A ruha, amiért sokan megszólták, megalázták a nőket az utcán: a bloomer kosztüm története
A buggyos nadrágból és szoknyából álló bloomer kosztüm a női egyenjogúság és szabadság jelképe lett a 19. század közepén.
![Bloomer kosztüm](https://kep.index.hu/1/0/3368/33686/336862/33686297_2580223_5f1c8af1b870804091d9d7c8714caa06_wm.jpg)
A 19. század elején a nők öltözködését kicsit sem a kényelem vagy a praktikum jellemezte. Szoros fűzőket, nehéz és vastag alsószoknyákat, szoknyákat viseltek, melyek rendkívül kényelmetlenek voltak.
Az évek múlásával egyre inkább megfogalmazódott bennük a kellemesebb, könnyebb és kevésbé fájdalmas, veszélyes viseletek iránti igény, a női egyenjogúsítási mozgalmakkal pedig ez még jobban felerősödött.
A bloomer kosztüm eredete
1849-ben egy amerikai egészségügyi folyóirat arra kérte a hölgyeket, hogy alkossanak olyan ruhákat, melyek kevésbé károsak, mint az akkori öltözékek, és szabadabb mozgást engednek viselőiknek. A felhívásra rengeteg kreáció érkezett: sokhoz a buggyos török nadrágok szolgáltak alapötletül, melyekre szoknyákat álmodtak meg. A hasonló szettek megjelentek az újságban is, és voltak olyan bátor asszonyok, akik később az utcán is viselték őket.
![Amelia Bloomer és bloomer kosztümöt viselő hölgyek](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3368/33686/336863/33686305_429795c9904cc0cd11b829dccd81a203_wm.jpg)
Ez idő tájt látogatott el az amerikai nőjogi aktivista, Elizabeth Smith Miller unokatestvéréhez, a szintén aktivistaként tevékenykedő Elizabeth Cady Stantonhoz, méghozzá egy buggyos, bokánál húzott nadrágból és egy ruhából álló szettben. Amelia Bloomer, az első amerikai női magazin, a The Lily, azaz A liliom szerkesztője és alapítója is találkozott a hölggyel, öltözéke pedig teljesen lenyűgözte. Beszerzett magának egy hasonlót, és elhatározta, hogy újságjában is népszerűsíti majd a reformruhát, ami 1851-ben be is mutatkozott a Lily lapjain. Az összeállítás egyre népszerűbb lett, és Amelia maga is rendszeresen viselte, így hamarosan már róla nevezték el bloomer kosztümnek. A ruhát később más magazinok is átvették, bemutatták, a különleges darabok pedig rengeteg nő érdeklődését felkeltették.
Megszólták a nőket, akik viselték
1851-től igazi bloomerőrület tört ki: a bátor, divatrajongó hölgyek előszeretettel hordták, de jócskán akadtak olyanok is, akik felháborodtak rajta. Bár a szett szinte az egész testet eltakarta, mégsem szoknya volt, sőt fűzőket sem viseltek alá. Mivel addig teljesen szokatlan viseletnek számított, sokan nem nézték jó szemmel. Egyes asszonyok elítélték a hasonlókban parádézó nőtársaikat, az urak egy része pedig egyenesen felháborítónak találta a kreációt. Fenyegetve érezték férfiasságukat, és botrányosnak találták, hogy a nők felrúgják a hagyományokat. Mindezek miatt a bloomer kosztümöt viselőket gyakran megszólták, csúfolták az utcán, ruhájuk pedig gúny tárgyává vált. Ennek ellenére a trend egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, és hamarosan már bloomer bálokat, piknikeket is szerveztek a hölgyek.
![bloomer kosztum 1 (2)](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3368/33686/336863/33686307_630ed2538a2e59639792775bd875cf53_wm.jpg)
Az 1850-es évek elején a szett gyorsan az egyenjogúság, a szabadság és a nőjogi reformok jelképévé vált Amerikában, és az aktivisták jó része ezt hordta. Nemcsak kényelmesebb viseletet jelentett a nőknek, hanem a választás, az újítás jogát is szimbolizálta.
De az évtized közepe után az aktivisták egyre inkább úgy érezték, hogy a ruha inkább a divatot, mintsem a női jogokat képviseli, sőt eltereli a fontos témákról a figyelmet. A krinolin megjelenésével maga Amelia Bloomer is leszokott a bloomer kosztüm viseléséről, így hamarosan az asszonyok újra a hagyományosabb szoknyákra váltottak. A nadrágos viseletek a 19. század végén tértek vissza, amikor is a nők biciklizni kezdtek, és nagy szükségük volt a praktikus darabokra.
Az életveszélyes abroncsszoknya a viktoriánus korban
Úgy tartja a régi, jól ismer mondás, hogy a szépségért meg kell szenvedni. Bár ez nem feltétlenül igaz, a viktoriánus korban kétségkívül így vélték a hölgyek. Akkoriban ugyanis nemcsak hogy kellemetlenségeket vagy fájdalmas procedúrákat tűrtek el a vágyott külső érdekében, hanem volt, hogy szó szerint életüket adták érte vagy a divatért. Nem csupán a mérgező arc- és hajápolók használata volt ekkor igen népszerű, hanem egy olyan szoknya is, melyben nemhogy járni alig lehetett, de sok halálos esés, baleset okozója is volt.
Rengeteg nő halálát okozta ez a szoknya a viktoriánus korban: fájdalmas és veszélyes volt, mégis mindenki ezt viselte
A hatalmas szoknyában még mozogni is alig bírtak a nők, mégis ez volt az 1800-as évek legnagyobb trendje.
ElolvasomKépek: Getty Images Hungary.
- bloomer kosztüm
- történelmi érdekesség
- ruha
- 19 század
- 1800-as évek
- feminizmus
- női egyenjogúság
- Szépség és divat