Mediterrán oázis bújik meg Budapest I. kerületében: a Víziváros legszebb kertjében jártunk

„Az asztal, két pohár, zöldek még vasárnap délelőtt, ha zene vagy harang szól, nem mozdul a cipő, a pohár, a szekrény, a kabát, de valamit mind csinál” - dúdolom Cseh Tamás Víziváros című dalát, miközben kapaszkodok fel a meredeken.

Belépek a hűs lépcsőházba. - Na gyere, csak gyere, látom, hogy kételkedsz. De ha beljebb jössz, mindent megértesz! - mondja a kolléganőm, arcán a mindentudók kaján vigyorával, és a lépcsőházból betaszigál a kertbe. És nekem tátva marad a szám.

Egy mediterrán kertben állok. Ciprusok, fenyők, örökzöldek között. A lépcsőkön borostyán kígyózik, árad a levendulaillat. - Na, mit mondtam? Nem gondoltad volna, ugye? - Nem. És ez csak az egyik szint a négyből.

A Víziváros legszebb kertje nem túlzás, tavaly a négy társasház közössége valóban elnyerte ezt a díjat. Méltán.

- Tizenhat évvel ezelőtt itt ez a pár fenyő volt - mutat rá a hatalmas örökzöldekre Sándor Krisztián. - Amit most itt látsz, azóta lett ültetve.

A kertet látva ez szinte hihetetlen. Amerre nézek, hatalmas növények, formára vágva, egységes, tervezett tömbökbe rendezve.

Krisztián álma egy mediterrán kert volt, és teljesen autodidakta módon vágott bele. A tudását a kertészetekből, az internetről és olaszországi útjai során a helyi lakosoktól szedte össze. Krisztián itt lakik gyerekkorától, a kertet pár szomszéddal kezdte el gondozni. Nem volt jó érzés, hogy a lakók nem jönnek le, nem használják ezt a kivételesen nagy, jó fekvésű belső udvart. De hát hova is jöttek volna le, a porba?

Így aztán összedobták a pénzt, és vettek néhány növényt. Így kezdődött minden. Krisztián sokszor vásárolt leértékelt, beteg vagy szépséghibás növényt. Mint mondja, nagyon jó érzés volt, hogy a satnya, pusztulásra ítélt növények a keze nyomán életre keltek, fejlődésnek indultak, mostanra pedig teljes pompájukban díszítik az udvart.

Ahogy a kert egyre szebb és szebb lett, élet is költözött bele. Megjelentek a madarak, a gyíkok. És a közösség. A felső szinten, amit a lakók Duna-terasznak hívnak, közösségi helyet rendeztek be, van itt hinta a gyerekeknek, grillező és tűzrakó hely is. Időről időre megrendezik a Szomszédünnepet, amikor szinte mindenki összejön, együtt sütnek, beszélgetnek, persze mindenki hozza a magáét, igazi batyusbálhangulat uralkodik azokon a napokon.

Krisztiánt a közösség tíz évvel ezelőtt megválasztotta „főkertésznek”. Azóta ő a kert ura, ha valaki növényt vásárol, vagy ültetni szeretne, az ő előzetes beleegyezése szükséges. A birtok így egy kézbe került, de ezt senki nem bánja, sőt. A főkertész elhivatottsága, elkötelezettsége nem kérdés.

A négy lakóház előtti részt a lakók felosztották egymás között, mindenkinek megvan a saját területe, amiért felelős, de a belső udvaron van egy mini biokertészet is, több mint negyvenfajta paradicsommal, és lassan érésbe fordul a kivi is. A kertben gránátalma is van, sőt a néhány éve kifagyott olajfa is bőségesen termett, Krisztián olívaolajat is készített a leszüretelt termésből. A helyére ültetett kis fácska szépen fejlődik, már megjelentek rajta az első zöld bogyók.

- Örülök, amikor kinézek az ablakon, és azt látom, hogy a házak előtt tele van a kert emberekkel. Azelőtt nem ez volt a jellemző. Most, amikor lejövök, mindig van a kertben valaki. Ez nagyon jó érzés. A közösség szereti és használja a kertet, számomra ez a legnagyobb elismerés. Jó lenne, ha minden társasházban lenne ilyen. Ha összefognának az emberek, csinálnának egy közös kertet, és ilyen jó lenne a közösség - mosolyog Krisztián, és mintha igazolnák a szavait, megjelenik egy fiatal srác. - Leülhetek ide közétek elszívni egy cigit? Lejjebb megtelt a kert, mindenki kinn van! - nevet.

Krisztián kedvencei a pálmák, a yukkák, amikből van mexikói és jó néhány szubtrópusi fajta is. Én nem tudnék választani. Talán az a hatalmas ciprus. Vagy az a másik. Vagy a kilátás a Duna-teraszról.

- Fontos, hogy valami szépség vegye körül az embert. Sokszor szomorú voltam, amikor azt láttam, hogy október végén lehullanak a levelek a fákról, és tavaszig a kopárság uralkodik. Azt szerettem volna, ha a szépség egész évben tart - néz körül Krisztián, és csak egyetlen válaszom lehet. Sikerült.

Fotók: Kiss Marietta Panka

Az ország legszebb veteményesét is láttuk.

• kert
• kertészkedés
• díszkert
• virágoskert
• növények
• Otthon