Pár virághagyma, ami nemcsak a lakást, de a kedvedet is feldobja

Ültess el pár tavaszi virághagymát, és nem csupán a lakásod lesz sokkal színesebb.

Szürke reggelek és nappalok, hideg, szemerkélő eső - gyakori kép februárban. Nem is csoda, ha sokaknak nem kedvence ez a hónap. Januárban még marad valami a karácsony hangulatából, márciusban pedig tavaszra hangolnak a csiripelő madarak és a növények zöld hajtásai, de februárban szinte minden nap a következőt várjuk, hogy végre leteljen az a 28 nap.

Pedig ez a hónap sem szürkébb vagy unalmasabb, mint a többi, rajtunk áll, milyen élményekkel tudjuk megtölteni. Számomra a február idén már a tavasz kezdete - ha a természetben még nem is, a lakásban már mindenképpen. Nem kellett mást tennem, mint venni a piacon pár előnevelt jácinthagymát - fehéret, kéket és rózsaszínt. Egy idős néni árulta, aki azt tanácsolta, ültessem át őket szép kis edénykékbe, kapjanak több földet, így hosszabb ideig virágoznak. Így is lett, és alig telt el két nap, máris kinyíltak a meleg lakásban. Azóta jobb kedvvel megyek kora reggel a hálóból a nappaliba, és öröm beleszippantani a levegőbe, ha este a terveimhez képest túl későn és túl fáradtan érek haza a munkából.

Úgy fellelkesültem, hogy a napokban biztosan érkezik még a lakásba pár nárcisz és tulipán hagymája, de talán még nárcisz és epergyöngyike is. Ha már ennyi mindent elterveztem, ideje lenne virágföldet is venni, legalább 50 litert. Így legalább belevághatok az igazi kertészkedésbe is.

Feltett szándékom ugyanis, hogy az új lakás erkélyén fűszernövényeket is fogok termeszteni. Azoknak pedig ideje már most elvetni a magját. Bazsalikom, metélőhagyma, koriander, petrezselyem, rukkola. A hétvégén olyan szépen sütötte a balkont a nap, hogy végül paradicsommagokat is vettem. Rövid kalkulálás után aztán kiderült, balkonládából és virágcserépből is szükség lesz még párra. Összeírtam, és már le is rajzoltam, melyik ládába mi kerül.

Már látom magam előtt, ahogy kihajtanak a kis palánták, ahogy számolgatom, van-e már elég levelük, hogy szétültessem őket. Szinte érzem, hogyan süti a nap az arcomat, amikor végérvényesen kipakolom őket az erkélyre. Érzem az illatokat is, milyen lesz, amikor leszedem és a paradicsomszószba szórom az első kis bazsalikomleveleket. Az idő kint még mindig szürke és nyirkos, de az erkély a fejemben már egy mini Toszkána.

Ezt is szeretjük