnek a szépségről alkotott legfőbb elvárásoknak, de ennél többre van szükségük ahhoz, hogy igazán érvényesülni tudjanak. A kisugárzásuk és gyakran még a személyes történetük is a sikerük szerves részét képezi. Ez nem csak ma van így, már a 20. század elején is kellett valami plusz, ami miatt felkapottá válhatott a modell. 

A világ első szupermodellje, Evelyn Nesbit nevét, bár kifejezetten csinos és több területen is tehetséges volt, leginkább akkor ismerte meg a nagy nyilvánosság, amikor akaratán kívül egy gyilkossági ügybe keveredett, igaz, ez az ismeretség nem jelentett egyet a sikerességgel, épp ellenkezőleg.

Korábban bájos, olykor kissé álmodozó tekintete magazinok címlapjáról köszönt vissza, naptárakon, kártyákon, képeslapokon bukkant fel. A fiatal lány népszerűségének csúcsán, az 1900-as évek elején üstökösként robbant be a New York-i szépségiparba, és egykettőre a város legkeresettebb modellje lett. 

Korán kenyérkeresővé vált

Evelyn Florence Nesbit 1884. december 25-én született egy Pittsburgh-közeli kisvárosban, bár a pontos évet illetően megoszlanak a vélemények, mivel a helyi dokumentumok tűz martalékai lettek, a nő pedig később azt hangoztatta, hogy nem biztos a dátumban. Ennek egyébként az is lehetett az oka, hogy az édesanyja a gyermekmunkáról szóló törvényi előírások miatt időnként néhány évvel megtoldotta lánya valós korát. A skót-ír gyökerekkel rendelkező családban Evelyn az ügyvéd édesapával ápolt szorosabb kapcsolatot, aki támogatta az érdeklődésének megfelelő tevékenységek gyakorlásában, így például az olvasásban, a zenében és a táncban.

A lány tízéves volt, amikor az apa tragikus hirtelenséggel elhunyt, pénz nélkül hagyva a családját, akik így a házukat is elvesztették, panziókban húzták meg magukat. Zavaros időszak következett, az édesanya eleinte nem kapott munkát, két gyermekét rokonokhoz küldte. Amikor Mrs. Nesbitet alkalmazták egy áruházban, visszahívta a gyermekeit, és a 14 éves Evelyn és a 12 éves Howard is munkába állt mellette az Egyesült Államok egyik első áruházában, a Wanamaker’sben. Itt figyeltek fel először a lány szépségére, méghozzá egy művész, aki engedélyt kért az anyától, hogy fizetség fejében elkészíthesse a portréját. Mivel a művész történetesen nő volt, Evelyn édesanyja bele is ment az alkuba, a lány pedig, kézhez kapva a fizetséget, hamar rájött, hogy így sokkal több pénzt tud keresni, mint a boltban gürcölve.

New York legújabb csillaga

Mrs. Nesbit 1900 júniusában New Yorkba költözött, hogy varrónőként találjon állást, és bár ez nem sikerült, magához vette a gyermekeit, egyetlen szobán osztoztak hárman Manhattanben. Evelyn modellkarrierjét az anya egyengette, igaz, hamar bebizonyosodott, hogy nem alkalmas a feladatra. Ekkorra viszont az események már beindultak, a fiatal lány rövidesen a város egyik legkeresettebb modellje lett, akit egymásnak ajánlottak a művészek. Hamarosan már olyan női magazinok címlapjáról nézett vissza, mint a Vanity Fair, a Harper’s Bazaar vagy a Cosmopolitan. A divathirdetéseknek köszönhetően különböző termékeken tűnt fel, például cigarettakártyákon, naptárakon, a Coca-Cola naptárjában is szerepelt. Gyakran különböző kosztümökbe öltöztették. Ekkoriban kezdték kiszorítani a rajzos illusztrációkat az élő modellek fotózásával készült hirdetések. 

Evelyn gyorsan ráunt a modellkedésre, a színház felé kacsintgatott. Édesanyja kezdeti ellenérzéseit a színészkarrierrel szemben tompította az az értesülés, miszerint a Broadway színházaiban fellépő lányok gyakran igen vagyonos férjet fogtak maguknak. A lány eleinte kórusszerepeket kapott, majd kisebb önálló karakterek megformálásával bízták meg. Az újságok színésznőként is méltatták, de leginkább a bájaival foglalkoztak. 

Még csak 15-16 éves volt, amikor a színház révén megismerkedett a megnyerő, nős, 46 éves építész Stanford White-tal, aki a szárnyai alá vette az egész családot, anyagilag is támogatta őket. Ugyanakkor Evelyn visszaemlékezései szerint úgy vette el a szüzességét, hogy ő már magatehetetlen volt a korábban elfogyasztott pezsgőtől. A lány utolsó emléke az ominózus estéről, hogy sárga szaténkimonót öltött a férfi kérésére, majd véres lepedőn tért magához. Ennek ellenére még folytatták a kapcsolatukat. Később az is kiderült, hogy Stanfordnak más fiatal lányokkal is volt dolga, neveiket egy kis fekete könyvbe jegyezte fel magának. 

