Amikor a bennem élő tanyasi paraszt öntudatra ébred, akkor megeszek mindent, amit az erdőben és a réteken találok
A sárguló repceföldön szelfizni, napraforgót szedni és szalmakalapban, libbenő szoknyában tovabiciklizni bárki tud. Az igazi kihívás gumicsizmában, kerti kesztyűben csúszni-mászni, anyázva szitkozódni a tüskék miatt, hogy aztán otthon pancsoljunk hetekig. Vagy megegyük nyersen, amit találtunk.

GettyImages-971366994
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Sok dolgot megfogadtam már életemben, még akkor is, ha tisztában vagyok a soha ne mondd, hogy soha igazságával. Például azt, hogy nálunk nem lesz veteményes. Ettől függetlenül minden évben körülbelül hetven zacskóval térek haza a gazdaboltból, de a vető- és virágmagok birtoklásának ténye már önmagában örömet és kéjes kielégülést okoz, felesleges őket elvetni.

Nem azért nincs veteményes, mert lusta lennék, hanem azért, mert nem éri meg vele vesződni. Ekkora területen, ami nekem rendelkezésre áll, legalábbis. A másik ok, hogy kötöttség, és én jobban szeretek menni, kirándulni, hosszú hétvégézni, mint borsót szedegetni, fejteni és zacskózni.

A tavalyi karantén alatt azonban a bennem élő repedt sarkú, tanyasi paraszt és a túlélő üzemmódba kapcsolt családanya egyszerre ébredt öntudatra. És én rövidesen ott találtam magam a határban - ott vagyok honn, ott az én világom -, a fenyves erdőben és a nádas szélén, kosaramban megannyi gizgazzal.

A sárguló repceföldön szelfizni, napraforgót szedni és szalmakalapban, libbenő szoknyában tovabiciklizni bárki tud. Az igazi kihívás gumicsizmában, kerti kesztyűben csúszni-mászni, anyázva szitkozódni a tüskék miatt, hogy aztán otthon, vájdlingok és csörömpölő edények között vajákos asszony módjára duruzsoljuk magunk elé, hogy „békaepe, kígyómáj, mindjárt lesz itt szörp s lekvár!”

Pancsolni jó és hasznos elfoglaltság: nemcsak enni-inni lesz mit, de kinn vagyunk a levegőn, a kutyák, a gyerek is élvezi, mi magunk pedig nem idegeskedünk ezen a rohadt Covidon, azon, hogy meddig még, és azon sem, hogy mi lesz holnap. És egy-egy ritka napon, amikor hajnalban egyedül indulunk útnak, olyan szerencsében lehet részünk, hogy az őzbak, amelyik karnyújtásnyira tőlünk lép ki az erdőből inni a patakhoz, hosszú percekig farkasszemet néz velünk, és akkor, ott egy pillanatra újra azt érezhetjük, hogy visszataláltunk az eredethez, és újra a természethez tartozunk. Ahogy mindig is oda tartoztunk, csak beköltözünk a puccos kőházainkba, ahol mesterséges illatokkal próbáljuk elviselhetővé tenni azt a levegőt, amit mi mérgezünk.

Amikor elindulok, és körülnézek, mindig megdöbbenek azon, mennyi szedhető és ehető dolog mellett megyünk el vakon, holott nincs más dolgunk, csak kinyújtani érte a kezünk. De kényelmesek vagyunk, és csúcsra pörgetjük a fogyasztói életmódot. Egyszerűbb a lándzsás útifüvet és a kamillát bezacskózva megvenni, mint hajlongani érte. És persze a tudás már nincs meg, kószálunk a gazban anélkül, hogy tudnánk, melyik növényért kell lehajolni.

Pedig a gyűjtögető életmód már kora tavasszal elkezdődhet, és egészen november végéig lehet járni erdőt-mezőt. A hab a tortán, hogy rengeteg olyan növényt vihetünk haza a kertbe, amit a kertészetben csilliókért árulnak. Persze nem a védettekre gondoltam.

