Elképesztően gazdag asszonyról beszélt egész New York a 19. században - A divatikon, Caroline Astor története

Caroline Webster Schermerhorn Astor a 19. századi New York egyik legismertebb társasági előkelősége volt. Különleges ruháiról, mesés ékszereiről és méregdrága partijairól még az újságok is cikkeztek.

Az egész New York-i elit az asszonyról beszélt, lenyűgöző báljaira pedig bár mindenki be akart jutni. Ám ez a kiváltság csak viszonylag keveseknek adatott meg. 

Az előkelő divatikon, Caroline Astor

1830-ban született gazdag, előkelő családba, szülei a New York-i holland arisztokráciához tartoztak. Apja hajózással foglalkozott, vagyonát ekkor körülbelül félmillió dollárra becsülték. A Linának becézett kislány volt a pár kilencedik gyermeke. Később egy francia emigráns asszony által vezetett iskolába járt, itt tanult meg folyékonyan franciául beszélni. 1853-ban ment hozzá William Backhouse Astor Jr.-hoz, aki egy híres, sikeres ingatlankereskedő fia volt. Öt gyermekük született, egyik fiuk, John Jacob Astor üzletember, feltaláló és író a Titanic leggazdagabb utasaként vesztette életét a hajókatasztrófában. 

Az asszonyt házassága első éveiben főleg a gyermeknevelés és a háztartás vezetése kötötte le, ám az 1860-as évektől úgy döntött, a társadalomban is még nagyobb nyomot szeretne hagyni, és a közösségi életből is ki akarta venni a részét. Családja, vagyona és előkelő státusza miatt már ekkor is széles körben ismert volt, ezután viszont gondoskodott arról, hogy mindenki róla beszéljen.

Pazar partik, méregdrága ruhák

Pazar eseményeket rendezett az Ötödik sugárút 350. alatt - a mai Empire State Building helyén - található otthonukban, hogy megszilárdítsa a társadalomban betöltött szerepüket. Tea- és vacsorapartikat, lenyűgöző bálokat tartott, melyeken nemcsak az étellel és a dekorációkkal, hanem ruháival és ékszereivel is levette az embereket a lábáról. Szinte királynőként jelent meg ezeken az alkalmakon, általában sötét vagy a drágakövek színeiben pompázó ruhakölteményeket viselt, melyeket csodás, különleges ékszerekkel, smaragdokkal és rengeteg gyémánttal egészített ki. Egy kiegészítőjét állítólag még Marie Antoinette is viselte. 

A partik alatt gyakran egy vörös bársonykanapén ülve figyelte a vendégeket, és ügyelt arra, hogy egy nő bokája vagy vádlija se villanjon ki, és ne tegye túl „közönségessé” az összejövetelét. Az újságok nemcsak a partikról, de Mrs. Astor összeállításairól is cikkeztek. Minden év januárban megrendezett bálja pedig a szezon legjobban várt, legelőkelőbb eseménye volt, és csakis a legfontosabb embereket hívta meg. A vendéglista tehát nagyjából azt mutatta meg, hogy ki az, aki abban az évben igazán számít New Yorkban.

Csak a legelőkelőbbek juthattak be a bálokra

A meghívás tehát csak a kiváltságos felső rétegnek járt, de volt még egy módja annak, hogy valaki eljuthasson Mrs. Astor egyik partijára - amire egyébként mindenki kíváncsi volt akkoriban. Meg kellett szerezni az asszony névjegykártyáját, de óvatosnak kellett lenni, ha valaki mindenáron ott akart lenni, mert a híres előkelőség nemcsak az elit közé emelhette a családokat, hanem a mélybe is taszíthatta őket. A hölgyek általában megpróbálták meginvitálni ismerőseiket, odaadták a kártyáját a szolgálónak, aki elvitte azt a ház úrnőjének, hogy eldönthesse, beengedi-e az illetőt, vagy nem. Persze, itt is voltak íratlan szabályok: egy alsóbb társadalmi osztályokhoz tartozó nők még a kártyájukat sem hagyhatták ott. 

A Vanderbilt család például soha nem juthatott be a rendezvényekre, ezért Alva Vanderbilt úgy döntött, saját jelmezes bált rendez az Ötödik sugárút 660-as szám alatt található háromemeletes házukban. Caroline Astor lánya, Carrie biztos volt benne, hogy ő is kap majd meghívót, készült is az eseményre, de a kártya nem érkezett meg. Mrs. Vanderbilt nyilvánvalóvá tette, hogy addig nem hívja meg Carrie-t, amíg meg nem ismerte édesanyját, így Mrs. Astornak nem volt más választása, és beadta a derekát, sőt úgy döntött, ő is részt vesz a partin.

Az asszony az évek múlásával lassan átadta pozícióját a következő generációknak, férje halála után pedig egy Central Parkra néző házba költözött fiával és annak családjával. Demencia alakult ki nála, majd 78 évesen hunyt el.

A 19. századi London férfi stílusikonja

Beau Brummell a 19. század egyik legnagyobb divatikonja, legbefolyásosabb férfija volt, ő rakta le a dandy stílus alapköveit is. Minden úriember igyekezett másolni elegáns, egyedi öltözködését, amivel még a leendő királyra is nagy hatást gyakorolt.

• caroline astor
• társasági előkelőség
• new york
• 19 század
• 1800-as évek
• Szépség és divat