Vége a nyárnak

Augusztus 20-án a nap végén nem csak az Új kenyér és az államalapítás ünnepe ér véget, de a nyár is. Az a két és fél hónap, ami számomra falusi gyerekként a cseresznyeéréssel kezdődött, a málnaszezonnal folytatódott és a dinnyeszüret utolsó, még nem túl kásás görögdinnyéivel végződött.

Amikor az évzáró véget ért, a szeptember elképzelhetetlenül messzinek tűnt, a napok pedig olyan hosszúnak, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül lehetett délelőtt 11-kor felkelni és még délután is szunyókálni, órák hosszat heverészni egy könyvet olvasgatva a diófa alatt vagy bugyuta sorozatokat nézni a tévében.

Mindezt a nagyszüleimnél lehetett igazán élvezni, akik más időérzékkel élték az életüket, mint ma én vagy akár a szüleim. Bár minden nap korán keltek - már csak a háziállatok miatt is -, jutott idő arra, hogy ha egyik délután kalácsot szerettünk volna enni, csak úgy nekiálljunk és meggyúrjuk a nagymamámmal. Vagy arra, hogy sétáljunk egy nagyot a nagypapámmal a halastó körül, miközben kérésre sokadszorra elmesélte, hogyan nézett ki az egyik tó mellett álló kastély, amire már csak a kapuoszlopok, az egykori parkot övező hatalmas tölgyfák és a sövénymaradék emlékeztetett.

Augusztusban aztán már csínján kellett bánni a szünidő napjaival, ezt a természet is jelezte. Érdekes volt megnézni, ahogy a kombájnok aratnak a falu szélén, majd esténként arra járva beszippantani a tarló jellegzetes illatát, de a sétához már fel kellett öltözni, ahogy ment le a nap, egyre hűvösebb lett a korábban még a melegtől vibráló levegő.

Augusztus 20. hete volt az utolsó, amit teljes egészében a nagyszüleimnél tölthettem. Az azt követő hét már az iskolába készülődés jegyében telt: tankönyvosztás, füzetek és írószerek beszerzése, kinőtt tornacipő helyett új vásárlása. Örültem, hogy viszontláthatom az osztálytársaimat, iskolába járni sem utáltam, a tanáraim jó része is olyan ember volt, akire máig jó szívvel emlékszem vissza, mégis úgy éreztem, valamit elvesztettem: az idillikus nyári napok hangulatát. Talán már akkor tudtam, hogy ezt felnőtt fejjel már csak nagyritkán lelem meg újra.