"Itt minden kő volt a kezemben, minden tárgynak története van" - Egy motoros virágoskertje

Tivadart valószínűleg úgy ismerik többen, mint a hazai motoros társadalom oszlopos tagja, és nem úgy, mint szenvedélyes kertész. Pedig a növényekkel, a kerttel ugyanannyit foglalkozik, mint motorjai szerelésével, alakítgatásával.

- Tizennyolc évvel ezelőtt, mikor ideköltöztünk, nem volt a telken semmi. Egy orgonabokor és egy meggyfa. És a por, az éktelen por.

Ahogy végignézek a parkot idéző kerten, a rengeteg tuján, cipruson, a fenyőkön, nehezen hiszem el. Pedig több örökzöld magonc korában érkezett a kertbe, van, amelyik 20-25 centisen. És van olyan ezüstfenyő, ami karácsonykor került haza: Tivadar megsajnálta és megvette. Senkinek nem kellett.

- Minden kő megfordult a kezemben – néz végig a kerten Tivadar – van, amelyik többször is – nevet fel.

Ebben a hangulatos kertben minden növénynek és tárgynak története van.

- Először nem növényekre és virágokra költ az ember, mi is a ház átépítésének befejezése után kezdtünk bele. A telken állt egy kis ház, amit le kellett bontani, és volt egy pince, amiben nem volt semmi, viszont állt benne a víz. A kert ura örült neki, arra gondolt, borászkodni fog. De sem idő, sem pénz nem jutott rá akkoriban, így összejöttek a rokonok, a cimborák és lebontották az épületet. Adta magát, hogy a helyén egy tó legyen. Az is lett.

A kerti tó a jelenlegi kert központja.

- Hiszek abban, hogy ha leülünk és gondolkodunk, abból kisül valami – mondja Tivadar. – Ugyanígy vagyok a motorokkal is. Képes vagyok órákig ülni előttük, nézem, gondolkodom, és egyszer csak összeáll a fejemben, mit akarok. Persze nem mindegyik ötlet jó, de nem baj.

A kert az elmúlt években folyamatosan változott.

- Szép a katalóguskert, gyönyörűen mutat a hófehér kavics, igen. De ahhoz kertész kell.

Tivadar autodidakta módon kezdte el a kertet. Ahogy mondja, vidéki gyerekként azért volt fogalma arról, ha elültet valamit, azt öntözni is kell, de kertépítő, kertész sosem járt náluk, ő álmodta meg az egész birodalmat. Szakértő segítsége mégis akadt, Gyula bácsi személyében. A szomszéd bácsi híres hobbikertész volt, ő hozta létre a híres csörögi miniarborétumot. Tivadar sok növényt kapott tőle, és még több tudást.

- Gyula bácsinak rengeteget köszönhetek, nagyon sokat tanultam tőle. Ő mondogatta, hogy nem kell kapkodni, húsz-huszonöt év alatt kialakul a kert. És tőle tanultam azt is, ha egy növénynek megmutatjuk, merre, hogyan nőjön, az úgy fog nőni – mutat rá a futótujára, ami kackiásan tekeredik-csavarodik, mint egy fa, ahelyett, hogy elterülne.

Nemcsak a növények, a kemence, a kerti sütögető, a tűzrakó is Tivadar keze munkáját dicséri.

- És nem dobok ki semmit, mindent újrahasznosítok. Itt, ahol most ülünk, volt egy asztal. Na, az például nem volt jó ötlet, de abból lett a stég a tónál – nevet.

A kertben nemcsak a növények gyönyörűek, hanem a tárgyak is. Van köztük meghökkentő, van, amit el sem tudnék képzelni kerti díszként, itt mégis működik. A kemence oldalán kulcsok – ezek részben abból az időből maradtak, mikor Tivadar kulcsmásolóként dolgozott. De van itt üllő, suszterszerszám és fújtató is.

- A legtöbb vas apóstól és a sógortól van. Egy kovács- és lakatosműhelyben akad ilyesmi. De ott a vasúti hamutál, egy régi-régi nagy buli emléke. Ezeknek mind története van. És nagyon lehet hozzájuk kötődni, ragaszkodni. Ha úgy alakulna, hogy el kellene költöznünk, biztos, hogy rögzíteném a szerződésben, hogy az új tulajdonos egyetlen fát sem vághat ki – néz végig újra szeretettel növényein a büszke kertész.

- Ma már tudom, hogy a kerthez mennyi energia kell. És azt is, hogy nekem mennyi van. Mostanában időm nincs rá annyi, amennyi kellene. De a fejemben már megvan a következő két-három projekt.

Fotók: Hódos Hajnalka

Az ország legszebb veteményesében is jártunk.

• virág
• virágoskert
• díszkert
• kert
• kertészkedés
• Otthon