Ez a viselkedés súlyos problémát jelez a kapcsolatban – A stonewalling toxikusabb, mint bárki hinné

Amikor a viták során a felek elkezdenek falat építeni maguk köré, az a párkapcsolat hanyatlásának egyik legbiztosabb jele. A kommunikáció teljes megszakítása, vagyis a "stonewalling" azaz elzárkózás a toxikus viselkedés egyik legkárosabb formája, amit Dr. John Gottman, pszichológus „az apokalipszis négy lovasának” egyikeként jellemezett. Ez a viselkedés mélyebb problémákra utal, és rendkívül mérgező hatással bír mind a kapcsolat, mind a partnerek mentális egészségére.

A stonewalling hatása

Az elzárkózás lényegében azt jelenti, hogy az egyik fél a vita vagy a feszült helyzet során visszavonul, teljesen leblokkol, és érzelmileg elérhetetlenné válik a másik számára. Fizikailag is elfordulhat, elkezdi a telefont böködni, tévét nézni, vagy egyszerűen csak elmegy.

Ezek a viselkedések bár látszólag a konfliktus elkerülésének az eszközei, valójában egy rendkívül káros megküzdési mechanizmus részei, ami gyakran az érzelmi túlterheltség jele. A személyt olyannyira elárasztják az érzések – idegesség, szorongás, harag –, hogy a teste stresszhormonokat termel, a pulzusszáma megemelkedik, és „üss vagy fuss” üzemmódba kapcsol. Ebben az állapotban szinte lehetetlen racionális, tiszteletteljes párbeszédet folytatni.

Az elzárkózás legfőbb veszélye, hogy egy idő után szokássá válik, különösen, ha a kapcsolatban már korábban is jelen voltak más negatív viselkedésformák. Amikor az egyik fél kétségbeesetten próbálja megoldani a problémát, és a másik néma dacból úgy tesz, mintha ott sem lenne, ez rendkívül frusztráló és dühítő lehet. Ezen viselkedés pedig a másik felet is arra késztetheti, hogy érzelmileg és pszichológiailag is "kikapcsoljon", ami egy végtelenül káros körforgáshoz vezet.

Így lehet kilépni az ördögi körből

A Gottman Intézet szerint az elzárkózás ellenszere a megállás. Amikor valaki érzi, hogy falat épít maga köré, vagy a partnere teszi ezt, az első és legfontosabb lépés a vita abbahagyása és egy szünet kérése. Fontos, hogy ez ne tűnjön a vita teljes elutasításának, ezért érdemes a partnerrel előre megbeszélni egy közös, semleges jelzést, amivel jelezni tudjátok a szünet igényét – lehet ez egy szó, egy kézmozdulat, vagy bármi más, amiben megegyeztek. Ezután mindkét félnek el kell távolodnia a helyzetből, és legalább húsz percig külön kell lennie, mivel ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a test fiziológiailag is megnyugodjon.

A szünet alatt kulcsfontosságú a fiziológiai önszabályozás gyakorlása. Ez azt jelenti, hogy tudatosan meg kell próbálni lenyugtatni a testet és az elmét. Kerüld a konfliktuson való rágódást vagy a haragtól fűtött gondolatokat. Ehelyett összpontosíts a légzésedre, képzelj el egy megnyugtató, békés helyet, vagy csinálj valami elterelő, kellemes tevékenységet, mint például zenehallgatás, olvasás, vagy egy rövid séta. Az önszabályozás képessége kulcsfontosságú a mentális és fizikai jólét megőrzésében, és nem csak a párkapcsolati konfliktusok során jelent hatalmas segítséget.

Érdekes statisztika, hogy a kutatások szerint a férfiak 85%-ban hajlamosabbak az elzárkózó viselkedésre, mint a nők. A férfiakra jellemző, hogy érzelmileg visszahúzódnak a konfliktushelyzetekből, míg a nők inkább érzelmileg elkötelezettek maradnak. Azonban ha a nők is alkalmazzák ezt a viselkedést, az sokkal erősebb előrejelzője lehet a válásnak vagy a szakításnak. A férfiak elzárkózó viselkedése a nők számára rendkívül felzaklató, ami tovább fokozhatja a feszültséget és a vita intenzitását, amíg mindkét fél el nem jut az érzelmi leválás, az elidegenedés és az elkerülés állapotába.

A sikeres párkapcsolatok „mesterei” a pozitív és a negatív interakciók kiegyensúlyozására törekszenek: a Gottman Intézet kutatásai szerint a konfliktusok során öt pozitív interakció jut egy negatívra. Ez a 5:1 arány azt jelzi, hogy a negatív érzelmek (mint a harag vagy a csalódottság) egészségesek, amennyiben a felek képesek pozitív interakciókkal – humorral, empátiával, szeretettel, vagy bátorító gesztusokkal – ellensúlyozni azokat. Az elzárkózás azonban megakadályozza, hogy ez a pozitív dinamika kialakuljon, ezért a probléma gyökerét kell kezelni: a partnereknek meg kell tanulniuk egymás és saját érzelmeiket is megfelelően kezelni. 

Végső soron a vita megszakítása és a szünet beiktatása nem a gyengeség, hanem a tudatosság jele. A párkapcsolatot akkor tudjuk igazán megerősíteni, ha a felek megtanulnak csapatként gondolkodni, nem pedig ellenfelekként. Az önszabályozás és az önmagunkra fordított figyelem (elegendő alvás, táplálkozás, testmozgás, a szenvedélyeink ápolása) nemcsak az egyéni egészség szempontjából lényeges, hanem a kapcsolat dinamikáját is jelentősen javíthatja. Ne feledd: a megfelelő önismeret elengedhetetlen a tartós és egészséges szerelemhez.

Fotók: Getty Images

• párkapcsolati probléma
• kommunikáció
• szakítás előjelei
• veszekedés párkapcsolatban
• problémamegoldás
• Lélek&Test