Rögtön tavasszal megszedhetjük magunkat zamatos turbolyával, zsenge csalánnal, pitypanggal és tyúkhúrral. A zamatos turbolyából salátát (újhagymával, snidlinggel, fejes salátával, retekkel elkészítve, három rész olívaolaj, egy rész citromlé salátaöntettel) és levest is készíthetünk. Zilahy Ágnes Valódi magyar szakácskönyv című könyvében is szerepel mint tavaszi leves: „Egy tojásnyi forró zsírba tegyünk egy nagy fakanál lisztet, és pirítsuk azt meg szép zsemleszínűre. Egy fazékba tegyünk két liter vizet, egy kávéskanál sót, egy fél fej vereshagymát és egy jó marék igen apróra vágott friss turbolyalevelet, a forró rántásba öntsünk fél pohár hideg vizet, és borítsuk bele a turbolyás vízbe, főzzük fel tíz perczig, aztán tegyük félre tálalásig. Mikor tálalni akarjuk, pirítsunk meg néhány zsemleszeletet zsírban, vagdaljuk fel apró koczkákba, és úgy öntsük reá a turbolya-levest."

A csalánból készíthetünk pestót, a spenóthoz hasonlóan főzeléket, de gyúrhatjuk tésztába is. A csalános metélt kecskesajttal és dióval egészen fejedelmi étel. Ha gyúrunk vele, akkor a csalánhajtásokat jól mossuk meg, 2-3 percig blansírozzuk forró vízben, majd szűrjük le, és tegyük jeges vízbe. Szárítsuk meg, és pépesítsük. (Tehetünk hozzá egy evőkanálnyi olívaolajat.) Végül a szokásos módon gyúrjunk tésztát. Isteni zöld színe lesz tőle, és friss, üde csaláníze.

Aki nem tud vagy nem akar gyúrni, ne keseregjen hanem szaggasson a pürésített csalánnal nokedlit.  

Arra még nem szántam rá magam, hogy a tyúkhúrt megkóstoljam, gyerekkoromban a tyúkoknak téptük, annyi volt, mint a franc, és én imádtam nézni, ahogy a baromfiudvarban összefutnak egy kupacra a baromfiak, aztán csendben csipegetnek. A porcsint azért utálom, mert annyi van a kertben, hogy nem győzöm irtani. Bosszúból idén megeszem. Nem a miénket, mert vannak kutyáink. Keresek magamnak. A porcsint lehet savanyítani is, megpróbálkozom azzal is.

Közben füleljük, hogy meghalljuk-e a kakukkot. A mamám szerint, ha jobbról halljuk, jó hírt kapunk, ha balról, szerencsétlenség ér minket. Persze ez nem biztos, mert a mama azt is mondta, számoljam meg, hányat szól, és annyi év múlva megyek férjhez. A hülye kakukk persze minden évben más számmal szívatott, és egyszer sem találta el a jó évet. De ezt nem is ezért akartam elmesélni, azért kell fülelni, mert a néphit szerint, ha megszólal a kakukk, akkor már virágzik a kakukkfű. Annak pedig minden kertben kell lennie, kiváló fűszer és gyógyszer.

Május a bodza és az akác ideje. Tavaly óriási mennyiségű szörp készült, az akácvirágot a kislányom imádja enni. Szerintem, aki meglát egy bodzabokrot vagy egy virágzó akácot, képtelen nem a szörpre gondolni. Én is imádom, palacsintatésztában viszont sosem sütök bodzát, mert azt meg nem szeretem. Aki annyira béna, hogy nem talál bodzabokrot, ne bánkódjon, szörpöt még ő is csinálhat: vegyen két cserép mentát vagy citromfüvet, és abból! Nálunk a mentaszörp annyira nem vált be, a citromfű annál inkább, úgyhogy idén mentából csak a menőzés miatt lesz egy-két üveggel, mert valljuk be, kevés jobb dolog van annál, mint házi szörppel kínálni bárkit! Akinek bejön a menta, csináljon szirupot is, kevés erőfeszítéssel nagyot villantani a jelszó!

