A bizarr vallási csoport, ahol bárki szeretkezhetett bárkivel: a hírhedtté vált Oneida története

John Humphrey Noyes prédikátor és filozófus 1848-ban alapította meg az Oneida nevet viselő, perfekcionista vallási közösséget, amely furcsa, sokak szerint megbotránkoztató elveiről, szokásairól vált hírhedtté.

Az évek során egyre csak növekvő csoportban a monogámia helyett a komplex házasság rendszere volt érvényben, mely azt jelentette, hogy bárki szeretkezhetett bárkivel. 

Az alapító, John Humphrey Noyes

John Humphrey Noyes a vermonti Brattleboróban született 1811-ben. Húszéves volt, amikor a presbiteriánus Charles Grandison Finney hatására megtért. A Darmouthban szerzett diplomát, majd később teológiát tanult a Yale-en. Az itt töltött második évében, amikor megpróbálta meghatározni Krisztus második eljövetelének dátumát, nagy felfedezést tett: meg volt győződve arról, hogy ez Kr. u. 70-ben megtörtént, ezért az emberiség már egy új korban él. Innentől kezdett igazán foglalkoztatni a vétkek feloldozásával, az üdvösséggel és a tökéletesség eszméjével. Ellenszegült keresztény kollégáinak, és úgy vélte, az ember már a földön megszabadulhat a bűnöktől, magát pedig teljesen bűnmentesnek vélte, amivel sokakat megbotránkoztatott.

1838-ban feleségül vette Harriet Holtont, hagyományos, keresztény házasságuk első hat évében öt gyermekük született, de közülük csak egy maradt életben. A férfi a nehézségek hatására kezdte el tanulmányozni a házasságon belüli együttléteket, és 1844-ben döntött úgy, hogy különválik feleségétől. Úgy vélte, ezután mindketten olyan elégedettséget tapasztaltak, amilyet kapcsolatuk alatt sosem. Ezt követően dolgozta ki utópiáját.

Komplex házasság és szabad szerelem

1848-ban alapította meg az Oneida csoportot kezdetben 87 taggal, de egyes források szerint a közösség alapjait már 1840 környékén létrehozta. A később több mint 300 fősre bővült közösség kommunista elvek alapján épült fel, mindenkitől megkövetelték a munkát, a háztartási feladatok főleg a nőkre hárultak, de más területeken is vállalhattak állást az asszonyok.

Bevezették a komplex házasság rendszerét, ami lényegében azt jelentette, hogy szabadon szeretkezhettek egymással az emberek. A szabad szerelemben hittek, nem pedig a monogámiában, sőt egyenesen elutasították a birtoklási vágyat. A csoport elvei szerint tulajdonképpen mindenki házastársa volt mindenkinek. Kétféle szerelmet és szexet különböztettek meg: az egyik célja a gyermeknemzés, a másiké a szeretet kifejezése volt.

A negyven év feletti nőktől elvárták, hogy szexuális mentori szerepet vállaljanak a fiatal férfiak mellett, beavassák őket az erotika rejtelmeibe, mivel úgy vélték, a hasonló viszonyokban kicsi az esély a megtermékenyülésre. Fontos volt számukra a férfi önmegtartóztatása is, ami szerintük fejlesztette az önuralmat, és megtanította őket a szeretkezés magasabb fokú élvezetére. Ez azt jelentette, hogy azoknál az együttléteknél, ahol nem a fogantatás volt a cél, csak megszakított közösülést alkalmazhattak. Az alapító szerint mindez hozzájárult a társadalom, de főleg a nők szexuális elégedettségéhez, ami a közösségben igen magas volt, és amit fontosnak is tartottak. Ha egy férfi kudarcot vallott az ágyban, az hatalmas szégyennek számított.

A nők helyzete és a szelektív szaporodás

A nők alapvetően sokkal nagyobb szabadságot élveztek az Oneida csoport tagjaként, mint egyébként a 19. században. A legtöbben rövidre vágatták a hajukat, nadrágot és bloomer ruhát viselhettek, részt vettek a megbeszéléseken, sőt a munkahelyek között is válogathattak: akár a kereskedelem vagy az üzlet terén is kamatoztathatták a tehetségüket. Mindezeken kívül lemondhattak gyermekük neveléséről, a megszakításos közösülések miatt gyakran elkerülhették a nem kívánt terhességeket, és nagyjából ugyanolyan mértékű szexuális szabadsággal rendelkeztek, mint a férfiak.

1869-ben a csoport a lehető legtökéletesebb gyermekek megalkotását tűzte ki célul. Ehhez létrehozták a szelektív szaporodás programját, amiben 53 férfi és 38 nő vett részt, akiket szellemi és erkölcsi tulajdonságaik alapján vizsgált egy bizottság, majd ezek alapján párosították őket össze. Az így született 58 gyermeket - akik közül kilencnek a csoport vezetője volt az apja - a szülőktől elválasztva, külön nevelték és gondozták.

Az utópisztikus közösséget rengeteg kritika és támadás érte, sokakat megbotránkoztatott a komplex házasság rendszere. Ennek ellenére a csoport a maga módján működött egészen addig, amíg John Humphrey Noyes át nem adta fiának a vezetést. Végül a férfi ellen elfogatóparancsot is kiadtak erőszak vádjával, ezért elmenekült, és soha többé nem tért vissza. Utódja, Theodore Noyes nem tudta összefogni az Oneidát, ami lassan széthullott. A 20. századra már leginkább csak az ezüstművességre korlátozódott a működése, majd 1915-ben felvásárolták őket. Hatalmas házuk azóta múzeumként funkcionál.

Ilyen volt a szex a középkorban

A középkorban az egyház az emberek életének szinte minden területét erőteljesen szabályozta. Nem volt kivétel ezalól a szexualitás sem, amit ma már igencsak bizarrnak tűnő kikötések öveztek. Úgy vélték, a szex egyáltalán nem örömszerzésre szolgál, hanem arra, hogy a felek gyermeket nemzzenek. Ezért szigorú feltételeket kellett betartaniuk ahhoz, hogy együttléteik miatt ne kövessenek el bűnt. Nem volt mindegy, mikor hogyan hol, vagy miért bújnak össze a párok.

Képek: en.wikipedia.org, en.wikipedia.org, Pinterest,  Pinterest.

• vallási csoport
• oneida közösség
• 19 század
• szexuális élet
• történelmi érdekesség
• Lélek&Test