"Itt minden kő volt a kezemben, minden tárgynak története van" - Egy motoros virágoskertje
Csörögön jártunk, egy kertben, ahol az üllő, a fújtató jól megfér a rengeteg növénnyel, a szeretett jegenyefenyővel. A kert egy vérbeli motoros kezét dicséri, aki ha költöznie kellene, szerződésben rögzítené, hogy egyetlen fát, virágot sem szabad kivágni.

IMG 5555
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Tivadart valószínűleg úgy ismerik többen, mint a hazai motoros társadalom oszlopos tagja, és nem úgy, mint szenvedélyes kertész. Pedig a növényekkel, a kerttel ugyanannyit foglalkozik, mint motorjai szerelésével, alakítgatásával.

- Tizennyolc évvel ezelőtt, mikor ideköltöztünk, nem volt a telken semmi. Egy orgonabokor és egy meggyfa. És a por, az éktelen por.

Ahogy végignézek a parkot idéző kerten, a rengeteg tuján, cipruson, a fenyőkön, nehezen hiszem el. Pedig több örökzöld magonc korában érkezett a kertbe, van, amelyik 20-25 centisen. És van olyan ezüstfenyő, ami karácsonykor került haza: Tivadar megsajnálta és megvette. Senkinek nem kellett.

- Minden kő megfordult a kezemben – néz végig a kerten Tivadar – van, amelyik többször is – nevet fel.

Ebben a hangulatos kertben minden növénynek és tárgynak története van.

- Először nem növényekre és virágokra költ az ember, mi is a ház átépítésének befejezése után kezdtünk bele. A telken állt egy kis ház, amit le kellett bontani, és volt egy pince, amiben nem volt semmi, viszont állt benne a víz. A kert ura örült neki, arra gondolt, borászkodni fog. De sem idő, sem pénz nem jutott rá akkoriban, így összejöttek a rokonok, a cimborák és lebontották az épületet. Adta magát, hogy a helyén egy tó legyen. Az is lett.

A kerti tó a jelenlegi kert központja.

- Hiszek abban, hogy ha leülünk és gondolkodunk, abból kisül valami – mondja Tivadar. – Ugyanígy vagyok a motorokkal is. Képes vagyok órákig ülni előttük, nézem, gondolkodom, és egyszer csak összeáll a fejemben, mit akarok. Persze nem mindegyik ötlet jó, de nem baj.

A kert az elmúlt években folyamatosan változott.

- Szép a katalóguskert, gyönyörűen mutat a hófehér kavics, igen. De ahhoz kertész kell.

Tivadar autodidakta módon kezdte el a kertet. Ahogy mondja, vidéki gyerekként azért volt fogalma arról, ha elültet valamit, azt öntözni is kell, de kertépítő, kertész sosem járt náluk, ő álmodta meg az egész birodalmat. Szakértő segítsége mégis akadt, Gyula bácsi személyében. A szomszéd bácsi híres hobbikertész volt, ő hozta létre a híres csörögi miniarborétumot. Tivadar sok növényt kapott tőle, és még több tudást.

- Gyula bácsinak rengeteget köszönhetek, nagyon sokat tanultam tőle. Ő mondogatta, hogy nem kell kapkodni, húsz-huszonöt év alatt kialakul a kert. És tőle tanultam azt is, ha egy növénynek megmutatjuk, merre, hogyan nőjön, az úgy fog nőni – mutat rá a futótujára, ami kackiásan tekeredik-csavarodik, mint egy fa, ahelyett, hogy elterülne.

Nemcsak a növények, a kemence, a kerti sütögető, a tűzrakó is Tivadar keze munkáját dicséri.

- És nem dobok ki semmit, mindent újrahasznosítok. Itt, ahol most ülünk, volt egy asztal. Na, az például nem volt jó ötlet, de abból lett a stég a tónál – nevet.

A kertben nemcsak a növények gyönyörűek, hanem a tárgyak is. Van köztük meghökkentő, van, amit el sem tudnék képzelni kerti díszként, itt mégis működik. A kemence oldalán kulcsok – ezek részben abból az időből maradtak, mikor Tivadar kulcsmásolóként dolgozott. De van itt üllő, suszterszerszám és fújtató is.

- A legtöbb vas apóstól és a sógortól van. Egy kovács- és lakatosműhelyben akad ilyesmi. De ott a vasúti hamutál, egy régi-régi nagy buli emléke. Ezeknek mind története van. És nagyon lehet hozzájuk kötődni, ragaszkodni. Ha úgy alakulna, hogy el kellene költöznünk, biztos, hogy rögzíteném a szerződésben, hogy az új tulajdonos egyetlen fát sem vághat ki – néz végig újra szeretettel növényein a büszke kertész.

A cikk az ajánló után folytatódik

- Ma már tudom, hogy a kerthez mennyi energia kell. És azt is, hogy nekem mennyi van. Mostanában időm nincs rá annyi, amennyi kellene. De a fejemben már megvan a következő két-három projekt.

Fotók: Hódos Hajnalka

Az ország legszebb veteményesében is jártunk.

Ezt is szeretjük