Lehet, hogy már fermentáltál, csak nem tudsz róla? Ennyi mindent lehet így készíteni

Megmondom úgy, ahogy van, nem igazán hittem, hogy lesz még olyan gasztrotrend, ami felkelti az érdeklődésem. Hogy őszinte legyek, azt se hittem, hogy lesz még olyan gasztronómiai újdonság, ami bárkit is izgalomba hoz, mert az elmúlt 10-15 évben a szuvidálástól kezdve az indokolatlanul a tányérra halmozott habokig, a lassú sütésen át a teán füstölésig volt itt minden, mint karácsonykor. A karanténkovászokról nem is ejtek szót.

Szóval, kényelmesen ültem a magam kis gasztrobuborékában, és eszem ágában nem volt kimozdulni a komfortzónából, mikor egy délután a kanapén találtam magam, és egyre izgatottabban lapozgattam egy remek könyvet olyan kifejezésekkel és fogalmakkal ismerkedve, mint a starterkultúrák használata vagy inkubálás. De ne rohanjunk ennyire előre!

Az egész úgy kezdődött, hogy a Covid-helyzet új megküzdési és túlélési stratégiákra késztetett. Én magam a többséggel ellentétben nem abban láttam a megoldást, hogy önellátó gazdálkodást hozzak létre, a barterban láttam meg a nagy lehetőséget. És ez a kerti növényekkel össze is jött. A kezdeti sikereken felbuzdulva arra gondoltam, miért ne próbálkozhatnék meg más dolgok cseréjével is? Régen jól működött, hogy karácsony előtt, hétvégenként más-más konyháját romba döntve sütöttük hárman-négyen az aprósüteményt, aztán szétosztottuk egymás között. Kevesebb munka, egy takarítás, egy bevásárlás és rengeteg süti.

Így aztán nagyon örültem, mikor jött az ajánlat: aprósüteményért cserébe adnak nekem savanyított zöldségeket. Más kérdés, hogy az édességekkel adós maradtam, de aki a kacsa helyett a kezét csontozza ki ünnepek előtt, az adós marad. Szóval, a férjem hazaállított egy csomó üveggel, bennük ragyogó színű, gusztusos zöldségek. Minek nekünk ennyi savanyúság, kérdezte a férjem, mire én letorkolltam, hogy amit adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el, és jó lesz ez nekünk, higgye el.

Másnap délután rendet tettem a kamrában, hogy a savanyúságnak legyen helye, és pakolás közben jobban megnéztem a felcímkézett üvegeket: fűszeres répa, mángoldlevél, kimchi. Nem savanyúság, szóltam ki a kamrából. Fermentált zöldségek! Az micsoda, az a fermentálás?

Hátööö... erjesztés. A kovászos uborka is fermentált zöldség, adtam a mindentudót, aztán másnap, suttyomban felbontottam az egyik üveget. Majd tíz perc múlva egy evőkanállal, a félig megevett üveggel és a Fermentálás című könyvvel leültem a vasalatlan mellé, és ott is maradtam olvasgatva, egyre vadabbul lapozva és jegyzetelve addig, amíg nem kellett elindulnom a kislányomért az iskolába.

Azóta egyre hálásabban gondolok a könyv írójára, az ausztrál Holly Davisre. Ő a második ember, akinek sikerült felkeltenie az érdeklődésem a fizika, a kémia és a biológia iránt. Az első ilyen ember nem az Endre bácsi az általános iskolából, hanem Heston Blumenthal, aki rendkívül szórakoztató és érthető módon beszélt nekem életemben először arról, milyen folyamatok játszódnak le az ételben sütés közben, és az egyes alapanyagoknak, technológiáknak, vagy éppen a hőnek milyen jelentőségük van a főzési folyamatok során.

A fermentálás reneszánszát éli, holott ősi tudásról van szó, gondoljunk a kaukázusi kefirre, a pezsgőre, a kéksajtra, vagy a balzsamecetre. Ohh, megint feltalálták a meleg vizet! - legyint most az olvasó, én meg erre azt mondom, lassan a testtel! Hogy a fermentálás újra ilyen felkapott lett, az nem egy újabb gasztrotrend, és semmiképpen nem eltartott kisujjal, nyafogva pancsolás a konyhában. A fermentálás népszerűsége annak köszönhető, hogy felismertük és megértettük, az egészségünkre hosszú távon káros vegyszerek helyett sokkal egészségesebb, ha a természetes folyamatokhoz nyúlunk, és ételeinket így készítjük el.

