Zseniálisan festett, Michelangelo is felfigyelt rá: Sofonisba Anguissola igazi szupersztár volt a reneszánszban

Giorgio Vasari, a 16. századi festő, építész és író méltatta Sofonisba Anguissola munkásságát. Vasari azt írta, hogy Sofonisba tehetségesebb, mint bármely nő a korában, és nemcsak más alkotásokat másolt kitűnően, hanem elsőrangú, gyönyörű festményeket hozott létre saját maga is.

Ünnepelt művész volt már saját korában is, kiváló mesterektől tanult egy olyan korban, ahol nem volt szokványos, hogy egy nő művészi pályát válasszon.

Sofonisba Anguissola festészete

Sofonisba Anguissola egy cremonai, észak-olaszországi nemesi családból származott. 1559-ben a spanyol királynő, Elisabeth de Valois udvarhölgye lett, és II. Fülöp király udvarában 1573-ig folytatta művészeti tevékenységét. Érdekes módon Sofonisba legalább tizenkét önarcképet festett egy olyan időben, amikor ez nem volt szokás a művészek körében. A következő évszázadban például Rembrandt volt az első művész, aki az önarcképet életműve jelentős részévé tette.

A reneszánsz Olaszországban a nőknek általánosságban tiltva volt, hogy festőművészmesterek tanítványai lehessenek. Ez volt a szokásos módja a reneszánszban annak, hogy valakiből professzionális festő váljon. A női művészek általában olyan családokból származtak, ahol az apjuk vagy néha testvérük művész volt. Ezáltal úgy részesülhettek megfelelő képzésben, hogy megkerülhették az akkori tanoncság rendszerét. Sofonisba ebből a szempontból is atipikus: apja nem volt művész. Ehelyett más művészekkel tanult - Bernardino Campival és Bernardino Gattival -, akik megismertették Anguissolát a festészet alapjaival, például a disegno, magyarul rajz vagy tervezés fontosságával.

Fennmaradt egy 1557. május 7-i keltezésű levél, melyet a festőművész édesapja írt, ebben köszönetet mond a nagy olasz reneszánsz festőnek, szobrásznak és építésznek, Michelangelónak „megtisztelő és átgondolt szeretetéért, amelyet Sofonisba lányom iránt tanúsított, akit bevezetett a legnemesebb festészet gyakorlásába.” Ebből egyértelműen kiderül, hogy Sofonisba találkozott a híres reneszánsz festővel, de még az is felmerült, hogy tanulhatott Michelangelótól. Minden bizonnyal az Olaszországban szerzett hírneve segítette hozzá a későbbi udvarhölgyi pozíciójához Spanyolországban.

Sofonisba nemzetközi hírneve élete során nőttön nőtt. Élete későbbi szakaszában a nagy barokk festő, Anthony van Dyck meglátogatta Szicíliában, és megfestette portréját. Évszázadokkal később, az 1970-es évek feminista mozgalmakkal egy időben Sofonisba hírnevét és jelentőségét ismét felfedezték, és mára a kora újkor más fontos festői között tartják számon.

Sofonisba 1556-os önarcképén festészet közben ábrázolja magát, ahogy vegyes pigmenteket alkalmaz egy vászonra, amelyen a Szűz és a gyermek Krisztus gyengéden egymáshoz hajol. Kifelé néz - mintha épp csak félbeszakították volna alkotás közben. Arckifejezése nyugodt és visszafogott. A bal kezében tartott festőpálca, mely egy gyakori eszköz a művész kezének megtámasztására, támogatja a jobb kezét, miközben az ecsetet a vászonhoz érinti.

A művész egyszerű fekete ruhát visel - valószínűleg a szerénység és az erény kifejezésére. Egyszerű divatja az udvari nőt testesíti meg.

Az a típusú önarckép, mely a művészt festés közben ábrázolja, kevésbé volt elterjedt. Míg a kortárs művészek, mint Tizian és Albrecht Dürer festettek önarcképeket, azok, amelyek a festői szakmához tartozó eszközöket - vásznat, palettát és festőpálcát - is ábrázoltak, kevésbé voltak elterjedtek. Példák azonban léteznek a 16. századból, és az eszközeikkel megmutatkozó művészek önarcképei idővel egyre népszerűbbek lettek.

Egyéb portrék

Sofonisba az önarcképek festésén túl miniatűröket és csoportportrékat is készített. A spanyolországi indulása előtt készült képei közt sok, mint például a Sakkjátszma a családtagjait mutatja be. Sofonisba nem férhetett volna hozzá férfi modellekhez, így azokból az emberekből merített ihletet, akikkel mindennapi életében találkozott.

Ezen a festményen a művész nővéreivel sakkozik - intellektuális törekvésként -, nevelőnőjük pedig figyeli őket. Sofonisba meghitt környezetet ábrázol nővérei körében. Sofonisba itt mutatja meg festői virtuozitását azáltal, hogy alakjait különféle pózokba helyezi. Az ő tekintetük is körbevezeti a mi tekintetünket a vásznon, és végül magánál a művésznél horgonyoz le, aki a vásznon kívül helyezkedik el. Sofonisba azzal is bizonyítja szakértelmét, hogy különféle, aprólékosan kidolgozott textúrákat fest nővérei ruháira és a sakktábla alatti terítőre.

Sofonisba egész életében portrékat festett, köztük olyan önarcképeket, melyeket idős korában készített. Az egyik 1610-re datált festmény a festőművészt egy széken ülve, könyvvel és papírdarabbal a kezében mutatja 78 éves korában. Ruhája nem teljesen különbözik az 1556-os festményen látható öltözéktől: fekete, szerény és visszafogott. 93 éves korában, 1625-ben bekövetkezett halálakor második férje, Orazio Lomellino gondoskodott sírfeliratáról, melyre ezt vésette: „Feleségemnek, Sofonisbának, akit a világ kiváló asszonyai között jegyeztek fel, aki kitűnően festette le az embert.”

Híres festmények kvíze - Töltsd ki!

Magyar és külföldi alkotók képeit mutatjuk meg: felismered őket?

(Képek forrása: Wikipédia.)

• sofonisba anguissola
• festő
• reneszánsz
• festészet
• művészet
• művészettörténeti érdekesség
• híres nők
• nő
• inspiráció
• inspiráló nők
• Lélek&Test