3 népszerű recept a Bud Spencer-, Terence Hill-filmekből

Ismerik azt a viccet, amikor két hapsi ül a kocsmában, locsolás után, húsvétkor, és még a harmadik sör után sem villant Bud Spencer-Terence Hill filmet a pult fölött a tévé? Mi sem, mert ez a vicc nem létezik.

Vagy, mi több: még poénnak is rossz. Az nem lenne ünnep se talán: nemzettestünk piros betűihez úgy ragadt hozzá eme két nagyszerű talján, Carlo Pedersoli és Mario Girotti, mint csülökhúshoz az ostyaszerű szottya.

Tegyük hozzá: a nemzettest vajmi kevéssé bánkódik ezen. Ők úgy voltak, mit voltak: úgy jók hérosznak, mint ahogy teszem azt, egy Mozart muzsikusnak kitűnő, figyelembe véve, hogy a jó Amadeus nyilván kevesebb kanárizakós gengsztert pofozott széjjel a miami kutyafuttató tőszomszédságában azért, mert bántották a Papit.

Ők voltak kölökkorunkban a jin és a jang, a referencialap, hogy mit illik tenni, ha belenyomják a kisebb fejét a tortába - az adathordozó persze recsegősre másolt VHS, manapság DVD, a szinkron ellenben eredeti, szigorúan Újréti-Bujtor.

Amikor hagymás babot főz a férfi, egy kicsit a gyerekkorát melegíti föl. Könnyes nosztalgiával sóz. A múltat kenyérrel kitunkolt serpenyővel, börleszk módra veri kokin - a hagymás babtól a világban minden káosz renddé lesz kicsit.

Hagymás bab, ahogy a Papi szereti

Hozzávalók:

• bab
• szalonna - lehetőleg erdélyi, ha nincs, hozzá se kezdj
• kevés cukor
• vörös- és fokhagyma
• két paradicsom
• csípős, kicsit omlós kolbászféle
• marhahús-alaplé
• só, bors, paprika
• lager sör

Kétsörös étel. A babot éjszakára babérlevél és egész bors társaságában beáztatom, ha nem, konzervvel dolgozunk. A szeletelt szalonnának forró, de nem tüzes serpenyőben zsírját veszem, kibontom az egyik sört, és miközben emberes karikákra szelem a vöröshagymát, megiszom. A kiolvadt zsírra három teáskanálnyi  - lehetőleg barna - cukrot hintek, egy szempillanatra magára hagyom, majd rádobom a hagymát, percre rá a kolbászt, összekeverem. Sózom, és amíg a hagyma levet ereszt, megtanulok sirályul. A fokhagymát röviddel a bab előtt hajítom a korábbiak mellé, kicsit hagyom rotyogni, majd mehet a négybe vágott paradicsom és a bab, só, bors, őrölt, illetve az apró, csípős, hegyes paprika, elbír más fűszert is, a rozmaringot kifejezetten szereti, ez viszont már ízlés dolga. Húslével babtetőig felöntöm: ekkor kerül kipattintásra a második lager, mire pedig megiszom, kész az egész. Falás közben örülök, mint olasz hülyegyerek a pisztáciafagylaltnak.

Krumplis hal, Zsugabubus módra

Hozzávalók:

• 4 szelet tengeri halfilé
• liszt
• némi sütőpor
• 1 tojás fehérje
• sör
• só, bors
• olaj
• 1 kg krumpli

Öntöttvas lábossal dolgozom: ebben a halszelet tudniillik sokkal jobban átsül, ráadásul a tiritarka kalapban kajámba belepofátlankodó, külhoni betyárok megregulázására később kiváló hardverré lehet. Ki halszeletemre szemet vet, vihart arat. A filéket lemosom, majd, mondhatni próbából, épp csak a lisztbe pottyantom őket. Nevezett lisztet aztán elkeverem a sütőporral, hozzáöntöm a sört, és a laza habbá vert tojásfehérjével együtt csomómentes masszát keverek. A filéket megúsztatom, aztán pattogós olajba dobom fickándozni olyasformán, hogy azokat ellepje. Sűrű szellőztetés mellett pontosan addig sütök, míg egy kiérdemesült, nyugdíjas szamuráj és a helybéli tökkelütött segítségével szanaszét nem pofozzuk a szomszédos szigetparadicsom őslakóit gonoszul vegzáló Freddie Mercury Tribute Bandet, illetve, amíg aranybarnává nem lesznek a szeletek.

Miután papírszalvétán lezsíroztam, korábban hasábra vágott, nyolc percig főzött, konyharuhában szárított, majd a sütőben kívül ropogós barnára, belül puhára perzselt chips-szel tálalom. Megjegyzés: az étel ajánlása már csak azért is jogos, mert a zsugabubus szóösszetétel javítását még a Word sem kísérli meg - mondja tehát valaki, hogy nem mítoszról beszélünk itt. A recept angol szakosok számára egyébiránt fish’n chips néven lehet ismerős.

Paquitó kedvenc „víziló” sztéke

Hozzávalók:

• hátszín - 4 kétujjnyi vastag szelet, nem víziló, marha
• magvas mustár
• fokhagyma
• olaj
• vaj
• petrezselyem zöldje
• bors

Kezdésnek kenek egy Puffin-lekváros kenyeret, majd ugyanazzal a lendülettel kidobom. Miközben a cápák között pusztít a dögvész, hátszínszeleteket hasítok le kéjesen - akinek jó hentest rendelt az ég, annak nem kell, mert le van vágva. Ha hűtőből vettem ki, húsaimat kicsit pihentetem, közben egész borsot török, durvára, az eredményt a szeletekre szórom, és klopfolóval ütögetem belé. Módjával, nem a Paraguliszt verjük egy füstös kártyabarlang közepén. Olívaolajba magos mustárt, félbevágott fokhagymát keverek, egész borsot teszek alá, majd a húsokat belepöndörgetem - nem úsztatom tehát, hanem bevonatolok, már-már pingálom.

Minimum egy napra arra alkalmas tárolóedényben a hűtőben pácolom, miközben orosz nemesasszonyokkal Molotov-koktélt szopogatok. Az ám a tüzes ital! Pácolás után egy órára kiveszem a hűtőből a húst, letakarva hagyom felengedni kicsit, közben vaslábosomban cseppnyi olívaolajat hevítek. A húsokat oldalanként három- négy percig, vagyis medium-véresre sütöm, majd fordítok: a kész oldalra közben egy jó teáskanál vajat, valamint apróra vágott petrezselymet pakolok. Steakemet fogyasztás előtt sózom csupán, illetve sóznám, ha egy potyautas le nem nyúlná. Nem a papagáj volt akkor mégse.

• hal
• marha
• bab
• húsételek
• Recept