White továbbra is a nő életének része maradt, hiába ismerkedett meg más férfiakkal is, köztük egy igen jelentős vagyon örökösével, Harry Kendall Thaw-val, aki már fiatal kora óta mentális problémák jeleit mutatta. Még mielőtt Evelynnel találkozott volna, már szívből gyűlölte White-ot, mert úgy gondolta, hogy ő az, aki megakadályozta beilleszkedését a felsőbb körökben. Egyes feltételezések szerint azért ragaszkodott a nőhöz, hogy ezzel is borsot törjön a férfi orra alá. 1903-ban Evelyn műtéten esett át, s bár többen úgy gondolták, hogy abortuszon, ő állította, hogy vakbélműtét volt. Thaw, hogy elősegítse a felépülését, európai körútra vitte őt és az édesanyját, Mrs. Nesbit viszont idővel elbúcsúzott tőlük.

A pár megszállt a Katzenstein-kastélyban is, ahol Thaw két hétre bezárta a nőt a szobájába, és ez alatt az idő alatt ostorral verte, és szexuálisan bántalmazta. Később bocsánatot kért a viselkedéséért, és visszatérve New Yorkba, még azt is elérte, hogy Evelyn megszakítsa a kapcsolatot White-tal, és feleségül menjen hozzá. 1905 áprilisában házasodtak össze, majd Thaw elszigetelt családi otthonába költöztek, ahol szigorú vallásos légkör uralkodott. A fiatal feleség szórakozni vágyott, de erre nem nyílt lehetősége az aranykalitkában.

A gyilkosság 

1906-ban New Yorkba utaztak, és mielőtt felszálltak volna egy európai útra induló luxushajóra, színházba mentek a Madison Square Gardenbe. Thaw a meleg ellenére hosszú kabátot viselt, amitől nem volt hajlandó megválni. 11 órakor már a vége felé közeledett az előadás, amikor felbukkant White, leült egy asztalhoz, amit kifejezetten neki tartottak fenn. Thaw többször megközelítette őt, majd a finálé alatt előrántott egy pisztolyt, és három lövést adott le a férfi fejére célozva, aki egyből életét vesztette. Bár eltérőek a visszaemlékezések, Thaw közben hangosan felemlegethette, hogy mit tett az áldozat korábban a feleségével. 

Az esetet felkapták az újságok, egyre elrugaszkodottabb cikkek láttak napvilágot annak ellenére, hogy kevés konkrétum állt rendelkezésre. Egy héttel a gyilkosság után bemutatták az esetről készült filmet is. A tárgyalást az évszázad tárgyalásaként emlegették, a védelem pillanatnyi elmezavarra hivatkozott, azért erre, mert Harry édesanyja határozottan visszautasította, hogy a fia őrült lenne.

Evelyn tanúként volt jelen a tárgyalásokon, ekkor számolt be az erőszakról is, amit White követett el ellene, és amiről állítólag csak ő és a két férfi tudtak. Thaw-t felmentették, de kórházi kezelésre kötelezték. Az elhúzódó eljárás miatt el tudott menekülni Kanadába, onnan viszont kiadták az Egyesült Államoknak, ahol aztán elismerték épelméjűségét, és szabadlábra helyezték.

A tárgyalások alatt bizonyos ellenszenv bontakozott ki a feleség iránt, hangsúlyozták, hogy a pénzért bonyolódott kapcsolatba a két férfival. Ebben az időszakban a Thaw família még anyagilag támogatta a nőt, később ettől is eltekintettek. Nesbit 1910-ben adott életet a fiának Berlinben, ragaszkodott hozzá, hogy az apa Thaw. 1915-ben elváltak, egy évvel később egy táncoshoz ment feleségül, akivel együtt léptek fel.

Az újabb házasság is kudarcnak bizonyult, a férfi 1918-ban elhagyta őt, hivatalosan csak jóval később váltak el. Az 1920-as években Evelyn alkohol- és drogproblémákkal küzdött, burleszkelőadásokon lépett fel, teaházat vezetett.

A második világháború alatt szobrászatot is tanított. Két memoárt írt, részt vett az életéből készült fiktív elemekkel operáló film létrehozásában (The Girl in the Red Velvet Swing). A korábbi csillogás és népszerűség már nem tért vissza. 82 évesen egy kaliforniai idősek otthonában hunyt el. 

A világ első fekete szupermodellje

Egy gyönyörű, elszánt, ámde tragikus sorsú fiatal nő hatalmas változásokat hozott a divatiparba. Donyale Lunát tartják a világ első fekete szupermodelljének: ő volt az, aki először szerepelhetett a legnagyobb divatmagazin borítóján, és aki kikövezte az utat tehetséges utódai előtt. 

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia/Infrogmation.)

• evelyn nesbit
• szupermodell
• divat
• szépség
• női sorsok
• amerikai egyesült államok
• new york
• Szépség és divat