Az élet most zajlik! Épp ebben a pillanatban
Miért várom a jövőt, miért nosztalgiázom a múlton? Vajon mennyire nehéz élvezni a jelen múló pillanatát?

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Mit szeretsz leginkább a nyárban? A nyaralást? És belegondoltál már, hogy a nyár 12 hétből áll, amiből a nyaralás jellemzően egy, legfeljebb kettő? Mostanra valószínűleg túl is vagy rajta. Ezt az hét, maximum 14 napot várod tehát egy évszakon - néha egy éven - át, hogy aztán vágyódva, szomorkás mosollyal az arcodon gondolj vissza rá a szürkének tűnő hétköznapokon.

Olyankor, amikor úgy érzed, semmi vidám dologra nincs kilátás - még hetekig, hónapokig.

A jövő mindig csábítóbb

Észrevetted már, hogy a három héttel későbbi önmagad mindig sokkal jobban érzi magát, mint az, amelyiknek éppen a jelenben kell élnie? Nekem egy ideje feltűnt, és meglehetősen bosszant a dolog. A jövőre nézve megannyi színes ötletem, tervem van - hogy töltöm majd a szabadságom, a kismamás hétköznapokat, a nyugdíjaséveket -, éppen csak a jelen fájdalmas valósága kedvetlenít el. Ha van mit várni, ami kiszakít a mostból, akaratlanul is hagyom, hogy magával ragadjon annak csábító ígérete, és eltörpüljön mellette a mai nap.

Egy csepp derűs nosztalgia

A múlttal hasonló a helyzet. Így, az évszak végén gyakran eltűnődöm rajta, milyen felhőtlenül teltek a nyári szünetek a nagyszülőknél. Kellemes nosztalgiával gondolok az első szerelmekre, a kamaszkor napsütötte őrületeire - hiába tudom, hogy megélni sokszor cseppet sem volt derűs. Eszembe jut az is, milyen izgalmas volt 18 évesen, az ősz beköszöntével, teli túrahátizsákkal felköltözni a fővárosba - éppen csak azt felejtem el, hogy a határtalan szabadság érzése mellett volt bennem egy jókora adag szorongás is.

Mi lesz a jelennel?

Hogy miért csak előre és visszatekintve tűnnek igazán szépnek a dolgok? Talán túl gyáva vagyok ahhoz, hogy élvezzem a pillanat múló valóságát.

A csapda az egészben, hogy ténylegesen mindig a jelenben vagyok, hiszen lássuk be: legyen bármilyen élénk a képzelőerőm, az élet alapvetően most zajlik. Nem a még homályos, de kiszínezhető jövőben és nem is a múltban, melybe bármennyire is szeretnék, már nem tudok kapaszkodni.

Jó lenne nem félni a jelentől, annak igazától, megélni a pillanatot, nemcsak a nyarat, de az őszt és a telet is szépnek látni. Neked megy már? Bevallom, még nekem sem igazán. De próbálkozom.

Ezt is szeretjük