A halál a belekben lakozik, tartja a mondás, és ez nem riogatás a mumussal, újabb és újabb kutatások bizonyítják, hogy a bélrendszer egészsége az egész test egészségét garantálja. Immunrendszerünk mintegy 80%-a a bélben található, és valószínűsítik, hogy minden bélbe jutó anyag befolyást gyakorolhat annak működésére. Az általunk elfogyasztott táplálék, a bélrendszerben élő baktériumflóra befolyásolja az immunrendszer működését, ez pedig kihat a teljes szervezet egészségére.

A fermentálás nem egyszerűen a savanyítást vagy az erjesztést jelenti. Ezzel a technikával nemcsak zöldségeket savanyíthatunk, hanem probiotikus és alkoholos italokat, eceteket, erjesztett tejtermékeket és tésztaféléket is készíthetünk. Ráadásul a legtöbb fermentumot meglepően könnyű elkészíteni úgy, hogy nem nagyon kell tevékenyen részt vennünk a folyamatban.

Nem szeretem a savanyú dolgokat - húzza el száját újra az olvasó. A fermentált ételek nem mindegyike savanyú, vannak édes, földes ízű és sós fermentumok is. A leggyakoribb azonban valóban a savanyú íz, érdemes vele az egészségünk érdekében megbarátkozni. Gondoljunk a savanyú káposztára, magyar embert még nem láttam, aki ne szeretné, na ugye. A kovászosuborka-krémleves pedig akkorát ment az elmúlt években, csodálom, hogy még nem vették fel a hungarikumok listájára!

Ha a savanyú ízre végképp nemet mondunk, a fermentálás akkor is tartogat számunkra lehetőségeket: csinálhatunk vajat. Kefirt. Rebarbaraszirupot. Tonikot. Az legalább keserű, nem savanyú.

Könnyű dolgunk van, mert Holly Davis könyve remek útmutató. Majd’ háromszáz oldalon keresztül vezet be minket a fermentálás világába - az egyszerű technikáktól a bonyolultakig. Az elméleti ismerek érthetőek, részletesek és nem unalmasak, a gyakorlati tanácsok észszerűek és valóban hasznosak, nem holmi porhintés. Negyven év tapasztalata van mögöttük.

Ami számomra meglepő, az, hogy a fermentálás milyen sokszínű! Igen, én is csak a kovászolásban tudtam gondolkodni, erre kiderül, hogy a vaderjesztés, a beoltás, az inkubálás és a pácolás is ide tartozik. Nagy meglepetés volt az is, milyen sok alapanyag áll a rendelkezésünkre, hogy számtalan ételt készíthetünk így. És a fermentumok milyen sok ételhez fogyaszthatóak. Persze magukban is, de azt nem gondoltam volna, hogy komplett ételsort is készíthetünk.

Házi kenyeret az asztalra tenni menő, de ugyanilyen szexi lazán letenni egy csinos kis üveget, és amikor megkérdezik, mi az, lazán azt mondani: "Ja, ez? Kukoricás-jalapenós zöldparadicsom-salsa." Vasárnap lazázhatunk egy mézes-datolyaszilvás filmjölkfagylalttal. Az elvetemültek meg feta sajtnak is nekiállhatnak, én azt egyelőre hagyom. A szerző is azt javasolja, először álljunk rá egy-két alapanyagra, és azzal kísérletezzünk.

Egy biztos, annak a két láda befőttesüvegnek, amit a kamrában kerülgetek, lesz dolga. Meg nekem is, de addig még szétkarmoltatom a kezem a csipkebogyóval a szörpszezon előtt.

Fermentáljatok, tanuljatok, mindkettő jó dolog, és ne feledjétek, etetni öröm!

Fotók: Getty Images Hungary

Ha nincs kedved fermentálni, makramézz! 

• zöldség
• egészséges étkezés
• fermentum
• Recept