Májusban már leshetjük a fenyőfákat is, a fenyőrügyszirup nagyon hatásos a göthölés ellen. Akik földet eddig csak virágcserépben láttak, erdőt meg csak tájképen, azoknak mondom, hogy a tiszafa nem fenyő, ellenben annak minden része mérgező, úgyhogy ne egyedül induljanak útnak, vigyenek magukkal valaki olyat, aki biztosan felismeri, melyik melyik! A fenyőrügyszirup végtelenül egyszerű: a zsenge, megmosott és megtisztított fenyőrügyeket egy üvegbe rétegezzük cukorral úgy, hogy felül cukor legyen. Lezárjuk, és betesszük a kamra polcára. Aztán ha térülünk-fordulunk, néha fordítunk rajta egyet. Körülbelül egy hónap múlva leszűrjük, és jól záródó, tiszta üvegbe töltjük.

Május vége a hársfa virágzásának ideje, ilyenkor lehet gyűjteni a teának valót. Persze csinálhatunk hársfaszörpöt is. Legyünk észnél, mert csak az aprólevelű és a széleslevelű hárs virága alkalmas ezekre, az ezüsthárs virága csak ipari célokra használható.

Hihetetlen, mennyi diófára akadhatunk bolyongás közben! Júniusban, még Szent Iván éjszakája előtt begyűjthetjük a zsenge, viaszos zöld diót, hogy befőttet készítsünk belőle. A receptemet természetesen eszem ágában sincs elárulni, cserébe ajánlok valami mást. Orosz Péter Könyv a dióról című könyvét, amiben hihetetlen mennyiségű receptet találunk zölddió-befőttre. Is. A könyv letölthető, ingyenes és nagyon érdekes.

Itt az ideje a kamillavirágzat begyűjtésének. Aki mostanra teljesen elkeseredett, ne búsuljon, csapja fel Maria Treben Egészség Isten patikájából című könyvét, az kezdetnek jó lesz. Ajánlom még Jávorka Sándor - Csapody Vera Erdő-mező virágai című könyvét (erre már csak antikváriumban bukkanhatunk rá, ám nem lehetetlen), ebből Magyarország legelterjedtebb virágos növényeit ismerhetjük meg.

A cikk az ajánló után folytatódik

A kertbe vihetünk haza indás ínfüvet, ami remek talajtakaró, és elnyomja a gazt. A réti füzény nem csak azoknak jó választás, akiknek van otthon kerti tava, a hatalmas virágzatú növény nagyon jól mutat a kertben, ám igen vízigényes. Amíg a vadvirágok után kajtatunk, gyűjthetjük a szöszös ökörfarkkóró virágát, nagyon jól kezelhetők vele a felső légúti megbetegedések, és köhögéscsillapítóként is nagyon hatásos. Közben tépjünk papsajtot, gyerekkoromban sokat ettem. Jóllakni nem fogunk vele, de kóstolni érdemes. 

Nyár közepén elindulhatunk szedrezni. Szúrós és melós, de a belőle készült lekvárért megéri, hogy úgy nézzünk ki, mintha kilenc tucat macskával hadakoztunk volna. A szederlekvár készítéséhez kaptam egy tanácsot, ami nagyon bevált: tegyünk a gyümölcshöz nyári almát. Az ízén nem változtat, de sokkal krémesebb lesz a végeredmény. Bevált, azóta így csinálom. Kora ősszel aztán újra útnak indulunk, mert az őszi erdő és mező is kincseket rejt! 

Fotók: Getty Images Hungary

Ó, és a gombák! 

Ezt is szeretjük