A vadnyugati szalonlányok kőkemények voltak: a valóság eltér a hollywoodi westernfilmektől

A 18. század elejétől egészen a 20. század elejéig tartott a vadnyugat korszaka, melyet ma már csak filmekből és könyvekből ismerhetünk. Ebben az érában dolgoztak a szalonlányok.

A hollywoodi filmekben már biztosan mindenki találkozott a cicomázott, kihívóan öltözködő nőkkel. Legtöbbször prostituáltként keresték kenyerüket, ám messze nem voltak annyira elveszettek, védtelenek, mint ahogy azt a mozivásznon megjelenítették.

A vadnyugati szalonlányok

Rengeteg dokumentum és feljegyzés őrzi a szalonlányok emlékét, amik arról regélnek, hogyan boldogultak a gyakran törvényt nem ismerő, elhagyatott településeken, községekben.

Legtöbbjük szegény családból érkezett, vagy árva volt, nekik szinte nem volt más lehetőségük az önálló pénzkeresésre, de voltak köztük özvegyek is, akik előtte hajdani férjük keresetéből éltek meg. Természetesen akadtak olyan nők, akik egyszerűen szerettek inni, énekelni, táncolni és jól érezni magukat. Volt, aki egy bordélyban dolgozott, de sokan inkább városról városra vándoroltak, hiszen az új helyen könnyebben kezdhettek új életet.

Nem mindenki nyújtott szexuális szolgáltatásokat a szalonlányok közül, egyesek csak énekeltek, mások táncoltak, általában egy aranydollárért, vagy egyszerűen jó társaságot biztosítottak a megfáradt utazóknak. Természetesen sokan le is feküdtek a kuncsaftokkal.

A vadnyugaton sokféle örömtanya kínált szolgáltatásokat az egészen egyszerűektől a luxusprostituáltakat foglalkoztatókig. A félvilági hölgyek sok mindent megengedhettek maguknak, amit a tisztességes asszonyok nem: például festették magukat, sőt a hajukat is. Sokuk nagyon is figyelt a személyes higiéniára, már amennyire erre lehetősége volt a korban, de a legtöbb szobácskában akadt egy lavór, amiben tisztálkodhattak az aktus után, és erre igencsak szükség volt.

Kemény élet, kemény nők

A szalonhölgyek egyáltalán nem voltak szolidárisak egymással, hiszen az életük kemény volt a vadnyugaton. Ritkaságszámba ment, ha barátságot kötöttek egymással, de még ekkor is gyakran fellángolt köztük a harc, gyakran szó szerint. Több feljegyzés született arról, hogy a nők összeverekedtek, vagy akár fegyvert is rántottak egymásra.

A nemi betegségek is sok problémát okoztak, a szifilisz és a gonorrhea szinte népbetegségnek számított. A nemi úton terjedő betegségeket mérgező anyagokkal, higannyal, arzénnal próbálták kezelni, ami általában végzetes következménnyel járt.

A szalonlányok igyekezték kerülni a nemibeteg-gyanús férfiakat, de nem mindig lehetett kiszúrni őket. Anna Groves egy wyomingi szalonban lelőtte azt a férfit, aki megfertőzte őt. A nőt azonnal börtönbe csukták, majd pár hónap múlva kiengedték, amikor az orvosok megállapították, hogy tényleg halálos beteg.

A madámok

Aki kicsit ravaszabb volt a többieknél, akár még egy ilyen bordélyház vezetője is lehetett, ők voltak a madámok. A házukban dolgozó nők bevételük bizonyos részét leadták, másikat megtartották. Mattie Silkset, egy denveri madámot meginterjúvolták, miután már visszavonult. Elmondta, hogy egy nőnek nem sok lehetősége volt nagyobb pénzt szerezni egyedülállóként, saját magát üzletasszonynak tartotta, méghozzá az egyik legjobbnak.

A madámok védték a bordélyukban dolgozókat, miközben egymással rivalizáltak. Egy korabeli cikk a Kifestett nők harca címmel írt arról, amikor négyen kerültek összetűzésbe. Odáig fajult a perpatvar, hogy elővették fegyvereiket, és azzal lőttek egymásra.

Az alkohol és drogok használata mindennapos volt, főleg, hogy a kokaint sima fájdalomcsillapítóként forgalmazták, és szinte cukorkaként szedték. A magas színvonalú bordélyházak vezetői szigorúan tiltották lányaiktól a szerek használatát, az ügyfelekkel való trécselés közben is csak színezett vizet fogyaszthattak. Ám az ellenkezője is előfordult: sok madám egyenesen propagálta a szerek használatát, mert a függő nőket könnyebb volt kihasználni. Celia Ann "Mattie" Blaylock, aki egy ideig Wyatt Earp nem hivatalos felesége volt, betegségére és állandó fájdalmaira gyógyszereket kapott, amitől ópiumfüggő lett, később pedig öngyilkosságot követett el.

10 éves kislányokat kényszerítenek prostitúcióra a világ legnagyobb bordélyában - Belső képeken Daulatdia

A bangladesi Daulatdiában az örömlányok átlagéletkora 14 év. A legtöbbjüket családjuk vagy férjük adta el szexmunkásnak, és aki egyszer ide került, az általában sosem szabadul a bordélyból.

(Képek forrása: Wikipedia, Getty Images Hungary, borító-és ajánlókép forrása: Getty Images Hungary)

• vadnyugat
• lány
• amerikai egyesült államok
• női sorsok
• prostitúció
• Lélek&Test