Mikor hazudtál utoljára? Ez volt az oka valójában
Marton Adrienn rovatvezető írása
Hazudik, aki azt állítja, hogy még sosem hazudott.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Igyekszem egyenes emberként élni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy még sosem hazudtam. Sőt, megkockáztatom, hogy nincs, és soha nem is volt olyan ember a Földön, aki mindig, minden körülmények között csak a színtiszta igazat mondta. Legalább egy apró füllentés biztosan becsúszott már mindenkinek. De vajon miért könnyebb olykor valótlant állítani, amikor tudjuk, mennyire csúnya dolog mellébeszélni?

Némi filozofálgatás után arra jutottam, hogy minden hazugság az emberi gyengeségből és gyávaságból fakad, mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk. Mert több fajtája is van, ott van például a kegyes hazugság vagy a füllentés is, sőt, bizonyos mértékig még saját magunkat is átverhetjük. Ha kegyes hazugságról beszélünk, nem a saját érdekünkben nem mondunk igazat, hanem azért, hogy a másikat megkíméljük az igazságtól - egyszerűen nem akarjuk megbántani, vagy talán inkább tudat alatt nem érezzük őt elég erősnek ahhoz, hogy elbírja a tényeket?

Ha csak egy kisebbet füllentünk, általában akkor is a saját magunk komfortérzetét próbáljuk védeni azzal, hogy némileg korrigáljuk a valóságot. Mindegy, hogy jót vagy rosszat füllentünk, a cél, hogy olyat hitessünk el a másikkal, ami számunkra előnyösen befolyásolja a dolgok alakulását, és jobb színben tüntet fel minket - ahelyett, hogy kimondanánk az igazságot, még ha így a következmények esetleg rosszabbak is lennének.

Előfordulhat, hogy komolyabb önös érdekből ferdítünk, azért, hogy ilyen módon érjük el, amit akarunk: egyszerűbbnek tűnik rövid távú kockázatot vállalni, és a hazugság korhadt létráján felkapaszkodni, mint erősnek lenni, és kemény munkával eljutni ugyanoda egy rögös úton, ami hosszú, és tele van buktatókkal.

Minél nagyobb súlyú egy hazugság, annál nagyobb fokú a gyengeség, olykor mégis ebbe menekülünk a fájdalmas igazság helyett. Ám, ha az ember lelkiismerete a helyén van, nem biztos, hogy jobban jár, ha a könnyebbnek tűnő utat választja. Hiszen lehet, hogy a hazugság az adott pillanatban levette a válláról a súlyokkal teli táskát, de amint egyedül marad a gondolataival, érzi majd, hogy a csomag újratöltve került vissza, benne a bűntudat és a lebukástól való félelem új terheivel.

A hazugság ráadásul gaz csábító, aki elhiteti, hogy minden szorult helyzetből ép bőrrel kimenekít, ha őt választod. Könnyű belegabalyodni a hálójába, szabadulni belőle viszont bonyolultabb, ha egyáltalán lehetséges.

Bár nem szabad, hogy a hazudozás szokássá váljon, és nem árt törekedni rá, hogy mindig egyenes és szavahihető légy, felesleges arra kérnem téged, hogy soha többé, egyetlen alkalommal se hazudj, és saját magamat sem áltatom azzal, hogy mostantól örökké csak az igazat mondom majd. Hiszen nem tudni, mit hoz az élet, és valahol mindannyian gyengék vagyunk, de ez emberi mivoltunk velejárója, így azt hiszem, nincs rajta semmi szégyellni való.

Ezt is szeretjük